Marosi Zoltán: Nyár és versenyjog

Bár az iroda ablakán éppen a zuhogó eső kopog, napsütésnek pedig nyoma sincs, mégis július végén a versenyjogász nem tudja megállni, hogy készítsen egy rövid összegzést kedvenc jogterülete és a magyar kártyában a tök ásszal fémjelzett évszak kapcsolatáról. Hol fordul elő ez az időszak a versenyjogban, volt-e bármikor – a versenyjogról szóló számos nyári egyetemen túl – ennek a periódusnak különös jelentősége?

Elsőre körülnézhetünk az érintett piac meghatározásának táján: közismert, hogy az érintett piac (egy kedves magyar versenyjogász kolléga találó megnevezése szerint: a „verseny arénája”) termék és földrajzi dimenzió mentén határozható meg, azonban ezt adott esetben kiegészíti a harmadik – időbeli – dimenzió is. A 1978-ban hozott United Brands ítéletében – amely azóta az egyik leghíresebb és legtöbbet idézett versenyjogi esetté vált – az Európai Bíróság a banán más gyümölcsökkel (naranccsal, őszibarackkal, almával) történő felcserélhetőségét elemezve éppen a nyári hónapok (és az akkori gyümölcsbőség) hatását vizsgálta a banán árára nehezedő esetleges versenynyomás szempontjából. Az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy bár ezekben a hónapokban (így különösen júliusban) a banán árára valóban nehezedik bizonyos versenynyomás, ez azonban csak olyan korlátozott mértékű, az nem indokolja a termékpiac kiszélesítését a banánon túli más termékekre (ld. az Európai Bíróság C-27/76 United Brands ítéletének 12-35. pontjait). Kérdés, hogy a múlt század 70-es éveire vonatkozó banánpiaci következtetés megállná-e a helyét XXI. században is…

A nyár persze nemcsak a közgazdasági elemzések szempontjából lehet fontos: sokszor egy-egy versenyjogilag releváns történés / tény időpontja eshet a nyári időszakra. Írországban például a Mars 1989-ben lépett piacra jégkrémtermékeivel, a boltok pedig értelemszerűen azév nyarán kezdték az új termékeket hűtőpultjaikba tenni. Ez azonban a meleg nyár ellenére (vagy épp azért?) annál hevesebb tiltakozást váltott ki az Írországban a piacot már évek óta uraló Van den Bergh Foods részéről. A Van den Bergh Foods a hűtőpultjait ugyanis azzal a feltétellel telepítette boltokba, hogy abban csak az ő termékeit lehet tárolni / árulni (ún. „freezer exclusivity”). A Mars szerint ez a feltétel azonban versenykorlátozó megállapodásnak minősült, amelynek hatása a kisebb jégkrémgyártók piacról való távoltartása / kiszorítása volt; ezzel pedig a később az eljáró Európai Bizottság, majd pedig az Európai Bíróság is egyetértett és elmarasztalták a Van den Bergh Foods vállalkozást (ld. az Elsőfokú Bíróság T-65/98 Van den Bergh Foods ítéletét).

Befejezésképp pedig álljon itt az olasz fővárost, Rómát érintő ügy, amely – bár jogilag lényegében semmilyen nóvumot nem tartalmaz – mégis ténybeli alapját tekintve ugyancsak a nyárhoz (és a városba ilyenkor özönlő turistákhoz) kapcsolható. Sbarigia asszony Róma történeti Tridente negyedében üzemeltetett gyógyszertárat és – figyelemmel a nyáron megnövekedett keresletre – többször kérte a hatóságokat, hogy a vonatkozó kötelező nyári „zárvatartási” időt rövidítsék le számára. Ezt a hatóságok azonban rendre elutasították; az elutasítással szembeni bírósági felülvizsgálat során pedig az ügy az Európai Bíróság elé került, előzetes döntéshozatal céljából. Az eljáró olasz bíróság egyik kérdése az volt, hogy az olasz hatóságok fenti elutasító döntése az uniós versenyjog alapján versenykorlátozónak minősül-e. Bár az Európai Bíróság jelezte, hogy a tagállamoknak valóban nem tarthatnak fenn semmilyen olyan szabályt, amely a vállalkozásokra vonatkozó versenyjog (a kartelltilalom és az erőfölénnyel való visszaélés) hatékony érvényesülését gátolná, az adott ügyben a bíróság úgy találta, hogy az uniós jog egyáltalán nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy Róma városán belüli egyetlen körülhatárolt negyedre vonatkozó üzlet sorsa nem hathat ki a tagállamok közötti kereskedelemre (ld. az Európai Bíróság C-393/08 Sbarigia ítéletét).