Az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül, törvényességi, jogalkalmazási kérdések megítélésére nincs lehetősége – hangsúlyozza a testület egyik januári döntésében. – Megújultak az alkotmányjogi panasz indítványminták!

2017-ben ezer alkotmányjogi panasz érkezett a Donáti utcába

Az Alkotmánybíróság ügyforgalmi statisztikája szerint 2017-ben 449 ügyet fejeztek be, ebből 109-et érdemi határozattal. A befejezett ügyekből 380 alkotmányjogi panasz, 57 bírói kezdeményezés, 8 utólagos és egy előzetes normakontroll volt. Az alkotmánybírák 11 jogszabályi rendelkezést és 14 bírói döntést semmisítettek meg, míg 3 esetben megsemmisítés nélküli alaptörvény-ellenességet, 7 ügyben alkotmányos mulasztást, továbbá 7 alkalmazási tilalmat állapítottak meg. A teljes ülés 56, a három öttagú tanács 352 ügyet fejezett be, 41 ügyet egyesítés révén zártak le. Főtitkári előkészítő eljárással 585, egyesbírói végzéssel 238 ügyet fejeztek be.

A legtöbb befejezett ügy előadója Balsai István volt (40), akit Pokol Béla és Sulyok Tamás, a testület elnöke követett (39-39). A különvélemények terén Salamon László (20) bizonyult a legaktívabbnak, Dienes-Oehm Egon és Stumpf István (16-16) előtt. A párhuzamos indokolások csatolásában Czine Ágnes (17) végzett az élen, Pokol Bélát és Stumpf Istvánt (14-14) megelőzve. A „kanadai táblázaton” (különvélemények + párhuzamos indokolások) Czine Ágnes és Salamon László (32-32), valamint Stumpf István (30) állhatott „dobogóra”.

Folyamatosan nő az alkotmányjogi panaszok száma: 2015-ben 737, 2016-ban 893, 2017-ben 984 ilyen indítvány érkezett. Valamelyest emelkedett az év végi restancia is: 2017. december 31-én 334 folyamatban lévő ügy volt az előző évi 322-vell szemben. A legtöbb folyamatban lévő ügy Czine Ágnesre van kiszignálva (35), de nem panaszkodhat munkanélküliségre Horváth Attila (34) és Stumpf István (30) sem.

Megújultak az alkotmányjogi panasz indítványminták

Az Ab az egyes alkotmányjogi panasz-típusokra vonatkozó eltérő részletszabályokat január 19-e óta külön oldalon mutatja be a honlapján, ahol az egyes panasztípusokhoz kapcsolódó indítványminták is letölthetőek.

Az alkotmányjogi panasznak három fajtája van. A leggyakoribb esetben az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a alapján nem a jogszabályt, hanem az alaptörvény-ellenes bírói döntést támadja, ha az ügy érdemében hozott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. A másik, az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz esetében az Ab felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatt az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga sérül. Az alkotmányjogi panasz harmadik, speciális esete az Abtv. 26. § (2) alapján folyó eljárás, amikor az indítványozó azért támadja a jogszabályt, mert annak alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelme, és ennek orvoslására nincs jogorvoslati eljárás, vagy jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette.

Kapcsolódó cikk: Amit az alkotmányjogi panaszról tudni érdemes! – Megújult indítványminták és tájékoztatók

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének januári határozata

Az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény – 3020/2018. (I. 26.) AB határozat

Az Ab január 23-án elutasította a Kúria Bfv.1456/2014/4. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a bíróság az indítványozót bűnösnek találta bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, és tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélte, valamint kimondta, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a régi Btk. azon rendelkezését alapul véve zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből az indítványozót, amelyet az Ab alaptörvény-ellenesnek minősített. Emellett az elbíráláskor hatályos szabályozás alapján kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kellett volna kiszabni az indítványozóval szemben. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát, melyben a jogorvoslati jogának sérelmére hivatkozott, az Ab nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az eljárt bíróságok nem alkalmazták ugyanis az Ab által megsemmisített jogszabályt, hanem azt csak az időbeli hatályra vonatkozó előzetes értékelő tevékenységük során vették figyelembe. Továbbá az időbeli hatály kérdésében való bírósági döntés éppen arra ad választ, hogy a büntetőügyben az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos törvényt kell-e alkalmazni az elbírálás során. (Előadó: Szívós Mária)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának decemberi határozata

Értékítélet tekintetében nagyobb a tolerancia – 3005/2018. (I. 22.) AB határozat

Az Ab öttagú tanácsa január 16-án elutasította a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 27.Bpkf.13.153/2016/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó ügyvéd magánindítványt terjesztett elő rágalmazás vétsége miatt, mert a feljelentett az interneten egy videofelvételt tett közzé, amelyben állítása szerint számos, az indítványozóra nézve sértő közlés hangzott el ügyvédi tevékenységéről. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a kijelentéseket értékítéletnek minősítette és rögzítette, hogy azok nem voltak gyalázkodó jellegűek, így a büntetőeljárást megszüntette. A Fővárosi Törvényszék a végzést helybenhagyta, amely ellen az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. Az eljáró bíróságok mérlegelésük alapján elsősorban az indítványozó emberi méltóságának és nem a jó hírnevének védelmét tekintették a büntetőjogi védelem tárgyának, tehát a támadott határozat és a jó hírnévhez való jog között érdemi alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Az értékítéletek tekintetében a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlása során az érintett személynek nagyobb toleranciát kell tanúsítania, mint arra a tényállítások esetén köteles. (Előadó: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának januári határozatai

A tárgyalóterem nem a közügyek vitájának fóruma – 3021/2018. (I. 26.) AB határozat

Az Ab tanácsa január 26-án elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.750/2016/8. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.495/2015/6/II. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A 2006 őszi rendőri jogsértések kapcsán indult egyik per tárgyalásán a Fővárosi Bíróság arról rendelkezett, hogy a tárgyalásról kép- és hangfelvétel kizárólag a per felperesi oldaláról és a bíróságról készülhet. A másodrendű indítványozó mégis olyan felvételt készített, amelyen a rendőrséget képviselő jogtanácsosokat egyedileg felismerhetően mutatta be. Emellett a perről nyilatkozó elsőrendű indítványozóval riportot tett fel a videómegosztójára. Az ítéletről készült felvételen jól olvashatóak voltak a jogi képviselők nevei és a perben betöltött képviselői állásuk. A rendőrség jogtanácsosai személyiségi jogi pert indítottak az indítványozók ellen. A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a másodrendű indítványozó megsértette a felperesek képmás védelméhez fűződő jogát, amit a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Kúria is helybenhagyott. Az alkotmányjogi panasz szerint a kifogásolt bírói döntések sértik a szólás- és sajtószabadságot. Az Ab nem osztotta az indítványozó álláspontját. A felvételt bírósági tárgyaláson készítették, amelynek nyilvánosságát speciális szabályok rendezik, illetve a vitatott felvételeket a tárgyaláson eljáró bíró kifejezett tiltása ellenére rögzítették. A határozat indokolása szerint a tárgyalóterem önmagában nem a közügyek vitájának fóruma, hanem a vádról vagy a peres felek jogairól döntő igazságszolgáltatás helyszíne. A tárgyalóterem sajtónyilvánossága másképp ítélendő meg, és a sajtószabadság korlátozása szélesebb körben minősülhet indokoltnak, mint a közügyekről szóló egyéb tudósítások kapcsán. A határozathoz Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

Véges a hallgatói jogviszony – 3004/2018. (I. 22.) AB határozat

Az Ab öttagú tanácsa január 16-án elutasította a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 112. § (1) bekezdése ellen irányuló indítványt. A támadott rendelkezés a hallgatói jogviszony megszüntetését ahhoz köti, hogy a hallgató a 20 15. szeptember 1-jei hatálybalépést követő időszakban eleget tett-e a végbizonyítvány megszerzése feltételeinek. Az ügy háttere: a felperes diák 2005 szeptemberében felvételt nyert a győri Széchenyi István Egyetem költségtérítéses jogász képzésére a levelező tagozatra. A joghallgató 2015 áprilisáig a szükséges 300 kreditpontból 139-et teljesített, és tanulmányait a 2015/2016-os tanévben már semmiképpen sem tudta volna befejezni. Az egyetem Felnőttképzési Központja megszüntette a felperes hallgatói jogviszonyát, és az elsőfokú határozatot az egyetem rektora is helybenhagyta. A felperes a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A bíróság pedig az eljárás felfüggesztése mellett az Ab-hoz fordult, mert a támadott rendelkezés nem biztosított kellő időt a felperesnek tanulmányainak befejezésére, továbbá a hallgatói jogviszony megszüntetését nem a felperes képességeiben rejlő okokból írta elő. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint az előző törvény alapján megkezdett képzéseket érintő előírások objektív különbségtételt jelentenek, így azok nem ellentétesek az Alaptörvénnyel. A jogviszony arra sem biztosít jogot, hogy a hallgató korlátlan időtartamban folytasson tanulmányokat. (Előadó: Varga Zs. András)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának januári határozata

Az Ab nem „szuperbíróság” – 3006/2018. (I. 22.) AB határozat

Az Ab tanácsa január 16-án elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.201/2015/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó hitelezője és tagja volt egy kft.-nek, amelyet felszámoltak. Az indítványozó megkereste a felszámolót, hogy az értékesítési eljárásban ajánlattételi lehetőséggel kíván élni. Az indítványozó kifogást nyújtott be a felszámolási eljárásban a bírósághoz, arra hivatkozva, hogy az értékbecslők számtalan értékelési rendszer közül választottak, ezáltal nem lehetséges az értékbecslések reális összevetése a legalacsonyabb értékesítési ár megállapítása érdekében. A Székesfehérvári Törvényszék a kifogásokat elutasította, és ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Kúria is helyben hagyta. Az indítványozó szerint a bíróságok nem indokolták meg megfelelően a döntéseiket, és érdemi jogorvoslattal sem tudott élni a döntések ellen. Szerinte a másodfokú bíróság az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat indokolás nélkül elutasította, továbbá az eljárt bíróságok nem értékelték azt a tényt, hogy a felszámoló megsértette a közjegyző igénybevételére vonatkozó előírásokat. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a testület a bírói döntéseket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül, törvényességi, jogalkalmazási kérdések megítélésére nincs lehetősége. Az Ab megállapította, hogy „az eljáró bíróságok vizsgálták az indítványozó által lényeginek tartott érveket és azok elutasítását – bár időnként egymásnak némileg ellentmondóan – meg is indokolták”. Azt, hogy az indokolásban foglaltak helytállóak-e, az Ab nem vizsgálhatja, mert akkor – olvasható az indokolásban – „szuperbírósággá” válna. (Előadó: Salamon László)