Az Alkotmánybíróság felfüggesztette a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak hatályba lépését, megsemmisítette a magánnyomozói tevékenységre vonatkozó törvény két rendelkezéAz új Büntető törvénykönyvről sét, valamint a Magyar Állami Operaház átvilágításával kapcsolatos adatkérést elutasító jogerős ítéletet.

 Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat a nemzetbiztonság ellenőrzés szabályait módosító törvény egyes rendelkezései hatálybalépésének felfüggesztéséről (IV/02881/2012)
Az Alkotmánybíróság július 16-án megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítéletét, melyben az ítélőtábla jogszerűnek minősítette a Magyar Állami Operaház átvilágításáról szóló miniszteri biztosi jelentés kiadásának megtagadását. Az Alkotmánybíróság az ügy végső kimenetelét érintően ugyanakkor nem foglalt állást; határozatának a konkrét ügyre vonatkozó konzekvenciáit az eljáró bíróságnak kell levonnia. Bodoky Tamás 2011. június 11-én a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény alapján adatigénylést nyújtott be a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, melyben kérte a Magyar Állami Operaház gazdasági átvilágítását végző miniszteri biztos által készített jelentés kiadását. A minisztérium megtagadta az adatigénylés teljesítését arra hivatkozva, hogy a jelentés döntés-előkészítő irat, és döntés az Operaházzal kapcsolatban még nem született. A kérelmező bírósághoz fordult a jelentés kiadása iránt. Keresetét a Fővárosi Bíróság elutasította, amit az indítványozó megfellebbezett, de az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a közérdekű adat kiadása iránt indított ügyben eljáró bíróságnak az adatszolgáltatás megtagadásának jogcímét és tartalmi indokoltságát egyaránt vizsgálnia kell. Az Alkotmánybíróság megállapította: sérti a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapjogot, ha a hozzáférést azzal a formális hivatkozással tagadják meg, hogy az igényelt közérdekű adatok döntés megalapozását szolgálják, és mellőzik annak tényleges tartalmi vizsgálatát, hogy azok milyen döntés meghozatalát, milyen eljárás lefolytatását szolgálják, és valójában érdemi kapcsolatban állnak-e a közérdekű adatot kezelő szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntéssel. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletek meghozatala során a bíróságok ezeknek az alkotmányos követelményeknek nem tettek maradéktalanul eleget, ezért az ítéleteket megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozatával a ténykérdéseket és az ügy végső kimenetelét érintően ugyanakkor nem foglalt állást. A határozatnak a konkrét ügyre vonatkozó konzekvenciáit az eljáró bíróságnak kell levonnia. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (III/1178/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 16-án hozott határozatában megállapította, hogy a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 6. § (3) bekezdésének b) pontja, valamint 6. §-ának (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt 2013. december 31-ével megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság arról is döntött, hogy az érintett két rendelkezés a Pécsi Törvényszék előtt 7.K.20.034/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárásukat, mert azok alapján nem végezhet személy- és vagyonőri tevékenységet az, akit a kifogásolt rendelkezésben meghatározott bűncselekmények miatt elítéltek, és a jogszabály másik megtámadott rendelkezésében meghatározott idő még nem telt el. Az indítványozó bíró szerint a rendelkezések ellentétesek az Alaptörvényben rögzített általános diszkrimináció tilalomnak, és sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogalkotó a foglalkozás gyakorolhatóságának lehetőségét kizáró korábbi elítélések körének meghatározásakor eleget tett az arányosság követelményének azzal, hogy csak meghatározott, szándékosan elkövetett cselekmények esetén kiszabott, a szankciók szűk körébe tartozó büntetések esetében rendeli alkalmazni az indítvánnyal támadott korlátozó rendelkezést. Nem felel meg azonban az arányosság követelményének az a jogalkotói megoldás, amely a korlátozás idejét túlzottan hosszú, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot aránytalanul korlátozó, ennek a jognak a sérelmét megvalósító időtartamban határozza meg. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményt, Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

AB határozat a nemzetbiztonság ellenőrzés szabályait módosító törvény egyes rendelkezései hatálybalépésének felfüggesztéséről (II/981/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én felfüggesztette a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító törvény azon rendelkezéseinek hatálybalépését, amelyek alapján a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt állna, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést lehetne folytatni. Az ügyben Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa fordult az Alkotmánybírósághoz 2013. június 24-én. Indítványában az ombudsman a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító 2013. évi LXXII. törvény több rendelkezését kifogásolta, köztük azokat is, amelyek értelmében nem csupán a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony létrejöttét megelőzően, hanem fennállása alatt folyamatosan helye lenne nemzetbiztonsági ellenőrzésnek, és ennek során az érintettel szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehetne folytatni. