A vadon élő állatok mentése egy olyan területe az állatvédelemnek, amely kellő szakértelmet, ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat kíván meg, ezért kéri a lakosságot, hogy senki ne kezdjen önkéntesen ilyen tevékenységbe – hívja fel a figyelmet Ovádi Péter, az állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztos. “A vadfajok magánszemélyek általi mentése nem csak jogilag egy összetett kérdéskör, hanem akár az állatok életébe is kerülhet megfelelő tudás hiányában” – hangsúlyozza.

Aki bajba jutott vadon élő állattal találkozik, a legjobb amit tehet, hogy értesíti az illetékes szakembereket, hiszen például az sem mindegy, hogy vadászható vagy védett fajról van szó.

Az Országos Magyar Vadászkamara álláspontja szerint fontos látni, hogy a legtöbb esetben a vadászható fajok sérültnek, betegnek látszó egyedei valójában nincsenek bajban. A szarvasborjak, őzgidák természetes viselkedése, hogy amíg nem tudják követni az anyjukat, mozdulatlanul lapulnak a fűben, ha veszélyt éreznek. A rókakölykök elkalandozhatnak a kotoréktól, de később jellemzően vissza is találnak oda. A vaddisznómalacok elkeveredhetnek a kondától, de szintén ritka, hogy magukra maradjanak. Ha egy vadállat valóban sérült, úgy a kezeléséhez, ellátásához – sőt már megközelítéséhez is – elengedhetetlen az adott faj viselkedésének, biológiai sajátosságának kellő ismerete. Enélkül a legjobb szándékkal is többet árthatunk, mint használhatunk.

Mivel a vadállományt a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezet – jellemzően vadásztársaság vagy állami erdőgazdaság – kezeli, első körben feltétlenül azt javasolják, hogy e szervezetet értesítsék a lakosok.

A hazai vadfajok kicsinyeinél a mentés igénye nem mindig egyértelmű – hangsúlyozza a Szentendrei Kisállatkert. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az általunk elárvultnak vélt állat valóban árva-e – ezt leginkább messziről megfigyelve deríthetjük ki. A rókák egy alkalommal ellenek általában április körül, a kölykök kotorékban születnek, csokoládébarna színűek. Amennyiben egy kölyköt egyedül, elhagyatva látjuk, kotorékon kívül, esetleg gubbaszt, erőtlen, vagy sérülés is látható rajta, akkor vélhetően bajban van. Ilyenkor merül fel a mentés igénye – szögezi le a Kisállatkert. Vadmalacok egész évben születhetnek, az anyjuk folyamatosan szemmel tartja őket, így ha vadmalacot látunk, fontos az önvédelem: távolról figyeljük csak meg, nehogy a kicsinyét féltő koca ránk támadjon. Amennyiben egy kismalac egyedül van, gubbaszt, erőtlen, vagy sérülések vannak rajta, akkor egyértelműen segítségre szorul, mégis a jelenlegi afrikai sertéspestis járvány miatt nem menthetjük meg a bajba jutott kismalacot, még akkor sem, ha látszólag nem pestis fertőzött. Az őzgidák pedig május-június körül születnek, ilyenkor anyjuk hosszabb időre is magára hagyja őket, így biztonságosabb számukra, hiszen nem tudnak lépést tartani vele. Általában ekkor, kirándulás közben gondolhatjuk azt, hogy a kisállat elárvult, de ez jellegzetesen akkor történik meg, ha hangosan sír, esetleg követ minket. Sebesült állaton lévő sérülések tehetik még egyértelművé, mikor kell közbeavatkozni.

