Április 6-án debütál az új választási rendszer, amelyben már nem lesz eredményességi küszöb, területi lista, második forduló, egyéni választókerületek közötti aránytalanság, viszont szavazhatnak a külföldön élő magyarok és mandátumot szerezhetnek a nemzeti kisebbségek.

Háromféle típusú választási rendszer létezik a világban: a többségi rend­szer­ben a vá­lasztást egyéni választókerületekben tartják, az arányos rend­szerben általában pártlistákra sza­vaznak, míg a vegyes rend­szer ötvözi a két szisztémát. A többségi rend­szer elő­nye, hogy biztosítja a stabil kormány­zást, mert a legna­gyobb poli­tikai erő általá­ban abszolút több­séghez jut. Az arányos rend­szer híven tük­rözi a vá­lasztói akaratot, aminek viszont hátránya, hogy gyakorta törékeny koalí­ciós kormá­ny alakul. A vegyes rendszer – mint ami­lyen a miénk is – igyekszik mindkét mechanizmus előnyeit integ­rálni.

Ne szépítsük a dolgot, a választási rendszerünk (mint ahogy az elmúlt két évtizedben is volt) Európa egyik leg­bo­nyolul­tabb választójogi konstrukciója. Bonyolult, de azért igazságos.

Magyarországon a választó­jog általános és egyenlő. Válasz­tásra jogosult (aktív választó­jog) minden nagykorú magyar állampol­gár. Nincs viszont választó­joga annak, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Főszabályként min­denki választ­ható (passzív válasz­tójog), akinek aktív választójoga van. Van azonban pár kivétel. Szavazati joggal rendelkezik, de nem választható, aki jogerős bírósági ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti és nincs eltiltva a közügyektől. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhelyű állampolgára sem, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából. Ebből következően a választójog nincs magyarországi állandó lakóhelyhez kötve, mint a korábban, így a külföldön élő magyar állampolgárok is gyakorolhatják, de a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők kizárólag pártlistára szavazhatnak.

A magyarországi lakcímű választópolgároknak – az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata nyomán – nem kell magukat regisztrálniuk. Ha a választópolgár a szavazás napján külföldön tartózkodik, előzetesen a helyi választási irodánál kérvényezheti külképviseleti névjegyzékbe felvételét. Amennyiben a választási iroda a kérelmezőt felvette a külképviseleti névjegyzékbe, az érintett személyesen, a kérvényben megjelölt külképviseleten szavazhat.

Vegyük sorra a választási rendszer leglényegesebb változásait.

A parlament létszáma 386-ról 199-re csökken. Ez a Fidesz–KDNP választási ígérete volt, de a kisebb törvényhozás szerepelt az ellenzéki pártok programjaiban is.

A kisebb parlament miatt 176 helyett csak 106 egyéni választókerület van. Ennek megfelelően az eddigi 55 ezer helyett, 94 ezer polgár jut egy-egy választókörzetre. Az Alkotmánybíróság a 22/2005. (VI. 17.) AB határozatban kimondta: az egyenlő választójog alapel­véből következő alkotmányos követelmény, hogy az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el. A probléma súlyosságát jelezte, hogy a korábbi választásokon hihetetlenül nagy különbségek adódtak az egyes vá­lasztókörzetek között. 2010-ben például Budapesten a józsefvárosi 10. választókerületben 27 892 választópolgár szerepelt a névjegyzékben, míg alig pár kilométerrel arrébb a 25. választókerületben, a főváros XVII. kerületében 68 712. Vidéken még nagyobbak voltak a különbsé­gek: ameddig a Veszprém megyei 6. választókerületben 26 982 állampolgárt vettek fel a névjegyzékbe, a Pest megyei, Szigetszentmiklós központú 12. választókerületben csaknem ennek háromszorosát, 74 249-et! Ennyit az általános és egyenlő választójogról.

Az új szabályok alapján országos listát az a párt állíthat, amely legalább kilenc megyében és Budapesten minimum 27 egyéni választókerületben önállóan tud jelöltet állítani. Ehhez választókerületenként már nem 750 ajánlószelvényt, hanem 500 ajánlást kell gyűjteni. Egy választópolgár akár több párt jelöltjét is ajánlhatja.

Módosul a pártlistára szavazás rendszere. Megmarad ugyan a vegyes rendszer, azaz egyéni képviselőre és pártlistára is lehet voksolni, de nem úgy, mint eddig: területi listára, hanem országos listára. Nem változik viszont a parlamenti küszöb, marad az eddigi öt százalék. A nemzetiségeknek kedvezményes mandátumszerzési lehetőséget biztosítottak. Ha ez mégsem sikerülne nekik, akkor nemzetiségi szószólót küldhetnek a T. Házba.

Az egyik legfőbb újítás szerint egyfordulóssá vált a választás. Nem lesznek tehát a két forduló között egymás javára visszaléptetések, koalíciós alkuk. Sokak szerint ez a változás a jelenlegi kormánypártoknak kedvez. A választástörténet nem egészen ezt mutatja: 1998-ban például az első forduló után a vesztésre álló Fidesz a kisgazdákkal kötött megállapodás után fordította maga javára a választások eredményét, mint ahogy 2006-ban is a két forduló között jött fel a Fidesz az MSZP-re, igaz, már nem tudta befogni.

Megszűnik az eredményességi küszöb, azaz egy választókerületben az a jelölt szerzi meg a mandátumot, aki a legtöbb érvényesen leadott szavazatot kapja, függetlenül a megjelentek számától.

Módosul a töredékszavazatok számítása: az egyéni választókerületekben a mandátumot nem eredményező, valamint a győztes esetében az első és a második helyezett szavazatszáma közötti voksok töredékszavazatoknak minősülnek.

Az új parlamentben a 106 egyéni választókerületben nyertes képviselő mellett 93-an listás helyről kerülhetnek be. A listás mandátumok kiosztásánál a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott voksokat, továbbá az egyéni választókörzetben keletkező töredékszavazatokat veszik figyelembe. Ugyanakkor nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem éri el, valamint az a két párt által állított közös pártlista, amely nem kap legalább tíz százalékot, illetve kettőnél több párt közös listája esetén 15 százalékot. Az országos listás mandátumok kiosztásához először a küszöböt elérő párt listás szavazatainak számához hozzáadják az adott párt töredékszavazatait. Az összes országos listás szavazatot ezt követően el kell osztani 93-mal (a kiadható országos listás mandátumok számával), és ezt az eredményt tovább kell osztani néggyel, az így kapott hányados egész része lesz a kedvezményes kvóta, amivel a nemzetiségek kedvezményes mandátumhoz juthatnak. Ha egy adott nemzetiségi listára jutó szavazatok száma nagyobb vagy egyenlő, mint a kedvezményes kvóta, a nemzetiségi lista kedvezményes mandátumot kap. Egy nemzetiségi lista csak egy kedvezményes mandátumot szerezhet.

Ezután az országos listás mandátumok számát csökkenteni kell a kiosztott kedvezményes mandátumok számával. A fennmaradó mandátumokat a küszöböt elérő pártlisták, illetve nemzetiségi listák közt osztják szét. A töredékszavazatok mandátumra váltása az úgynevezett d’Hondt-mátrix segítségével történik. Bár ez a formula 1878 óta Victor d’Hondt belga matematikus nevéhez fűződik, az eljárás már jóval előtte ismert volt az Egyesült Államokban Jefferson-módszer néven, amelynek lényege, hogy 1; 2; 3; 4 stb. osztósorozatot alkalmaz. Nálunk ez a mátrix úgy működik, hogy először is egy táblázatot készítenek, amelynek annyi sora van, ahány országos listás mandátumot ki kell osztani. A mandátumszerzésre jogosult pártok országos listára felkerült szavazatait felírják egymás mellé, majd ezek alá sorban a szavazatszámok kettővel, hárommal, néggyel stb. való osztás után kapott hányadosát (az osztósor utolsó számjegye a kiosztható mandátumok száma lesz). Az így kialakított mátrixban megkeresik a legnagyobb számot, és az a lista kap mandátumot, amelyiknek az oszlopában ez a szám szerepel. Ezután a második legnagyobb számot mutató lista kap mandátumot, és ezt addig folytatják, amíg az összes mandátum gazdára nem talál.

Kapcsolódó cikk:

Nemzetiségek a parlamentben – Képviselő vagy szószóló?