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megkezdte a vizsgálatot, de annak érdemi elbírálása a törvény 2013. augusztus 1-jei hatálybalépését megelőzően már nem lenne lehetséges. Az alkotmánybíráknak az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény alapján azonban lehetőségük van arra, hogy hatályba még nem lépett törvény hatálybalépését átmenetileg felfüggesszék, ha vizsgálata során az alaptörvény-ellenesség fennállását valószínűsíti, és a felfüggesztést súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése, az Alaptörvény vagy a jogbiztonság védelme indokolja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések a magánélet sérthetetlenségének jogát súlyosan korlátozzák. A korlátozás módja, folyamatossága és folyamatos jellege alapján pedig valószínűsíthető, hogy az új törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek. Alkalmazásuk az érintett személyeknek súlyos és helyrehozhatatlan hátrányt okozhatna, mivel a hatálybalépést követően folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt állnának. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkezések hatálybalépését felfüggesztette. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2229/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. §-a közjogi érvénytelenségének, illetve alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó gazdasági társaság szerint a 2012. január 1-jétől a gazdálkodó szervezetekre kivetett kamarai hozzájárulás alaptörvény-ellenes, mert a kamarai közfeladatok ellátásához hozzájárulásként bevezetett fizetési kötelezettség attól függetlenül terheli a gazdálkodó szervezetet, hogy a kamara tagja-e. A panaszos elsősorban közjogi érvénytelenség címén, másodsorban a tulajdonhoz fűződő jog sérelme alapján kérte a rendelkezés megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a jogállamiságot, és az országgyűlési képviselők tevékenységéhez fűződő garanciáit, a megfontolt törvényalkotást veszélyeztető olyan eljárási hibát nem állapított meg, amely a közjogi érvénytelenség megállapítására alapot adna. A határozat indokolása szerint a hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége a kamarával tagsági viszonyban nem állók részéről elsősorban az állam által delegált közfeladat finanszírozásához történő részleges hozzájárulásként értékelhető. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt szabályozásban megjelenő kamarai hozzájárulást közteherként értékelte, és megállapította, hogy a gazdálkodó szervezetek éves eredménymutatóitól, bevételétől függetlenül is, önmagában a társasági vagyonhoz, és gazdálkodási tevékenység végzése folytán fennálló teherviselő képességhez mérten az évi egyszeri 5000 forint fizetési kötelezettség nem minősül aránytalannak, eltúlzott mértékűnek. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/376/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 4.K.27.011/2013. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt. Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárását, mert azzal, hogy a szabályozás a felperes lakóháza megépítéséhez képest jóval később lépett hatályba, akadálya lett a ház utólagos hőszigetelésének, ami sérti a tulajdonhoz való jogát. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a lakóépület utólagos hőszigetelése jogos igénye lehet a felperesnek, azonban ebből az igényből nem következik olyan alkotmányosan védendő jog, amely alapján az utólagos hőszigetelés csak a felperes által preferált módon, külső hőszigeteléssel oldható meg. Az Alkotmánybíróság megjegyezte: a bíró által támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét „önmagában” annak ellenére sem lehet megállapítani, hogy kívánatos lett volna a jogalkotó részéről az utólagos hőszigetelés felrakásának lehetőségét oldalhatáron álló épületek esetében is lehetővé tenni. Mulasztás megállapítása pedig a konkrét esetben azért nem vezetne eredményre, mert a bírónak a hatósági határozatok jogszerűségét mindenképpen a meghozatalukkor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálnia. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)

● AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/2806/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 9-én elutasította a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 27. § (2) bekezdése, valamint a 134. § (2) bekezdésének „szabálysértési elzárás” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa indítványában kérte a fiatalkorúak szabálysértési őrizetbe vételét és elzárását lehetővé tevő előírások megsemmisítését, mert álláspontja szerint sérül a fiatalkorúak szabadsághoz és személyi biztonsághoz való joga, valamint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az elzárás 14. életévüket betöltött személyekkel szemben történő kiszabásának lehetővé tételét a jogalkotó részéről a fiatalkorúaknak a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályaival, a már gyermekkorban is követendő morális normákkal kapcsolatos hozzáállása az elmúlt évek tapasztalatai tették indokolttá. Az Alkotmánybíróság szerint az elmúlt időszak egyértelmű tapasztalatai azt tükrözik, hogy a fiatalkorúak törvényekkel szembeni tisztelete súlyosan romlott, ami a normakövető felnőtté válás evidens társadalmi célját veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a fiatalkorúak elzárásának lehetővé tételét a jogalkotó részéről a tulajdon és közbiztonság védelme, valamint a fiatalkorúak helyes fejlődésének elősegítése érdekében álló, kényszerítő szükségesség indokolta. A büntetések speciális és generális preventív célja egyaránt szükségessé teszi a szabálysértési jogban is olyan joghátrányok kiszabásának lehetővé tételét, amelyek alkalmasak arra, hogy a társadalmi együttélés alapvető szabályait semmibe vevő, azokat rendre megsértő deviáns fiatalkorúakat is visszatartsa az ismételt szabálysértéstől. