2011. augusztus 5-én az Európai Bizottság eljárást indított luxusórákat gyártók ellen. Az eljárás nem előzmény nélküli, hiszen közvetlen folyománya annak, hogy a Törvényszék tavaly megsemmisítette az Európai Bizottság azon határozatát, amely szerint nem indít eljárást.
A T-427/08. sz. ügyben (T-427/08. sz. ügy Confédération européenne des associations d’horlogers-réparateurs (CEAHR) kontra Európai Bizottság [EBHT 2010. 00000. o.]) a Confédération européenne des associations d’horlogers-réparateurs (CEAHR), a független órások érdekeit képviselő nonprofit egyesület és az Európai Bizottság között folyt jogvita. A CEAHR 2004-ben tett panaszt több óragyártó vállalkozás ellen, azt állítva, hogy azok megállapodtak vagy összehangolták magatartásaikat, illetve megtagadták a független órások pótalkatrészekkel való ellátásának folytatását és így gazdasági erőfölénnyel való visszaélést követtek el. Az Európai Bizottság ezt arra hivatkozva utasította el, hogy nem áll fenn közösségi érdek a vizsgálat folytatása érdekében. A vizsgálat folytatásához szükséges közösségi érdek hiányára vonatkozó bizottsági megállapítás négy fő megfontoláson alapult. Először is a panasz korlátozott méretű és így korlátozott gazdasági jelentőségű piacra vagy piaci szegmensre vonatkozott. Másodszor a Bizottság nem tudott arra a következtetésre jutni, hogy a svájci óragyártók versenyellenes megállapodást kötöttek vagy versenyellenes módon összehangolták magatartásaikat, konkrétabban véve pedig valószínűtlen, hogy az általuk létrehozott szelektív elosztórendszerek nem tartoznak a 2790/1999 rendeletben biztosított csoportmentesség hatálya alá. Harmadszor a két utópiac nem önálló piac, semmilyen erőfölény nem tűnt megállapíthatónak, és ennek következtében az azzal való visszaélésre vonatkozó kérdés okafogyottá vált. Negyedszer az állítólagos jogsértésekről kialakított értékelése alapján, még ha több erőforrást fordítana is a panasz kivizsgálására, csekély a valószínűsége annak, hogy meg lehetne állapítani a versenyszabályok megsértését. Mindenesetre, még ha meg is lehetne állapítani jogsértéseket, a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok megfelelő helyzetben lévőnek tűntek e jogsértések elbírálására.
Az ítéletében a Törvényszék kifejtette, hogy az Európai Bizottság mérlegelési jogköre nem korlátlan a tekintetben, hogy indít-e eljárást. Különösen arra köteles, hogy alaposan megvizsgálja a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi körülmények összességét. Ha nem folytatja a panasz vizsgálatát, indokolási kötelezettség is terheli, és ezen indokolásnak elég pontosnak és részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a Törvényszék annak alapján ténylegesen képes legyen ellenőrizni a Bizottságot az elsőbbséget élvező szempontok meghatározásában megillető mérlegelési jogkör gyakorlását.
A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az Európai Bizottság azon megállapítása, amely szerint a panasz korlátozott méretű, és így korlátozott gazdasági jelentőségű piacra vagy piaci szegmensre vonatkozik, fontos szerepet játszott a vizsgálat folytatásához szükséges közösségi érdek fennállásának megállapításakor értékelendő tényezőknek a Bizottság általi mérlegelésében. Márpedig az említett megállapítás indokolása elégtelen volt, és vele kapcsolatban az Európai Bizottság megsértette a valamennyi releváns jogi és ténybeli körülmény figyelembevételére és a panaszos által tudomására hozott ilyen körülmények összességének alapos vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét. A Törvényszék továbbá emlékeztetett arra is, hogy a Bizottság által a releváns piac meghatározásakor elkövetett nyilvánvaló értékelési hibák érvénytelenné tették az EMUSZ 101. cikk és az EMUSZT 102. cikk megsértése fennállásának csekély valószínűségére vonatkozó megállapításait is.
Az ügy rendkívül érdekes fejleményeket hozhat tekintettel arra, hogy a központi kérdés a versenyjogi megítélés kapcsán az lesz, hogy milyen álláspontra helyezkedik az Európai Bizottság az utópiacok tekintetében.
