A tanúvédelem lényege, hogy „a tanú a vallomását ne csak megtegye, hanem meg is tudja tenni, és ennek ne legyenek rá nézve súlyos következményei”. De hogyan működik valójában ez az intézmény? Mik a tanúk védelmének formái, szintjei és a Tanúvédelmi Programba való bekerülés feltételei? Hogyan működik a Tanúvédelmi Szolgálat? Lehet-e eredményesen tanúvédelmi programot működtetni egy olyan kis országban, mint Magyarország?
„Milyen védelmet kapok a vallomásért cserébe? Amennyiben vállalja, hogy részt vesz a programban, úgy biztosítani tudjuk az Ön és családja testi épségét. Azonban el kell felejtenie a régi életét. Új személyazonosságot fog kapni, átköltöztetjük a keleti partra…” Számos hollywoodi filmben és lebilincselő krimiben megjelenik a tanúvédelem intézménye. De mit érdemes tudnunk az intéményről?
A tanúk befolyásolásának, illetve megfélemlítésének középkori gyökerei vannak. Már akkor tisztában voltak azzal, hogy a tanúkat a vádlottak vagy annak rokonai megpróbál(hat)ják befolyásolni a büntetőjogi felelősség megállapításában betöltött kulcsszerepük miatt. A bűncselekmények elkövetői és a rájuk terhelő adatokat szolgáltatók között elkerülhetetlen konfliktus feszül – ahogyan Csányi Csaba, az NKE adjunktusa fogalmaz. Ugyanis a bizonyítás során a tanú részvételétől eltekinteni nem lehet, viszont a vallomása megtételével járó kockázatot minimálisra kell csökkenteni, vagyis olyan feltételeket kell teremteni Kiss Anna, az OKRI tudományos főmunkatársa szerint, hogy
„a tanú a vallomását ne csak megtegye, hanem meg is tudja tenni, és ennek ne legyenek rá nézve súlyos következményei”.
A tanúk védelme az állam feladata és kötelessége is egyben.
A tanúvédelem intézményének megteremtését az Amerikai Egyesült Államoknak köszönhetjük. A hatóságok már a 19. század végén szervezetten védték a Ku Klux Klán ellen tanúskodni hajlandó személyeket, azonban a mai formájában ismert tanúvédelem a múlt század ’60-as éveitől került széleskörűen alkalmazásra. Ekkor ismerték fel, hogy a szervezett bűnözői csoportok egyes tagjai – a „bűnbánó maffiózók”, azaz a pentitok – hajlandóak az igazságszolgáltatással együttműködni engedmények – és ami a legfontosabb védelem – ellenében. Szükség van/volt a tanúk jogi védelmén túl a fizikai védelemre is, hiszen sok esetben a saját és családja életét, testi épségét kockáztatja az, aki vallomásával segíti a hatóságokat.
Tanúvédelemről kizárólag a büntetőeljárás megindulása után beszélhetünk. Két formája lehetséges, egyrészt a tanú személyének aktív fizikai védelme, személyének elrejtése, adatainak titkosítása, megváltoztatása, másrészt a kilétének titokban tartása, mint passzív – jogi – védelmi eszköz. A jogi védelem keretében a tanút az esetleges atrocitásoktól vagy a lelki traumákat okozó fizikai konfrontációtól védik a terhelttel szemben. Ilyen eljárásjogi (védelmi) eszközök többek között a tanú adatainak zártan kezelése, a különösen védett tanúvá nyilvánítás, valamint a tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő meghallgatása. Amennyiben a jogi védelem eszközei már nem képesek a tanú védelmét biztosítani, például a tanúnak személyesen meg kell jelennie az eljáró bíróság előtt, ezért személye ismertté válik a terhelt előtt, akkor kerül sor a fizikai védelem alkalmazásra. A személyi védelem keretében sor kerülhet a tanú magánlakásának vagy egyéb tartózkodási helyének védelmére, közlekedési útvonalának, illetve a büntetőeljárási és más hatósági cselekményeken való biztonságos részvételének biztosítására. Ezt többek között rendszeres járőrszolgálattal, technikai eszközzel vagy őrszemélyzettel valósítják meg a hatóságok. A fizikai védelem „csúcsát” a tanúvédelmi programban való bekerülés jelenti, amelynek keretében sor kerülhet a lakóhely, a személyazonosság megváltoztatására.
