Az árnyalt fogalmazás a jogalkotásban halálos bűn – vallja Sárközy Tamás egyetemi tanár. – Mit jelent az „illetve” és az „illetőleg”? Mit tükröznek a jogszabályok? Melyek azok a köznyelvből érkezett szavak, amelyeket a jog sajátos értelemmel ruházott fel?- A jog és a nyelv összefüggéseit boncolgatták az előadók a Jogalkotás érthetően – A pontos fogalmazás művészete című konferencián.

Jogalkotás érthetően – A pontos fogalmazás művészete címmel az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága a Magyar Nyelvstratégiai Intézettel együttműködve nemzetközi konferenciát rendezett a budapesti Károlyi-Csekonics rezidencián. A szervezők azzal a céllal hozták tető alá a rendezvényt, hogy rávilágítsanak a jogszabályalkotás nyelvi aspektusaira.

A résztvevők belelapozhattak az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságnak gondozásában megjelent 16 oldalas kiadványba, amely A pontos fogalmazás művészete címet viseli. Az eredeti angol nyelvű útmutatót (How to write clearly) három forrásra támaszkodva dolgozták át magyarra: a szerkesztők felhasználták Balázs Géza Magyar nyelvhelyességi lexikonját, Szepesy Gyula Nyelvi babonák című könyvét és Tótfalusi István „Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat…” című cikkét.

A brosúra szerint az Európai Bizottságnál előforduló két gyakori probléma, hogy a korábbi szövegeket megfelelő átdolgozás nélkül használják fel, illetve nem ügyelnek eléggé, amikor új szöveg összeállításához több dokumentumból vesznek át részeket. Azt is megjegyzik, hogy a bizottsági dokumentumok túlzottan hosszú mondatokat tartalmaznak, amelyek sokszor akadályozzák a szöveg megértését. Ezért azt javasolják, hogy ezeket, ha lehet, bontsuk rövidebb mondatokra.

Sok praktikus tippet adnak. Például: ha van rá lehetőség, próbáljunk a főnévi szerkezet helyett igéket használni. Az igék közvetlenebb hatást gyakorolnak, és kevésbé tűnnek elvontnak. Legtöbbször az „-ás/-és” végződésű főnevek álcázott igék (kiértékelést végez = kiértékel, ellenőrzést gyakorol = ellenőriz). A felesleges névutókkal alkotott terjengős kifejezések szintén nehezítik a szöveg olvasását. Bár a névutók alkalmasak árnyalt kifejezésre, ne halmozzuk indokolatlanul az „értelmében, következtében, szempontjából, alapjában, terén, területén” kifejezéseket. Azt is tanácsolják, hogy bánjunk óvatosan a „hamis barátokkal”. Hamis barátok azok a szavak, amelyek két különböző nyelven hasonló alakúak, ám jelentésük különböző. Egy olyan többnyelvű környezetben, mint amilyen az Európai Bizottság is, a munkatársak néha keverik az általuk használt nyelveket. Gyakori például a francia és az angol közötti áthallás, illetve megfigyelhető, hogy a legtöbbet használt nyelv befolyásolja az anyanyelvi beszédet és fogalmazást. Egy rosszul megválasztott kifejezés elriaszthatja az olvasót, aki úgy érezheti, semmi köze az uniós intézményekhez. Legrosszabb esetben pedig félreértésekhez és diplomáciai bonyodalmakhoz is vezethet, ha például valaki „kis ország” helyett azt írja egy adott államról, hogy „nem jelentős” ország.

A konferencián az uniós intézményekből érkezett előadók is arról beszéltek, miként ösztönzi az Európai Bizottság az uniós jogszabályok kidolgozásakor a pontos fogalmazást. Ingemar Strandvik, az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának minőségügyi tanácsadója arról tartott előadást, hogy Svédországban milyen intézkedéseket tettek és tesznek jogszabályaik nyelvi minőségének biztosítására, hogyan közelítik a normaszöveget a köznapi nyelvhez.

A konferencia résztvevőit köszöntve Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy a jog, illetőleg a jogalkotás egyidős a civilizációval történetével, fejlődése a társadalom fejlődéséhez köthető. A jogszabályok jelen vannak mindennapi életünkben, befolyásolva társas magatartásunkat, élethelyzeteinket. „Mivel a jogszabályok a társadalom minden rétegét érintik, továbbá különböző élethelyzetek szabályozására is hivatottak, így azok előírásait a címzettek csak akkor tudják pontosan követni, ha megértik a jogszabályok tartalmát” – mondta, hozzátéve: ehhez elengedhetetlen a helyes nyelvhasználat feltételének teljesítése. Mint mondta, az élethelyzetekre, a mindennapi életre vonatkozó legfontosabb szabályokat mindenki számára közérthetően, világosan kell megfogalmazni, „így biztosítható a normák társadalmon belüli, széleskörű betartása”. Rendkívül fontosnak nevezte, hogy a társadalom legszélesebb rétegei is bekapcsolódhassanak a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei. „Az emberek véleménye nem akadály, hanem maga a megoldás” – hangoztatta a helyettes államtitkár.

Bencze Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója kijelentette: a magyar nyelv – ha nem is eredetében – de kulturális beilleszkedésében már több mint ezer éve európai nyelvvé vált. „Vigyázni kell azonban, mert még mindig más a magyar nyelv világlátása, mint a nyugati nyelveké, még ha kisebb mértékben is. A kisebb eltérések azonban veszedelmesebbek lehetnek, mint a nagyok, mert a nagyokat észrevesszük, a kicsiket azonban nem” – figyelmeztetett az igazgató, aki felszólalásban felhívta a figyelmet a fordítás erkölcsi, morális felelősségére is.

Sárközy Tamás egyetemi tanár A gazdasági jogi kodifikáció nyelvi problémái címmel tartott előadása elején aláhúzta, hogy a jogi nyelv más, mint a köznyelv. “Nem tudnánk megélni, ha az egyszerű állampolgár meg tudná írni a válókeresetét” – mondta viccesen, hozzátéve, ahogy a patikus is latinul írja a receptre a huszárzsírt, a jogászok is egy kicsit elvonatkoztatnak a köznyelvtől. A jogi dogmatika kialakított egy jogi technikát, amelynek folyományaképp a pontos megfogalmazás elsősorban a jogi fogalmak pontos használatát jelenti. Az irodalomban árnyaltan, választékosan fogalmaznak, ugyanezek az erények viszont a jogalkotásban „halálos bűnnek” számítanak. A jogi nyelvben mást jelent a kártérítés, a kártalanítás, a megtérítés és a kárpótlás. Mint ahogy más az „illetve” és az „illetőleg” is. Az illetve sok nyelvben „vagy”-ot jelent, a magyarban ezzel szemben „és”-t.

A jogászprofesszor úgy látja, hogy napjainkban a nagy kódexek helyét átveszi a technikai folyamatok szabályozása, a tömegjogalkotás. Ebben szerinte az Európai Unió is hibás, hiszen az uniós irányelvek túlontúl részletezőek, rengeteg fogalmat kevernek, és emiatt meglehetősen messze állnak a magyar jogi gondolkodástól. Az irányelvek technikai folyamatszabályozást tartalmaznak, a magyar jogszabályok magatartási normákat.

Sárközy bírálta a „frakció-jogalkotást”, amely sokszor technikailag és nyelvileg is színvonaltalan jogszabályokat eredményez. Emlékeztetett, hogy egy klasszikus jogszabályban a paragrafus legfeljebb öt bekezdésből állhat, és egy bekezdés maximum három mondatból. Ma van olyan törvény, amelyben egy paragrafus négy oldalt tesz ki. Nehezményezte, hogy a jogszabályokhoz nem készülnek indokolások. Elrettentő példaként említette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényt, amelyet keletkezése óta több mint kétszázszor módosítottak. Bírálta a salátatörvényeket, amelyeknek divatja összefügghet azzal, hogy a parlamentben ülő urak zöme fogyókúrázik. „Húst akarok!” – tette hozzá szellemesen.

Czine Ágnes alkotmánybíró, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának korábbi vezetője a Lehet-e büntetni a büntetőjog nyelvezetével? című előadásában hangsúlyozta, hogy a Büntető törvénykönyv mindig pontosan tükrözi az adott társadalmi viszonyokat és jelenségeket. Idézte Kassay Adolf ügyvéd egyik gondolatát, amelyet az 1878. évi V. törvénycikket (a Csemegi-kódexet) tartalmazó kötet előszavában írt le: „A büntető törvények ismeretének elsajátítására szükséges a nyelvészet. A törvényeket alaposan csak úgy lehet megérteni, ha azon nyelvnek, amelyen a törvény hozatott, alapos ismertével bírunk, mert csak így foghatjuk fel a szavaknak valódi értelmét. Miután törvényeinket magyar nyelven szerkesztvék, a magyar büntető törvények a magyar nyelv ismerete nélkül el nem sajátíthatók.” A Csemegi-kódexet és a hatályos Btk.-val összehasonlítva az előadó megjegyezte, hogy például a minősített emberölés esetében mást és mást védett/véd a törvény: míg 1878-ban a házastárs fokozott védelemben részesült, ma a Btk. értelmében súlyosító körülményként értékelhető, ha valaki a házastársát öli meg. A Csemegi-kódex idején még üldözték – igaz, csak a házastárs kezdeményezésére – a házasságtörést, napjainkban viszont már nincs ilyen tényállás. “Ez a példa is azt mutatja, hogy a büntető törvénykönyv az adott társadalmi rendszert, az adott kor értékítéletét tükrözi” – mondta.

Czine Ágnes szerint a jogalkotás egyben nyelvalkotást is jelent, hiszen a jog sokszor konstruál olyan kifejezéseket, amelyeket ritkán használunk a köznyelvben. Ilyen például a többszörös vagy különös visszaeső, az összbüntetés, illetőleg a kvázi halmazat. Ezen túlmenően vannak olyan, köznyelvből érkezett szavak, fogalmak, amelyeket a jog sajátos értelemmel ruház fel: ilyen többek közt a sikkasztás, a csalás és a tolvaj. A hatályos Btk. 365. § (2) bekezdése kimondja: „rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.” Vagyis ebben az esetben a jog átvette a köznyelvből a tolvaj kifejezést – hangsúlyozta Czine Ágnes.