A 2004. évi LXV. törvénnyel módosításra került Pp. 99/B. §-sal szabályozza a végrehajtási eljárás során felmerülő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem esetén irányadó szabályokat, valamint azon esetköröket, mely esetekben a kérelem előterjeszthető a bíróságon.
A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatok túlnyomó részben a fizetési meghagyások voltak, és jelenleg is azok, habár a fizetési meghagyásos (nemperes) eljárás 2010. július elsejét követően átkerült a közjegyzők hatáskörébe. A fizetési meghagyásos eljárás mintegy ítélet hatályú határozat, melynek során a felek (jogosult és kötelezett) nem vesznek részt kontradiktórius, peres eljárásban, amelynek során mindkét fél érvei meghallgatásra kerülnek, hanem jellemzően a jogosult tényelőadására, „állítására” jogerőre emelkedhet egy marasztaló határozat a kötelezettel szemben.
Fentiek következtében gyakran előfordul, hogy a jogosult nem ismeri a kötelezett pontos adatait, pontosabban annak lakcímét, tartózkodási helyét, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a kötelezett a marasztalás alapjául szolgáló jogügylet létrejöttét követően lakcímet, tartózkodási helyet változtathat. Illetve a kézbesítés egyéb fel nem sorolt (e tanulmányban kimerítően nem részletezett) okokból válhat sikertelenné.
Így a fizetési meghagyásos eljárásban született ítélet hatályú határozatok gyakran úgynevezett „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett tértivevények alapján emelkednek jogerőre. Ezen kézbesítések a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. évi Törvény (továbbiakban: Pp.) a 99. § (2) bekezdése szerint szabályszerűek.1
A 2004. évi LXV. törvénnyel módosításra került Pp. 99/B. §-sal szabályozza a végrehajtási eljárás során felmerülő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem esetén irányadó szabályokat, valamint azon esetköröket, mely esetekben a kérelem előterjeszthető a bíróságon.
“A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel
a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
b) az iratot más, az a) pontban nem említett okból nem volt módja átvenni (pl. azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást).“2
Ha a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a határozat jogerőssé vált, a címzett, mint kérelmező a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül3 a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az első fokú határozatot hozó bíróságnál. A végrehajtási eljárás megindulását követően, a kérelem csak az e bekezdésben meghatározottak szerint terjeszthető elő.
A problémát fenti kérdéskörrel kapcsolatban az jelenti a legtöbb esetben, hogy a kötelezett, illetve a végrehajtási eljárásban már adós, egyáltalán nem szerez tudomást arról, hogy kézbesítési vélelemmel emelkedett jogerőre vele szemben egy marasztaló határozat, csak akkor, amikor a végrehajtási eljárás vele szemben már olyan előrehaladott szakaszban van, hogy az ügyben eljáró végrehajtó az adós mindennapos munkájában használatos gépjárművét, esetleg ingatlanát is lefoglalta.
A további problémát az jelentheti, hogy amennyiben az adós tudomást szerez arról a lehetőségről, hogy kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet nyújthat be4, ezt többnyire végrehajtási kifogás megnevezésű beadványában a végrehajtást foganatosító bírósághoz nyújtja be, amely bíróság sok esetben nem egyenlő a végrehajtást elrendelő bírósággal.
A Pp. fent idézett jogszabályhelye alapján a végrehajtást elrendelő bíróság rendelkezik illetékességgel a Pp. fent idézett 99/B §. szakasza alapján az adós kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelme elbírálására, nem pedig a végrehajtást foganatosító bíróság.
A végrehajtási kifogás5, mint jogorvoslati eszköz azonban nem megfelelő eszköz az adós általi kérelem tényleges elbírálására, tekintettel arra, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) szerint végrehajtási kifogást a végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása ellen lehet benyújtani. Márpedig az, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló határozat miként emelkedik jogerőre, nem az ügyben eljáró végrehajtó törvénysértő intézkedésébe tartozó kérdés, mivel az eljáró végrehajtó kötve van a végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtási okiratban foglaltak tartalmához.
A fentebb vázolt problémák tetéződnek azzal, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság, amennyiben korábban abban az ügyben nem volt előzmény, nem rendelkezik végrehajtási okirattal, így a kérelem beérkezésével egyidejűleg nem tudja azt rögtön elbírálni, hanem előzőleg be kell szereznie az abban az ügyben eljáró végrehajtótól a végrehajtható okiratot.
A végrehajtható (végrehajtandó) okirat azonban nem minden esetben tartalmazza azt az információt, hogy az alapul szolgáló határozat miként emelkedett jogerőre, így a végrehajtást foganatosító bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdés alapján annak tartalma alapján bírálja el az adós kérelmét, amely kérelem elbírálására esetleg egy másik bíróság az illetékes. A dolog érdekessége csak tovább fokozódik, ha esetleg az a másik (adott esetben illetékes) bíróság a kérelem tartalma alapján másként minősíti az adott kérelmet.
A Pp. 99/B § (2) bekezdése alapján az erre irányuló kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet 30 napon belül kell elbírálni, erre tekintettel ezen ügyekben mintegy soron kívül kell a bíróságoknak eljárnia.
Ezt követően a végrehajtást foganatosító bíróság, amennyiben nem rendelkezik illetékességgel a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálására, kétféleképpen járhat el. Vagy megküldi a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (továbbiakban: BÜSZ.) megfelelő szakaszára hivatkozással az adós kérelmét az arra illetékes végrehajtást elrendelő másik bíróságnak. Ez esetben azonban a kérelem elbírálására illetékes bíróság elutasíthatja az adós ilyen irányú kérelmét, tekintettel arra, hogy a Pp. előírja annak előterjesztésére irányadó határidőt, azaz annak tudomásszerzésétől számított tizenöt napot, mely a fenti iratok beszerzésére tekintettel meghosszabbodhat.
A bíróság másik lehetősége az, hogy a Pp. 129. § szakaszra hivatkozással6 az adós kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét átteszi az arra illetékes bíróságnak elbírálásra. Ez utóbbi esetben a végrehajtást elrendelő bíróság nem utasíthatja el az előírt tizenöt napos határidő túllépése miatt az adós kérelmét, mivel az áttétel esetében a végrehajtást elrendelő bíróságnak úgy kell tekinteni, mintha az adós a kérelmét eredetileg az arra illetékes bíróságnál terjesztette volna elő.
Ez utóbbi esetben az a probléma merül fel, hogy ennek a végzésnek – figyelemmel arra, hogy megfellebbezhető végzés – jogerőre kell futnia, ami az adós szempontjából további időveszteség, míg a végrehajtás tovább folyik ellene egy olyan marasztaló határozat alapján, melyről nem is tudott, vagy amely adott esetben lehet teljesen alaptalan is.
A Pp. 99./A. § (6) bekezdése szerint a kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ha azonban a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárás vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését – kérelemre – az ellenfél meghallgatása nélkül is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság kérelemre megváltoztathatja.
Felmerülhet az olvasóban az a kérdés, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság miért nem függeszti fel a végrehajtási eljárást a fentiek alapján, amennyiben úgy találja, hogy az adós kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmének helyt fog adni a végrehajtást elrendelő bíróság.
Erre a kérdésre azonban maga a Vht. ad magyarázatot, vagyis azt, hogy a Vht. nem ad lehetőséget ilyen esetben a végrehajtási foganatosító bíróságnak a végrehajtás felfüggesztésére. A Pp. fent idézett rendelkezése egyértelmű, tekintettel arra, hogy ezt a jogot a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálására jogosult bíróság illetékességi körébe adja.
A Vht. az alábbi esetekben rendelkezik a végrehajtás felfüggesztésének lehetőségéről a végrehajtást foganatosító bíróság vonatkozásában7:
- A Vht. 48. § (1) bekezdése alapján a végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti.
