Sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot a bíróság azon percselekvése, amely a terhelt érdekében áll ugyan, de olyan döntési jogkör gyakorlásának lehetőségét nyitja meg, ami viszont a terhelt érdekében nem álló döntés meghozatalát eredményezi – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/377/2022. számú, bírói döntést megsemmisíő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék támadott ítéletét.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság ítéletével az indítványozót bűnösek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és hamis magánokirat felhasználása vétségben, ezért őt szabadságvesztés büntetésre ítélte, melyet 3 hónap próbaidőre felfüggesztett, továbbá az indítványozót előzetes bírói mentesítésben részesítette. Az ítélettel szemben az indítványozó védője az indítványozó javára fellebbezést jelentett be.
A Fővárosi Törvényszék végzésével közölte, hogy az ügyet tanácsülésen bírálja el. Az indítványozó kérte a védőjét, hogy a fellebbezést vonja vissza, amelyet a védő a tanácsülést megelőzően megtett. A Fővárosi Törvényszék tanácsülésen meghozott végzésével érdemi döntést hozott, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az indítványozó előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Megállapította, hogy a védő fellebbezésének visszavonása a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 587. § (3) bekezdése alapján hatálytalan. A Be. 587. § (3) bekezdése szerint ugyanis
a vádlott javára bejelentett fellebbezés visszavonásának hatályához a védő nyilatkozatán túl a vádlott nyilatkozata is szükséges.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés a vádlott érdekében tevékenykedő védő jogait indokolatlanul korlátozza, anélkül, hogy az abban foglalt elvárás teljesítésének módjára és a teljesítés elmulasztásának következményeire iránymutatást tartalmazna. A jogszabályi rendelkezés megfogalmazása továbbá lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelméhez vezető, a terhelt számára kedvezőtlen döntést hozzon a súlyosítási tilalom áttörésével.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
a másodfokú bíróság a mentesítés vonatkozásában a törvény erejénél fogva belátására bízott döntési jogkörét akként gyakorolta, hogy a felülbírálati jogának törvényi alapja esetében nem közömbösítette a meglévő kétségeket, és a Be. könnyítő rendelkezésével a terhelt és a védő jelenlétét nélkülöző eljárási formában határozott. Ekként hozott az indítványozó érdekével kétségtelenül ellentétes, az elsőfokú ítéletet hátrányára megváltoztató rendelkezést.
A másodfokú bíróságnak a belátására volt bízva, hogy utánajár-e annak, hogy a fellebbezés visszavonása a terhelt akaratából történt-e; hogy nyilvános ülés helyett a kisebb garanciakészletű eljárási formában, tanácsülésen határoz; valamint hogy mellőzi-e a mentesítésben részesítő elsőfokú ítéleti rendelkezést. E három körülmény együttállása végeredményben oda vezetett, hogy
a terhelt érdekében álló percselekvés folytán nyílt meg az olyan döntési jogkör gyakorlásának lehetősége, ami viszont a terhelt érdekében nem álló döntés meghozatalát eredményezte. Az ilyen eljárás nem tisztességes,
ezért az Alkotmánybíróság a támadott ítéletet megsemmisítette.