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szabálysértési elzárás tartamának fiatalkorúak esetén harminc (halmazat esetén negyvenöt) napban meghatározott felső határára, illetőleg arra a körülményre tekintettel, miszerint az elzárás végrehajtása során fiatalkorút csak fiatalkorúval (életkori sajátosságainak figyelembevétele mellett) lehetséges elhelyezni, a vizsgált korlátozás nem tekinthető az elérni kívánt célhoz képest aránytalannak. A határozathoz Lévay Miklós, Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának határozatai
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)

● AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/696/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 152. § (1) bekezdés „a végrehajtható okirat csatolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa szerint a hatósági átutalási megbízásnak végrehajtható okirat, vagy más egyéb olyan okirat híján történő teljesítési kötelezettsége, amely nélkül nincs lehetőség az adós kétséget kizáró azonosítására, ellentétben áll az ügyféli jogok hatékony érvényesítésének elvével. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a kifogásolt szabályozás nem lehetetleníti el és nem is csorbítja az adós tájékozódási lehetőségeit, az adóvégrehajtási eljárásban ugyanis az egyes végrehajtási cselekményekről elsősorban nem az adós számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató, hanem a végrehajtást foganatosító adóhatóság köteles számot adni. Emellett a szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen nem csak az adós, hanem más olyan érdekelt is kifogást terjeszthessen elő, akinek az intézkedés jogát vagy jogos érdekét sérti. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/489/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 58. §-a és 59. §-a, valamint 386/N. §-a, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. tvr. 35/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert szerinte a jogalkotó nem biztosított kellő időt a normaszöveg megismerésére. Megsértette továbbá a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, tekintettel arra, hogy az adott ügyben a perbehívó a perbehíváshoz szükséges cselekményeket a korábbi szabályozás alapján elvégezte, de a jogszabályváltozás miatt perbeli helyzetében ezzel ellentétes változás állt be. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint nem állapítható meg a felkészülési idő elégtelensége okán a jogbiztonság súlyos sérelme, illetőleg veszélyeztetése. Az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak a bírói kezdeményezés azon állításait sem, amely szerint a támadott jogszabálymódosítás akár a diszkrimináció tilalmának sérelmével, akár a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmével járt volna. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései
(Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/834/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229 – 233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, valamint a 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert a pótmagánvád mint jogintézmény és ebből fakadóan a büntetőeljárási törvénynek a pótmagánváddal kapcsolatos valamennyi rendelkezése alaptörvény-ellentétes. A határozat indokolása szerint az indítványozó által konkrétan megsemmisíteni kért rendelkezések egy része az Alkotmánybíróság eljárásának alapját képező büntető ügyben nem alkalmazandó. Az Alkotmánybíróság az indítvány azon részével, amely a megsemmisíteni kért további rendelkezéseket akként jelölte meg, hogy: „(…) a pótmagánvádlóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések (…)”, érdemben szintén nem foglalkozott, azt ugyanis nem tudta értelmezni. Az indítványban pontosan megjelölt rendelkezések alkotmányosságát vizsgálva megállapította: a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárási törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőbírósági eljárás megindítását és a vád képviseletét, ha nincs állami büntetőigény. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/3729/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló 8/2003. (III. 13.) ESzCsM rendelet 4. § (5) bekezdése, valamint az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalról szóló 295/2004. (X. 28.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésének a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Fővárosi Törvényszék előtt 9.K.30462/2012. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló indítványt. Az indítványozó bíróság – az eljárás felfüggesztése mellett – azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben való kizárását, mert a perbeli közigazgatási eljárás hatásköri alapját képező rendeletmódosítás törvényi felhatalmazás nélkül történt meg, ezért a hivatal piacfelügyeleti hatáskörét nem alapozhatta meg. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXVI. törvény 60. § (2) bekezdéséből az következik, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter 2012. január 1-jétől rendeletben szabályozhatja az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó piacfelügyeleti eljárásokat. Az Alkotmánybíróság az indítvány az elbírálásával kapcsolatban megjegyezte: sem a támadott miniszteri rendelet, sem a támadott kormányrendelet módosításának a hatályba lépésekor az Alaptörvény még nem volt hatályban, de az indítványban kifejtett indokok alapján a kifogásolt rendelkezések sem az Alkotmány, sem az Alaptörvény indítványban felhívott rendelkezéseivel nem álltak ellentétben. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozata
