Az Európai Bíróság ítélete szerint a közösségi joggal összeegyeztethetetlen az egészségügyi magánintézmények létrehozására vonatkozó osztrák szabályozás.
A Bíróság C‑169/07. sz. ügyben hozott ítélete – Hartlauer Handelsgesellschaft mbH kontra Wiener Landesregierung és társai:
A letelepedés szabadságával ellentétes, ha önálló fogászati poliklinika létesítéséhez a csoportpraxisok esetével ellentétben a lakosság egészségügyi igényeinek értékelésén alapuló előzetes engedély szükséges, és a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörét nem szorítják kellőképpen korlátok közé.
Az egészségügyi intézményekre vonatkozó osztrák szabályozás önálló poliklinika – azaz olyan személyek vizsgálatát és gyógykezelését végző, szervezeti szempontból önálló intézmény, akiknek az állapota kórházi felvételt nem tesz szükségessé ‑ alapítását előzetes hatósági engedély kibocsátásától teszi függővé. Ilyen engedély csak akkor ítélhető oda, ha tekintettel többek között az egészségbiztosítási pénztárral szerződésben álló orvosok által már kínált ellátásokra „igény van” az új intézmény létesítésére. A Landok hatáskörébe tartozik e szabályozás végrehajtásának biztosítása.
A fentiek alapján Bécs Land és Felső-Ausztria Land kormánya egyaránt elutasította a Hartlauer társaság által benyújtott engedély iránti kérelmeket. Az utóbbi székhelye Németországban található, és magán fogászati poliklinikákat kíván létesíteni Bécsben és a Felső-Ausztriában található Welsben. Mindkét kormány arra hivatkozott, hogy az összehasonlítható szolgáltatást nyújtó egészségügyi közintézmények, közhasznú egészségügyi magánintézmények és az egészségbiztosítási pénztárral szerződésben álló egyéb orvosok kielégítő módon biztosítják a fogászati ellátásokat. E megállapításokból kiindulva azt a következtetést vonták le, hogy nem áll fenn olyan igény, amely igazolná a magán fogászati poliklinika létrehozását.
A Hartlauer keresetet nyújtott be a Verwaltungsgerichtshofhoz, amely ezt követően azt kérdezte a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető‑e az osztrák szabályozás a letelepedés szabadságával.
A Bíróság ítéletében rámutat arra, hogy az osztrák szabályozás korlátozza a letelepedés szabadságát, mivel egyrészről az érintett vállalkozások azt kockáztatják, hogy viselniük kell az ilyen engedély kibocsátásával járó további adminisztratív és pénzügyi terheket, másrészről pedig a nemzeti szabályozás az önálló tevékenység gyakorlását az említett engedély kibocsátásának feltételéül szabott, előre meghatározott követelményeknek megfelelő egyes gazdasági szereplők részére tartja fenn.
Az osztrák szabályozás alkalmazása a jelen ügyben azt eredményezte, hogy a Hartlauert Ausztriában megfosztotta a fogászati szolgáltatások piacához való bármilyen hozzáféréstől.
A fenti körülmények között a Bíróság megvizsgálta, hogy a kérdéses rendelkezések objektíve igazolhatók‑e közérdeken alapuló kényszerítő okokkal, különösen a minőségi, kiegyensúlyozott és mindenki számára hozzáférhető orvosi szolgáltatás fenntartásának, és a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosan veszélyeztető kockázat megelőzésének céljával.
A Bíróság ennek kapcsán rámutat, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás nem követi koherensen és szisztematikusan az említett célokat. Az új önálló fogászati poliklinikák létrehozásának és működtetésének esetétől eltérően a csoportpraxisok létrehozásához nem követelik meg a piaci igények értékelésén alapuló előzetes engedély megszerzését annak ellenére, hogy e két szolgáltatásnyújtói kategória összehasonlítható jellemzőkkel rendelkezhet, és így egyenértékű hatást gyakorolhatnak a nemzeti hatóságok által követett tervezési célok megvalósítására. Ezen inkoherencia a tagállami szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosan veszélyeztető kockázat megelőzése ‑ Ausztria által állított ‑ céljának megvalósítására is hatással van.
A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a piaci igények felmérése nem olyan feltételen alapul, amely képes lenne kellőképpen korlátok közé szorítani a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását. Bécs Land esetében ugyanis az igény fennállásának értékelése az ellátási körzetben egy fogorvosra jutó betegek száma alapján történik anélkül, hogy a betegek számát előzetesen bármilyen módon rögzítenék, vagy az érintettek tudomására hoznák.
Felső-Ausztria Landban a vonatkozó értékelésre a létesíteni kívánt önálló fogászati poliklinika vonzáskörzetében működő orvosok által adott válaszok alapján kerül sor, jóllehet ez utóbbiak lehetséges közvetlen versenytársai az említett intézménynek. E módszer veszélyeztetheti az érintett engedély iránti kérelem elbírálásának objektivitását és pártatlanságát.
Következésképpen a letelepedés szabadságának elvével ellentétes az a követelmény, amelynek értelmében a csoportpraxisok esetével ellentétben önálló fogászati poliklinika létesítéséhez a lakosság egészségügyi igényeinek értékelésén alapuló előzetes engedély szükséges, és az utóbbi nem olyan feltételen alapul, amely képes lenne kellőképpen korlátok közé szorítani a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását.
