Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

Folyóiratok » De iurisprudentia et iure publico

De iurisprudentia et iure publico

Magyar Jog- és Államtudományi Társaság II. évfolyam, 2008/3. szám - 2008. június

A De iurisprudentia et iure publico – Jog- és politikatudományi folyóirat (DIEIP) [HU ISSN 1789-0446] 2007 óta negyedévente megjelenő internetes, nyílt hozzáférésű tudományos periodika, amely magyar, angol és német nyelven íródott, a jogtudomány és a politikatudomány köréből származó, megjelentetésre szánt írásokat (tanulmány, recenzió, valamint konferenciabeszámoló) közöl. A folyóirat nyitott a fiatal kutatók, valamint a gyakorlati szakemberek előtt is.

2007-től kezdődően 2012-ig a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politológiai Tanszékének gondozásában jelent meg a DIEIP, melyet 2012 elejétől – változatlan szerkesztőségi struktúrában – a Magyar Jog- és Államtudományi Társaság ad ki.

Főszerkesztő: Prof. Dr. Paczolay Péter

Társszerkesztők: Dr. Fejes Zsuzsanna, Dr. Kovács Endre Miklós, Dr. Lengyel Nóra, Dr. Tóth Zoltán

De iurisprudentia et iure publico honlapja→

A 2008-as év aktuális nyári számában négy tanulmánnyal és egy recenzióval ismerkedhet meg az érdeklődő. Az egy recenzión túl, kettő büntetőjogi, kettő pedig európai jogi témában született tudományos munka.

A tanulmányok közül elsőként Bán Tamás Menyhértnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi Tanszék PhD hallgatójának, „A társadalomra veszélyesség egykor és most” című írása olvasható, amelyben a társadalomra veszélyesség – több tudományág által is alkalmazott – fogalmának fejlődését vizsgálja. A címet adó büntetőjogi-kriminológiai fogalom a századforduló időszakában még a bűncselekmény társadalmi vonatkozásainak értelmezését és az egyéniesítés elősegítését szolgálta. Később a kifejezés mindegyik bűncselekményi tényállásba beleértendő, elsődleges bűncselekmény-fogalmi elemmé vált, amely az egypártrendszer keretei között alkalmassá tette a büntetőjogot arra, hogy a politikai leszámolás eszközévé váljon. A rendszerváltást követően a fogalomra épülő törvénykezési gyakorlat az alkotmányos jogállam támasztotta követelményeknek nem volt képes maradéktalanul megfelelni; a készülő új Büntető Törvénykönyv pedig már a társadalomra veszélyesség fogalmát mellőzve próbál koherens, a jogbiztonság követelményének megfelelő dogmatikai fogalomrendszert felépíteni.

A következő írás a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának, Bővítési Önálló Osztályán tevékenykedő koordinációs referens, Dux László gondolatait tükrözi vissza, „A Lisszaboni szerződés hatása az Európai Unió bel- és igazságügyi együttműködésére” címmel. A Lisszaboni szerződés hatályba lépése az EU szakpolitikái közül leginkább a bel- és igazságügyi együttműködés területét fogja megváltoztatni. A döntéshozatal közösségiesítése, az Európai illetve a nemzeti parlamentek szerepének növelése, vagy az Európai Bíróság hatáskörének kiterjesztése egységesebb, átláthatóbb és a jogállamiság elveivel inkább összhangban álló szabályozást eredményez. Ugyanakkor több tagállam visszariadt a túlzott előrehaladástól és nemzeti szuverenitásának védelmére különböző bonyolult kivételeket harcolt ki a tárgyalások során, ami felveti a terület szabályozásának további széttöredezését. A tanulmány bemutatja a fontosabb újításokat és felvázolja azok várható hatásait a terület további jogfejlődésére.

A harmadik tanulmány Király Andrea, a Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Politológiai Tanszék PhD hallgatójának munkája: „A bokor és a nyúl esete, avagy a lengyel Sejm és Szenátus európai uniós ügyei”. Az írás a lengyel parlament és kormány európai uniós ügyekkel kapcsolatos együttműködését veti vizsgálat alá, rávilágítva a Szenátusnak a Sejmmel való „kvázi” egyenrangúsága kivívásának mikéntjére is a scrutiny megvalósításában.

Ezt követően Molnár András recenziója olvasható, aki a Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogelméleti Tanszékének PhD hallgatója. A recenzió „Rüdiger Lautmann: Justiz – die stille Gewalt” című művének ismertetését tartalmazza. Maga a mű 1972-ben jelent meg, a belőle levonható tanulságok azonban napjainkban is aktuálisak, megállapításai figyelemre méltóak. Az Író igyekezett alaposan, de tömören felvázolni a mű fontosabb megállapításait; az ismertetés annak szerkezeti felosztása alapján történik.

A nyári szám zárótanulmányaként, a Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti Tanszékén oktató Tóth J. Zoltán „A halálbüntetés írottjogi szabályozása Magyarországon a felvilágosodástól a Csemegi-kódexig” című tanulmányával ismerkedhet meg az olvasó. Az írás a XVIII. század közepétől az 1878-ban elfogadott és 1880-ban hatályba lépett első magyar büntető törvénykönyvig követi a legsúlyosabb szankció hazai jogi helyzetének alakulását. Ennek során végigveszi az abszolutista uralkodók felvilágosult pátens-szabályozását – mely egyebek mellett a halálbüntetésnek a XVIII. század végén rövid időre történő megszüntetésében csúcsosodott ki –; a reformkori folyamatokat és javaslatokat; a forradalmi helyzet által inspirált legiszlációt; az ezt követő megtorlás időszakát; valamint az 1860-as évek konszolidációját. A Szerző írását a Csemegi-kódex kapitális szankcióra vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésével zárja, amelynek már csak a legveszélyesebb deliktumok elkövetőivel szemben engedték meg a halálbüntetés kiszabását, és melynek révén a magyarországi büntetőjog (és büntető joggyakorlat) a századforduló időszakára felzárkózott a fejlett nyugati államok humanista szellemű és racionális büntetőjogához.

Lapunk következő száma várhatóan 2008. szeptember 30-án jelenik meg.

Paczolay Péter
főszerkesztő


Összes lapszám