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/386/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 15-én elutasította az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény55. § (2) bekezdése, továbbá a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajznév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó gazdasági társaság szerint a Földhivatal nem kézbesítette részére határozatokat, így nem állt módjában azokkal szemben fellebbezést benyújtani. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a jogorvoslathoz való jog támadott korlátozása önmagában nem tekinthető az Alaptörvénnyel ellentétben állónak, a jogbiztonság elvét figyelembe véve a korlátozás szükségesnek minősül. A jogorvoslati jog időbeli korlátozása ugyanis nem fosztja meg az érintettet, hogy igényét érvényesítse, azonban a közhitelességet, mint ingatlan-nyilvántartási alapelvet szem előtt tartva, a jogalkotó a közvetlen bírói út megnyitásával védi az eredeti jogosultak érdekeit. (Előadó alkotmánybíró: Salamon László)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1207/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 9-én elutasította az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 5. § c) pontja és 22. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. A támadott rendelkezések alapján az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, ha a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, feltéve, hogy az elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezések sértik a jogbiztonság elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert az elévülés kapcsán az átadás kérdésében döntő bíróságnak pusztán az elfogatóparancsot kibocsátó hatóságnak az elkövetési időre vonatkozó állítása áll rendelkezésére, azt azonban semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, így sem a bíróság, sem a védelem nincs abban a helyzetben, hogy az elévülés mint átadási akadály érdemi kontrollját elvégezhesse. Az Alkotmánybíróság szerint az, hogy az elévülés kezdő időpontja tekintetében az elfogatóparancsot kibocsátó hatóság állítása az irányadó, nem okoz alaptörvény-ellenes helyzetet. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről és a büntetőeljárásról szóló törvények együttes értelmezésével ugyanis pontosan meghatározhatók azok a szempontok, amelyeket a bíróságnak figyelembe kell vennie az átadás elhalasztásáról szóló döntés meghozatalakor. A határozat indokolása arra is emlékeztetett, hogy Magyarország nem élt a Kerethatározat 32. cikke szerinti nyilatkozat megtételének lehetőségével, ezáltal egyértelműen elfogadta a Kerethatározat által meghatározott időbeli alkalmazhatósági szabályokat, azaz, hogy az európai elfogatóparancs a 2004. május 1. előtt elkövetett bűncselekmények esetén, a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazandó. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3138/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 9-én elutasította a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt. Az ítélet alapjául szolgáló eljárásban az indítványozó, mint felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes pénzintézet az indítványozó rá bízott személyes adatait jogsértő módon kezelte, amikor azokat az indítványozóval szemben fennálló követelése érvényesítése érdekében harmadik személynek átadta. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a támadott jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által támadott rendelkezés törvényi felhatalmazás alapján ad lehetőséget a hitelintézeteknek arra, hogy a banktitkot képező személyes adatokat az ügyfélnek a pénzintézettel szemben fennálló követelése eladása vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessége esetén harmadik személynek kiadja. A korlátozás célja ez esetben törvényben rögzített: a hitelintézet azért adja át az általa kezelt, banktitkot képező személyes adatokat harmadik személynek, hogy neki ne kelljen például bírósági eljárás költségeit viselnie az ügyféllel szemben fennálló követelése érvényesítése érdekében, míg az adatokat átvevő harmadik személy a hitelintézet követelésének érvényesítése céljából kezeli azokat. A törvényhozó megfelelő garanciákat biztosított a hitelintézetek által kezelt személyes adatok védelmére. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

Ítélkezési szünet az Alkotmánybíróságon

Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 12. §-a alapján július 22-től augusztus 30-ig ítélkezési szünetet tart. Az ítélkezési szünet időtartama az Ügyrend 55. § (4) bekezdése alapján az Ügyrendben meghatározott határidőkbe nem számít bele. Nem érinti ugyanakkor az ítélkezési szünet az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényben megállapított, így az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőket.