Évente 10-15 újszülött-gyilkosságot derítenek fel hazánkban, de a magas látencia miatt ez a szám akár száz-százötven is lehet. A szakemberek szerint megoldást jelenthetne az anonim szülés bevezetése, csakhogy az erről szóló törvényjavaslatot 2013-ban lesöpörte az illetékes parlamenti bizottság.
Október 30-án a Győri Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, következésképp 12 év fegyházbüntetést kapott az a 39 éves nő, aki gyermekét a kerti vécében szülte meg, majd abba belefojtotta. A vádirat szerint az asszony esélyt sem adott a gyermeknek az életben maradásra. A törvényszék hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően vette figyelembe a vádlott enyhe fokú szellemi korlátozottságát, hiszen a cselekmény büntetésének középmértéke 15 év.
A magyar büntetőjog hosszú ideig súlyosbított halálbüntetéssel szankcionálta a gyermekölést elkövetett anyát. Werbőczy István 1514-ben befejezett Hármaskönyve alapján halállal lakolt a csecsemőgyilkos: „Mindazáltal tudnunk kell, hogy az asszonyok és nők ellen is abban az esetben, ha közülök valamelyik a férjét vagy szülőjét, avagy saját magzatait gonoszul megöli vagy megöleti (mivelhogy ez hűtlenség vétkének számába esik) épen, mint a férfiak ellen, főbenjáró ítéletet kell hozni és kimondani.” A 18. században a bűntett megelőzésére elrendelték a viselős hajadonok megseprűzését, illetve a községi elöljáróság felügyelete alá helyezésüket. Az 1792. évi büntetőjogi javaslat kimondta: „Az anyának nemcsak a saját maga által kezdeményezett bármely olyan tette számít csecsemőgyilkosságnak, amelynek rendes és az anya előtt is ismert folyamata szerint a csecsemő halála bekövetkezett, hanem a csecsemő élete fenntartásához szükséges anyai kötelesség gonosz szándékú elmulasztása is csecsemőgyilkosságként büntethető.”
A 19. század elejétől némiképp enyhült a cselekmény megítélése: a halálbüntetés helyébe az időleges rabság lépett, illetve ha a gyermek halálát a szülés eltitkolása, avagy segély hiánya idézte elő, akkor időleges fogságot szabtak ki. A Csemegi-kódex (az 1878. évi V. törvénycikk) már kiemelte az emberölés fogalmi köréből a gyermekölést: „Azon anya, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedő börtönnel büntetendő.” Vagyis ez a privilegizált szabály kizárólagosan a házasságon kívül született gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményekre vonatkozott.. Az 1961. évi V. törvény az emberölésnek ezt az enyhébben minősülő esetét azonban már nem tartotta fenn, azzal az indokolással, hogy a Csemegi-kódex megalkotása idején meglévő viszonyokhoz képest a nők társadalmi helyzetében, a házassági köteléken kívül született gyermek jogállásában, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel a cselekmény privilegizálása szükségtelenné vált.
1999. március 1-jétől a Btk. ismételten önálló bűntettként pönalizálta az újszülött megölését. Ennek alapján az a nő, aki gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megölte, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatott. 2003. március 1-je után ez a szabály kikerült a törvényből, és a szülő nő az újszülött megöléséért már minősített (14 év alatti személy sérelmére elkövetett) bűntettért felelt, amelyet a Btk. tíztől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendelt büntetni.
Magyarországon évente 10-15 újszülött-gyilkosságot derítenek fel, de a szakemberek szerint a magas látencia miatt ez a szám akár száz-százötven is lehet. Az országos rendőrfőkapitány tájékoztatása szerint az újszülöttek sérelmére elkövetett, befejezett emberölések száma az 1993–1998 közötti időszakban nőtt, míg az 1999–2012 közötti időintervallumban csökkent. A bűncselekmények számának mérséklődését az országos rendőrfőkapitány az inkubátorok számának emelkedésében, illetve a büntetőjogi megítélés változásában jelölte meg.
Cseres Judit kriminológus az Újszülött-gyilkosságok – Titok és a megelőzés lehetőségei című tanulmányában 268 esetet analizálva arra a megállapításra jutott, hogy a bűncselekmények kulcsmozzanata minden esetnél a terhesség titokban tartása volt. A terhesség eltitkolásának fő oka a tiltott kapcsolat, vagy az alkalmi, egyéjszakás kaland volt. A vizsgált személyek 19 százalékánál (49 esetben) fogant tiltott kapcsolatból a magzat. Harmincnégy lány és tizenegy rendezetlen helyzetben élő fiatal nő alkalmi ismeretség következtében lett terhes, három nő pedig erőszak, illetve zsarolás áldozataként. A kriminológus szerint ezeket a kapcsolatokat a társadalom többé-kevésbé általában tolerálja, illetve közömbösen szemléli, az érintett nők életében a valódi fenyegetést a családon belül kell keresni, mégpedig a családfő személyében. Ez különösképpen érvényes a falusi környezetre, ahol a család tekintélyét, presztízsét féltik, tartanak attól, hogy a terhesség miatt megszólják őket az emberek, szájára veszi a falu népe a családot. A vizsgált esetek többségére jellemző, hogy a lányok, fiatal nők serdülő korukban – álszeméremből, nemtörődömségből – nem kapták meg családjuktól a későbbi szexuális élethez elengedhetetlen alapinformációkat. Az anyák többsége a szexualitásról büszkén vallja: az ő családjukban ilyen dolgokról nem szoktak beszélni.
A csecsemőgyilkos nők társadalmilag általában elszigeteltek, kevés és laza a kapcsolatuk másokkal. Sem barátaikra, sem családtagjaikra, rokonaikra nem támaszkodhatnak a bajban. A szülés közeledtével fokozódó szorongás az azt megelőző hetekben, pedig már állandósult pánikállapotot idéz elő náluk. A szülés színhelye túlnyomórészt a lakás valamely helyisége volt, azonban néhányan fényes nappal közterületen szültek. “A gyermek megszületésével nem oldódik a titok-kényszer” – állította Cseres Judit, aki szerint a lelkileg, fizikailag megviselt nő ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy a hónapok óta őrzött titkot továbbra is megtartsa, így maradjon titokban gyermeke léte is.
A titokban világrájött újszülöttek majdnem fele anyja, szülés utáni passzív magatartásába halt bele (például elvérzik, a padlóra esik szülés közben), 28 százalékuknál a fulladásos halál sem utal erőszakos elkövetési módra. Volt olyan nő, aki a nadrágjába szült és ott fulladt meg a csecsemő. Az elkövetők egyharmada viszont tettlegesen is bántalmazta újszülöttjét: 51 nő saját kezével, vagy a köldökzsinórral fojtotta meg, 16-an szúró, vagy vágóeszközt használtak a gyilkossághoz, négyen pedig falhoz, padlóhoz vágták újszülöttjüket.
A csecsemőgyilkosság nem szünteti meg az anya lelkében dúló titok-kényszert. Számára a konfliktus végleges megoldását a kis holttest eltüntetése jelenti – jegyezte meg írásában Cseres Judit. Az általa vizsgált elkövetők többsége valamilyen textildarabba csomagolták halott csecsemőjüket, nejlon szatyorba tették, és úgy rejtették el valahová. Az árnyékszékben szülők a helyszínen hagyták, vagy az emésztőgödörbe dobták. A falun élők elásták, a városiak pedig kukába tették. Akik valamilyen elhagyott helyen (erdőben, lakatlan házban) szültek, ott hagyták az élettelen testet, mások vízbe dobták, szeméttelepre vitték. Akadtak olyan anyák is, akik megmagyarázhatatlan megoldást választottak, például elégették, a disznók elé vetették, vagy a mosógépben álló szennyes vízbe dugták újszülöttjük holttestét.
Egy nyolcéves (1992–2000) periódus jogerősen lezárt csecsemőgyilkossági ügyeit vizsgáló ügyészségi tanulmányban szereplő mind a kilencvenhat ügyben a terhességről állítólag nem tudott a környezet. A bűncselekményeket a megoldatlan lakáshelyzet, a nehéz megélhetés és a rendezetlen családi háttér motiválta. A vizsgálat szerint az anyagi gondok, az alkoholizmus, a férj italozása, vagy a meglevő gyerek súlyos egészségkárosodása is vezetett tragédiához. Az elkövetők csaknem fele hajadon volt. A szakértők kilenc esetben tudatzavart, tizenkilenc nőnél primitív személyiséget tártak fel.
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa 2013 júliusában tette közzé az AJB-5441/2012. számú ügyben készített jelentését, amelyben az inkubátorprogram kapcsán megállapította, hogy az újszülött-gyilkosságok elkövetői köréről ma egyáltalán nincsenek konkrét adatok, mint ahogy az inkubátorba-helyezést választókról sem. Az ombudsmani jelentés szerint a megkeresett szervek nagy része egyetértett abban, hogy a csecsemőgyilkosságok megelőzéséhez célszerű lenne tanácsadói hálózat létrehozása és ingyenes segélyhívószám működtetése. Az alapvető jogok biztosa megemlítette az anonim szülés lehetőségét is, amely szerinte megoldás lehetne a feltárt problémák kiküszöbölésére, egyben lehetőséget nyújthatna a csecsemőgyilkosságok megelőzésére.
2013 tavaszán két parlamenti képviselő (Szél Bernadett és Ertsey Katalin) törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelyben azt indítványozták, hogy a gyermeküket megtartani nem akaró várandós nők nevük megadása nélkül vehessenek igénybe terhesgondozást, majd szülésükhöz kórházi ellátást. Az így megszületett gyermekek hat hét után örökbefogadhatóvá válnának. A határozati javaslat tárgysorozatba vételét azonban a parlament egészségügyi bizottsága leszavazta. Szily Ildikó, az egészségügyért felelős államtitkárság képviseletében a bizottsági ülésen elmondta, ha megkapják a bizottsági felhatalmazást, tervezetet dolgoznak ki az anonim szülésről. Mint megjegyezte, számos jogi és adatvédelmi problémát meg kell vizsgálni a jogszabályhoz, így egyebek közt ki kell zárni, hogy az anonim szülés során a tiltott dajkaanyaság teret nyerjen Magyarországon.