- A Vht. 48. § (2) bekezdése alapján, ha a zálogjogosult a 114/A. § (1) bekezdése, illetve a 138/B. § szerinti kérelmet terjesztett elő, a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül a bíróság a végrehajtást felfüggeszti. A bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről a végrehajtót azonnal értesíti, egyúttal részére a felfüggesztést elrendelő végzést haladéktalanul megküldi.
- A Vht. 48. § (3) bekezdése szerint a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal. A bíróság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében kiemelten értékeli különösen az adós által eltartásra köteles, és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegségét, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát.
- A Vht. 49. § (1) bekezdése szerint ha a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése ellen jogorvoslattal éltek, a jogorvoslatot elbíráló bíróság a végrehajtást felfüggesztheti. A Vht. ez utóbbi rendelkezése a végrehajtást elrendelő bíróságnak ad lehetőséget arra, hogy a végrehajtást felfüggessze.
- A Vht. 49. § (2) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtást azokban az esetekben is felfüggesztheti, amelyekben ezt a Pp. vagy más törvény lehetővé teszi. Ez utóbbi rendelkezés azonban nem vonatkozik a végrehajtási ügyszakban, mint nemperes eljárásban történő alkalmazhatóságra, tekintettel arra, hogy a Vht. 9. § pontosan szabályozza, hogy a Polgári Perrendtartást azon esetekben lehet alkalmazni, amely eseteket a Vht. külön nem szabályoz.8
Tekintettel arra, hogy a Vht. szabályozza a végrehajtás felfüggesztésének esetköreit, így a végrehajtási eljárásban, mint nemperes eljárásban nincs lehetőség a végrehajtás felfüggesztésére a Pp. rendelkezései alapján.
A fizetési meghagyásos eljárások a 2009. évi L. törvény alapján 2010. július hónap első napjától a közjegyzők hatáskörébe kerültek. Ezt követően, amennyiben az adós a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjeszti elő a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét (ezen esetben a bíróság csak végrehajtást foganatosító lehet) a bíróság csakis átteheti az adós kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét, tekintettel arra, hogy annak elbírálására a bíróságnak hatásköre nincs.
Fentiek összegzéseként megállapítható az, hogy a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem alapvető, garanciális jelentőségű – a köztudatban kevésbé ismert – jogorvoslati eszköz olyan esetekben, amikor az adós valóban nem tud arról, hogy vele szemben bármilyen végrehajtási eljárást is kezdeményeztek.
Ezért megfontolandó lenne a végrehajtási eljárásban ezen esetekben is lehetővé tenni a végrehajtás felfüggesztését, a végrehajtást foganatosító bíróságnak, avagy más garanciális jelentőségű biztosíték beiktatásával lehetővé kellene tenni az eljárás megakasztását.
————————————————————————————————————–
1 Pp. 99. § (2) A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
2 A b) pontban foglalt okból a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet csak természetes személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt) terjeszthet elő.
3 Pp. 99//A. § (1) bekezdés második mondata szerint a kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével – a (2) bekezdésben, illetve a 99/B. §-ban foglalt kivétellel – nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.
4 Megjegyzés: erről a lehetőségről az adós vagy a jogi képviselője révén, vagy bírósági panasznapokon szerezhet tudomást.
5 Vht. 217. § (1) bekezdése szerint a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
6 Pp. 129. § (1) bekezdése szerint ha a keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, és ez a bíróság (hatóság) az iratokból megállapítható, az elnök elrendeli a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz (hatósághoz) való áttételét. Az áttételt elrendelő végzést kézbesíteni kell a feleknek és az alperes példányához csatolni kell a keresetlevél másolatát. A bíróság az áttételt elrendelő végzését maga is megváltoztathatja. A keresetlevelet az áttételt elrendelő végzés jogerőre emelkedése előtt nem lehet az új bírósághoz (hatósághoz) továbbítani.
7 Megjegyzés: A végrehajtást elrendelő bíróság nem minden esetben egyezik meg a végrehajtást foganatosító bírósággal.
8 Vht. 9. § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók
