A géntechnológia óriási lehetőségekkel kecsegtet, ugyanakkor komoly etikai kérdések is felvet – minderre a jognak is reagálnia kell. Létrehozhatók-e biológiailag megnövelt képességű katonák? Módosítható-e élő embrió genomja? Hogyan viszonyul a jog a növények, az állatok és az ember génszerkezetének szerkesztéséhez? És a módosításához?

Amikor Gregor Mendel, Ágoston-rendi szerzetes, botanikus, 1865-ben kimutatta, hogy a borsónövények öröklődési mintázatai egyszerű statisztikai szabályokat követnek, nem gondolhatta, hogy felfedezésével egy új tudományterület, a „genetika atyjaként” fog bekerülni a történelemkönyvekbe. A genetika kifejezést Festetics Imre használta először, mégis W. Bateson brit zoólogus, genetikus az, akihez a fogalmat kötjük, a szót az öröklődés vizsgálatának leírására használta 1905-ben. A genetika a gének, az öröklődés és az élőlények variációjának tudománya, amely az elmúlt másfél évszázadban hatalmas fejlődésen ment keresztül – példának okáért: az amerikai titkosszolgálatokat összefogó Nemzeti Hírszerzés igazgatója szerint Kína a génszerkesztésben megismert CRISPR-Car9 technológiával szuperkatonákká alakítja át hadseregének tagjait. És a Tökéletes katona moziban a Van Damme-Lundgren páros által megformált harcosok már nem a sci-fi kategóriájába tartoznak – a hírek szerint léteznek, akár a jövő háborúit is ők vívhatják.

Napjainkra a J.A. Doudna biokémikus és a E. Charpentier mikrobiológus által kifejlesztett hatékony CRISPR-Car9 mechanizmus, a „genetikai olló”, elérhetővé tette a gének olcsó és gyors szerkesztését. A génszerkesztés – nagyon leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy megpróbálnak kijavítani egy „hibás” génszakaszt, amelyről tudják, hogy például betegséget okozhat. Az eljárás során egy adott ponton elvágják a DNS-szálat, majd kijavítják, és az így megváltozatott DNS-szakaszt visszaültetik a helyére. A Nobel-díjas kutatók által kifejlesztett, a Vellai-Perczel szerzőpáros által a genomszerkesztés svájci bicskájának hívott rendszerrel rendkívül nagy pontossággal lehet megváltoztatni állatok, növények és mikroorganizmusok DNS-ét (a genom egy adott organizmusban megtalálható örökletes információk összessége, amely általában a DNS-ben, de pl. egyes vírusok esetén az RNS-ben van kódolva). A technológia segítséget nyújthat az újfajta rákterápiákhoz, gyógyíthatóvá válhatnak az örökletes betegségek, valamint a mezőgazdasági területeken is számos előnnyel kecsegtethet az alkalmazása. Ugyanakkor a génszerkesztéssel összefüggésben komoly etikai kérdések is felmerülnek, mint például létrehozhatók-e a bevezetőben említett biológiailag megnövelt képességű katonák vagy módosítható-e egy élő embrió genomja? Olyan felvetések, melyekre a jognak is reagálnia kell.

A bioetika (orvosi etika, egészségügyi etika) az emberi élet, lét morális törvényszerűségeivel foglalkozó tudományterület, mely olyan kérdésekkel foglalkozik többek között, mint az eutanázia, az embereken végzett orvostudományi kutatás, a korlátozott egészségügyi források elosztása és az emberi genetikai állományba való beavatkozás. Az 1997-ben Oviedóban elfogadott, az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény rendelkezik az emberi génállományba történő beavatkozás alapszabályáról. Az Egyezmény alapján az olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési (diagnosztizálási) vagy gyógyítási indokból hajtható végre és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása. Sándor Judit, bioetikus a génszerkesztés kapcsán mindezt a következőképpen interpretálta: „A génszerkesztés etikájában a biztonság mellett annak van jelentősége, hogy a beavatkozás örökölhető változásokhoz vezet, vagy csak az adott személy génállományát befolyásolja. Az előbbi tilos, az utóbbi csak engedély alapján és a születendő gyermek egészsége érdekében lehetséges.”

Az UNESCO által elfogadott Emberi Gének és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint az egyén génjeivel kapcsolatos kutatás, kezelés vagy diagnózis csak a felmerülő kockázatok és nyereségek alapos előzetes megállapítása után, az ország törvényei által megszabott egyéb követelmények figyelembe vételével folytatható.

2018 végén a kínai Csienkuj He és munkatársai embriókon alkalmaztak génszerkesztést, beavatkozásuk célja a HIV-vel szembeni ellenállás növelése volt. Az eljárás alkalmazása nagy felháborodást váltott ki a tudományos világban, He-t három év börtönre ítélték génszerkesztés miatt. Az országok többsége, Magyarország is, Kínához hasonlóan, büntetni rendeli az ilyen beavatkozást. A büntetőtörvénykönyvünk alapján, „aki az emberi vagy a magzati génállományon, illetve emberi embrió génállományán annak megváltoztatására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Az embereken (embrión, magzaton) végrehajtott génszerkesztés csak kivételesen, az Oviedói Egyezményben is említett esetekben alkalmazható, ugyanakkor mi a helyzet a génszerkesztéssel az állatok és a növények esetében?

Az Alaptörvényünk rögzíti, hogy „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”. E jog érvényesülését a genetikailag módosított élőlényektől mentes (GMO-mentes) mezőgazdasággal kívánja elősegíteni. A génmódosítás annyiban más a génszerkesztéstől, hogy ez esetben olyan szervezetet hozunk létre, amilyen a természetben egyébként nincs. Az Európai Unió Bírósága 2018-ban úgy döntött, hogy a génszerkesztéssel előállított haszonnövények is a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó szabályozás alá esnek. Szira Fruzsina, okleveles biológus mindezt azzal magyarázza, hogy a génszerkesztett növények és állatok hiába nem tartalmaznak máshonnan származó géneket, és gyakran csupán minimális változtatás történik az eredeti génszekvenciához képest, azonban az eredmény ennek ellenére nem különbözik attól, ami a hagyományos génmódosítás esetében történik. Véleménye szerint, a DNS természetben nem előforduló, irányított és célzott módosítása, azaz génmódosítás történik mind a két esetben. Úgy látja, hogy a génszerkesztésben hatalmas lehetőségek rejlenek, „pozitív hatását zárt és kontrollált növényi rendszerekben viszonylag könnyű igazolni”, azonban a nem szándékolt hatásainak vizsgálata bonyolult feladat, amíg ezeket nem ismerjük, elővigyázatosságból „a génszerkesztéssel létrehozott szervezetek minősüljenek továbbra is GMO-nak”.

Az emberi tudás, ezáltal a tudomány olyan szintre lépett, hogy képesek vagyunk olyan dolgokat befolyásolni, amelyeket a lemerészebb álmainkban sem gondoltunk. Ilyen a génszerkesztés is, amely – ahogy az a fentiek alapján látható – rengeteg lehetőséget tartogat az emberiség számára. Azonban a még gyerekcipőben járó eljárásnak számos nem ismert mellékhatása lehet, ezért óvatosan kell hozzá közelítenünk. Ha a jövőben biztonságossá válik is a génszerkesztés, olyan területre is tévedhetnek az eljárás alkalmazásával, amelyre, az eljárás ifjú voltára tekintettel, nem vonatkoznak még normák, ilyenkor csak a józan ítélőképességük szabhat határt annak, hogy mit engednek meg maguknak „az emberiség érdekére” való hivatkozással.