Egy csomó felesleges körülményt felvonultat a leírás, míg lényeges körülmények közlését mellőzi. Bőven elég lett volna ennyit közölni:
Felperes gyalogos át akar kelni az úton. Megvárja, hogy az éppen közeledő nagy méretű jármű (busz) elhaladjon, majd átkel az úton. Ekkor érkezik az ellenkező irányból alperes motorkerékpárjával, aki a busz takarásából kilépő felperest 24 méterről észleli, fékez (18 méter a féktáv), de megállni már nem tud, a felperest elüti.
Végül is, édesmindegy, hogy lakott területen vagy azon kívül történt a dolog, és hogy a motoros 50 vagy 90, esetleg 160 km/h-s sebességgel érkezett.
Ha ötvennel jött, a kb. 1 másodperces reakcióidő alatt kb. 14 métert haladt még fékezés nélkül az észlelést követően, a maradék 10 méter pedig nem lehetett elég ahhoz, hogy megálljon, 86,4 km/h fölötti sebességnél pedig már féknyom nélkül ütötte el a gyalogost.
A gyalogosnak nem volt elsőbbsége, akkor sem, ha kereszteződésnél történt a dolog. Bh-k egész sora mondja ki, hogy az elsőbbségadásra kötelezett nem hivatkozhat a másik sebesség-túllépésére, kivéve, ha a sebessége megtévesztő volt (ezt sokan nem értik, de gyakorlatilag azt jelenti, hogy gyorsított), vagy nem volt időben észlelhető (pl. kanyarban). Ilyenkor az -egyébként elsőbbséget élvező - gyorsan hajtót legfeljebb megvágják gyorshajtásért, de a balhét az elsőbbségadást elmulasztó viszi el.
Helyben kell hagyni az I.f. ítéletet, csak az indoklást kell kicsit pontosítani, azt viszont nagyon.