A Vadászkamara szakvéleményében kiemeli, a szarvasfélék utódainál elsősorban az ő számukra jelent veszélyt a szakszerűtlen mentés. Ha csak hozzáérünk egy szarvasborjúhoz, őzgidához, a rajta maradó emberszag miatt később már nem gondozza az anyja, így el fog pusztulni. Ha elvisszük, akkor a gondozása komoly szakértelmet igényel, amely nélkül szintén jó eséllyel a halálát okozhatja a nem megfelelő ellátás, táplálás. Az emberhez szokott egyedeket a későbbiekben szinte lehetetlen visszahelyezni a természetbe, az otthoni tartásuk pedig jogilag és technikailag is körülményes. Más fajoknál – például a rókánál – háziállatokra vagy az emberre veszélyes betegséget hurcolhatunk be a környezetünkbe, a vaddisznómalac mentésekor pedig komoly sérüléseket szerezhetünk, ha a koca megpróbálja megvédeni tőlünk.

Mindezen túl pedig

jogilag a vad a magyar állam tulajdona, így aki elviszi, lopást követ el. Az adott faj, egyed vadgazdálkodási értékétől függően ilyen esetben akár bűncselekményről is beszélhetünk, nemcsak szabálysértésről.

Fontos látni: abban az esetben, ha civil szervezetek, intézmények mentik vadászható faj egyedét, mindenképp szükséges ennek a megfelelő dokumentációja.

A területileg illetékes vadászatra jogosult által kiadott nyilatkozat birtokában lehet jogszerű a vad elszállítása, tartása a kezelés időtartama alatt, illetve nem repatriálható egyedek esetén a további tartásuk.

Vadvédelmi tevékenységet a vadászatra jogosult szervezetek mellett a természetvédelmi mentőközpontok is végezhetnek.

A Szentendrei Kisállatkert – mint mentőközpont – hangsúlyozza: Magyarországon az állatkertek és a nemzeti parkok üzemeltethetnek ilyen központot, ahol bajba jutott, védett és fokozottan védett vadállatokat fogadnak, lehetőség szerint gyógyítanak és rehabilitálnak. Ahogy a Vadászkamara is kiemelte, a bajba jutott vadászható vadfajok sorsáról a helyileg illetékes vadásztársaság feladata dönteni, így velük együttműködésben sokszor van lehetőség fogadni őket is a mentőhelyeken, abban az esetben, ha a mentőhely ezt egyáltalán vállalja.

A Magyar Állatkertek és Akváriumok Szövetségének tagjai közül számos állatkert működtet ilyen mentőközpontot. A védett, fokozottan védett állatokat lakossági értesítést követően a nemzeti parkok természetvédelmi őrei fogják be, majd az állatkerti mentőközpontokban helyezik el őket az eljárás szerint. A részletes állatorvosi vizsgálat után megkezdődik az állat rehabilitációja, ami sok esetben csak mesterséges etetést jelent, néhány esetben azonban állatorvosi beavatkozást is. Amikor véget ért a rehabilitáció, a nemzeti park dönt a védett állat elszállításáról, visszavadításáról, ha ez nem lehetséges, az állatkertben való hosszú távú elhelyezésééről.

Kiemelik: sajnos gyakran előfordul, hogy kis fekete rigó fiókákat visznek be teljesen jó szándékkal a lakók az állatkertekbe. Ezek az állatok ugyanis, amint elhagyják a fészket, még 1-2 napig a földön megbújva kezdik az életüket, de a szüleik a fákról figyelik és lejárnak etetni őket. Sokan azonban nincsenek mindezen ismeretek birtokában, így összeszedik a fiókákat, amelyet aztán az állatkertekben kell még napokig etetni és aztán a természetbe visszaengedni.

A rigókon túl a legjellemzőbb a sünök, bagolyfiókák, denevérek összeszedése, ami teljesen értelmetlen és súlyos jogkövetkezményekkel is járhat.

A Magyar Állatkertek Szövetsége a sünök kapcsán kéri a lakosságot, hogy – ahol ezt szabad – csak megfelelő ellenőrzés után égessenek avart, mert sok ilyen módon megsérült sün kerül be az állatkertekbe. A gólyák érkezésével a figyelem középpontjába ezek a madarak kerülnek, az állatkerti mentőközpontok az árva gólyafiókák és sérült gólyák mentését minden esetben az illetékes nemzeti parkkal együtt végzik – hangsúlyozták.