Hazánkban a 1990-es évekre a tanúk megfélemlítése az igazságszolgáltatás ellehetetlenítésének módszerévé vált, amely módszer elterjedése a bűnözés struktúrájának átalakulásával, a szervezett bűnözői csoportok megjelenésével volt magyarázható. Így került előtérbe a tanúvédelem, mivel “a tanúk, a sértettek, illetve a bűnszervezetben részt vevő, együttműködni kívánó személyek eljárásban való közreműködési készségének csökkenése már a bűnüldözés hatékonyságát, így a büntetőeljárás sikerét veszélyeztette”, ahogyan arra Kovács Judit, a Szegedi Tudomány Egyetem tanára rámutatott. A tanúvédelem hazai szabályozása egy folyamat eredményeként alakult ki, a tanú adatainak zártan kezelésére vonatkozó szabályok megalkotásával indult, majd a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendeletben és a büntetőeljárásban részt vevők, valamint az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény megalkotásával tetőzött be.
A Védelmi Programban a büntetőeljárásban részt vevő vagy részt vett személy, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az előbbiekben felsoroltak személyére tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy vehet részt, ha védelme a személyi védelem keretében nem biztosítható. Büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott is részt vehet a programban, amennyiben a bekerülés feltételei adottak. A védelmet a rendőrségen belül működő Tanúvédelmi Szolgálat a fenyegetett helyzetben lévő személlyel – polgári jogi jogviszony keretében – megkötött megállapodás alapján végzi.
Megállapodás olyan személlyel köthető, aki olyan vallomást tett vagy kíván tenni, amely kiemelkedő súlyú bűncselekmény lényeges körülményeire, bűnszervezettel összefüggő információra vonatkozik, a vallomása a tényállás felderítését, bizonyítását, az elkövető kilétének megállapítását és felelősségre vonását jelentősen segítette vagy segítheti, és megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a megállapodás megkötésével a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető. Továbbá a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban való részvételével függ össze és a fenyegetett helyzetben lévő személy. A Tanúvédelmi Szolgálat a megállapodást több esetben felmondhatja. Ilyen eset lehet, ha a programban részt vevő a kötelezettségeit nem teljesíti, vagy indokolatlanul eltér a megállapodásban rögzített követendő magatartási szabályoktól, vagy a tájékoztatási kötelezettségét önhibájából megszegi. Amennyiben a megállapodásból a felek között vita alakul ki, és a vitás kérdést egyeztetéssel nem sikerül rendezniük, úgy a bírósági eljárásra a Fővárosi Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.
A Tanúvédelmi Szolgálat a Védelmi Program keretében, többek között megváltoztathatja az érintett tartózkodási helyét, személyazonosságát, a nyilvántartásokban adatzárlatot rendelhet el, nemzetközi együttműködésben való részvételt kezdeményezhet. Továbbá az érintett társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében az áldozatokat segítő egyesületekkel együttműködve gondoskodik a védelem alatt álló mentális, szociális, gazdasági, humán támogatásáról, a jogi segítségnyújtás biztosításáról. E körben például meghatározott pénzösszeget biztosít a programban részt vevőnek, amíg nem találnak munkát a számára.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy Magyarország nagyságú országban lehet-e eredményes tanúvédelmi programot működtetni. Tiboru, a ex-tanúvédelmis, a témában írott cikkében erre a következő „választ” adta: „Kreatív, jól felkészült szakemberekkel igen”, elmondása szerint „Európa egyik legprofibb tanúvédelmi szolgálata egy Magyarországnál kisebb államban működik, amelyik ráadásul nincs is olyan messze tőlünk”.
