Az elmúlt évtizedekben a magántulajdon kiemelkedő szerepének köszönhetően az egyes hagyatékok értéke és összetétele jelentősen megnövekedett, nem beszélve arról, hogy egyre több hagyatékban bukkan fel külföldi vagyonelem. Ma már egyáltalán nem meglepő, ha egy hagyatéki eljárásban az örökhagyó német bankszámlájával vagy a francia Riviérán található nyaralójával találjuk szembe magunkat. A hagyatéki eljárások „nemzetköziesedésével” azonban számos olyan kérdés vetődik fel, amellyel az örökösök általában nincsenek tisztában, hiszen sok esetben még arról sem tudnak, hogy az örökhagyó külföldi ingó vagy ingatlan vagyonnal is rendelkezett, nem hogy arról, hogy ez a vagyon melyik ország öröklési jogi szabályai alapján fog rájuk szállni.
Egységes szabályozás 2015 óta: az Európai Öröklési Rendelet
Európai Uniós tagságunk révén,
2015 óta Magyarországon is alkalmazandó az Európai Öröklési Rendelet, amely segítséget nyújt a határokon átnyúló öröklési kérdések rendezésében.
A Rendelet alkalmazásával minden hagyatéki eljárás tulajdonképpen „nemzetközivé” válik, hiszen az örökhagyó, illetve az öröklésben érintettek akaratától is függ, hogy mely tagállam bír joghatósággal az adott öröklési ügy tekintetében, illetve, hogy arra mely állam öröklési anyagi joga lesz irányadó.
“Mindez azért fontos, mert az öröklésre alkalmazandó jog fogja meghatározni a részletszabályokat, így többek között azt, hogy a törvényes öröklés rendje szerint kik örökölnek az örökhagyó után” – hangsúlyozza Martinas Roxana Vivien, az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás munkatársa.
A hagyaték egysége
A határokon átnyúló öröklési ügyek tekintetében a hagyaték egységének az elve azt jelenti, hogy
a hagyatéki eljárást egyetlen eljárás alapján folytatják le, és az eljárást egyetlen állam joga alá rendelik,
így elkerülhető az a nemkívánatos állapot, hogy egyszerre több öröklési eljárás legyen folyamatban. Nincs lehetőség tehát arra, hogy a hagyatékot „feldarabolják”, vagyis hogy az ingóságokat és az ingatlanokat különböző államok öröklési jogi szabályai szerint adják át a hagyatéki eljárásban, hiszen az eltérő jogrendszerek miatt ez komoly bonyodalmakhoz vezetne.
Az örökhagyó megválaszthatja az alkalmazandó jogot
Természetesen a nemzetközi öröklési ügyekben is érvényesül a végrendelkezés szabadságának és a végintézkedés primátusának az elve, így
a Rendelet lehetővé teszi az örökhagyó számára, hogy még életében előzetesen megválaszthassa az utána történő öröklésre alkalmazandó jogot.
Erről az örökhagyónak kifejezetten, végintézkedés formájában (például végrendeletben) kell rendelkeznie, vagy annak a végintézkedéséből egyéb módon megállapíthatónak kell lennie. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy az örökhagyó nem választhat akármilyen jogot az utána történő öröklés tekintetében, hanem
csak annak az államnak a jogát kötheti ki, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.
Ez az állam azonban nem feltétlen kell hogy Európai Uniós tagállam legyen, hiszen egy Svájcban élő, magyar-svájci kettős állampolgár is gond nélkül dönthet úgy, hogy örökösei a magyar öröklési jog szerint örököljenek utána.
Jogválasztás hiányában alkalmazandó jog
Ha az örökhagyó nem volt olyan előrelátó, hogy még életében rendelkezzen az utána történő öröklésre alkalmazandó jogról, akkor
főszabály szerint a nemzetközi elemet tartalmazó hagyatéki ügyekben annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt.
De mit is jelent a szokásos tartózkodási hely? Ugyan nincs rá egységes definíció, de az általános értelmezés alapján elmondható, hogy azt a helyek tekintjük szokásos tartózkodási helynek, ahol az örökhagyó életvitelének központja volt a halálát közvetlenül megelőzően.
Hogyan szerezhetünk tudomást a külföldi vagyonról?
Korántsem biztos, hogy az örökösök tudomással bírnak a külföldi vagyonról a hagyatéki eljárás kezdetén, de akkor mégis honnan tájékozódhatnak az általuk nem ismert külföldi vagyonelemekről? Köteles-e a közjegyző hivatalból felkutatni a külföldön található vagyontárgyakat? Erre a válasz egyértelműen az, hogy nem,
a közjegyzőnek nem feladata és kötelessége az öröklendő vagyontárgyak mennyiségének és helyének felkutatása.
Az örökösök érdeke elsősorban hogy a külföldi vagyonnal kapcsolatos információkat felkutassák és azt mielőbb a közjegyző tudomására hozzák, persze ez nem jelenti azt, hogy a közjegyző ne működhetne közre és ne intézkedhetne hivatalból a külföldi vagyon meglétét és hagyatékhoz tartozását igazoló okiratok beszerzése iránt. Különösen azért, mert a magyar hagyatéki eljárásra vonatkozó szabályok alapján
a külföldi vagyont a hagyatéki leltárba akkor kell felvenni, ha annak meglétét és hagyatékhoz tartozását igazolták, továbbá a külföldi hagyatéki vagyonból csak az igazoltan meglévő és hagyatékhoz tartozó vagyon adható át,
így mindenképpen fontos érdek fűződik az örökhagyó teljes vagyonának feltárásához.
Európai Öröklési Bizonyítvány
A külföldi igényérvényesítés (például a külföldi hagyatéki vagyon felkutatása, biztosítása) megkönnyítése érdekében a Rendelet bevezetett egy új jogintézményt, a hagyatéki eljárási igazolást. Ez az okirat azoknak az öröklésben érdekelteknek nyújthat segítséget, akik valamely külföldi vagyontárgy meglétét és hagyatékhoz tartozását kívánják igazolni, ám ahhoz, hogy például egy külföldi pénzintézet felvilágosítást és tájékoztatást nyújtson részükre, valamilyen módon igazolniuk kell, hogy az örökhagyó hagyatékával összefüggésben eljárás van folyamatban, és ebben az eljárásban érintettek. Ezt a célt szolgálja az ún. Európai Öröklési Bizonyítvány, amelyet kifejezetten egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki.
Ne bízzuk a véletlenre örökhagyóként a külföldi vagyon sorsát
Sokak számára az állampolgárságuk szerinti jog alkalmazása biztosíthatja azt, hogy a hagyatékukat az általuk leginkább preferált és ismert jog alapján adják át az örökösöknek. Ráadásul a Rendelet biztosította jogválasztás csökkentheti mindazt a bizonytalanságot, amelyet a külföldi vagyon léte jelenthet a hagyatéki eljárásban.
“Mindenképpen érdemes tehát előzetesen megszervezni az öröklést, mert ezzel biztosítható a leginkább, hogy az örökhagyó akarata halála után a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön, és hagyatékát az általa választott jog alapján adják át az örököseinek” – zárta gondolatait Martinas Roxana Vivien, az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás szakértője.
