Munkáltató nem fizet

Tapasztalatból mondom, hogy nem fognak megszeretgetni még bolti eladóként se, ha elkéred mindenkitől a személyijét, akármilyen okból. A harmadik vevőfintorgásnál min. jön a lebaszás... Még ott is, ahol ezt még a boltvezetés is komolyan veszi. Hiszen, "a vevőnek mindig igaza van", mindent felülír... :(

Ha valakit - kvázi - törvénysértő tevékenységre utasít a munkáltató, azért felelőssége van. Ha a munkavállaló ennek ellenére az utasítást teljesíti, akkor a munkáltatóval közö alapvetően a felelősség. Persze a fogyasztóvédelem felé nyilván a munkáltató felel csak. Hiszen a munkavállaló ügyféli jogállásához szükséges feltétel hiányzik...

Nyílván ilyen esetben meg kellene, lehetne tagadni az utasítást teljesítését, persze, ennek ellenére - hiába teszi az ember jogszerűen, azt majd lehet pereskedéssel igazolni, de mire megy vele emberünk - az utcán fogja valószínűleg találni magát, akár aznap...

No, ezzel most már tényleg zárjuk le ezt az amúgy elég egyszerű és így is túldimenzionált kérdést, az erkölcsi vitát meg kéretik "áttenni" a megfelelő fórumra! :)

rigoz

„Amúgy meg: nyilván érthető, hogy a munkáltató az esetből adódó kárát és felelősségét érvényesíteni kívánja a munaavállalónak, ámbár ahogy drbjozsef is rámutatott, maga is nagyban sáros az egészben.”

Én kétlem, hogy a munkáltató kényszerítette volna bármire is a kérdezőt. Szimplán ő volt feledékeny és „elfelejtett” személyit kérni. Azért egyik munkáltató se bolond, hogy kiszolgáltassa az alkalmazottjával a kiskorúakat csak azért, hogy jobban pörögjön a bolt, vállalva ezzel azt, hogy meg fogják érte csúnyán büntetni.

Egyszer itt nálunk az egyik kisboltban csak szimplán cigarettát akart venni valaki (ez még a dohányboltos időszak előtt volt). Az eladó személyit kért tőle, hogy igazolja, ő már nagykorú. Természetesen nem volt nála épp, ezért mosolyogva rám nézett, hogy nem-e esetleg én venném meg, ő meg fizetné...nem mentem bele, többek között morális okokból. Ugyanis anno 15,5 évig én is dohányoztam, viszont már 27,5 éve nem szívom, így jogosan kíméltem meg a hölgyet a cigivásárlástól, mert jártam már a „másik oldalon” is.

De jelen esetre vonatkoztatva a sztorit mindig lesz valaki a társaságban, aki megveszi nekik a piát, így tök mindegy, hogy ők veszik meg, vagy esetleg a haverjuk.

„A vonatkozó jogszabályi rendelkezés a kiszolgálását tiltja a kiskorúaknak a kereskedők számára és nem a fogyasztás tilalmának ellenőrzését. Utóbbi nem is létezik fogalmilag.”

Pont!

A vonatkozó jogszabályi rendelkezés a kiszolgálását tiltja a kiskorúaknak a kereskedők számára és nem a fogyasztás tilalmának ellenőrzését. Utóbbi nem is létezik fogalmilag.

Egyébként pedig hagyjuk már a morális vitát, "gyerekek", ez a Jogi Fórum még mindig! :)

Amúgy meg: nyilván érthető, hogy a munkáltató az esetből adódó kárát és felelősségét érvényesíteni kívánja a munaavállalónak, ámbár ahogy drbjozsef is rámutatott, maga is nagyban sáros az egészben. A legtanácsosabb lenne, ha békében elvállnának, a munkavállalónak érdemes lenne emlékeztetni a kedves munkáltatói jogkört gyakorlót, hogy a munkavállaló jogsértésre kötelezéséért maga is jogi felelősséggel tartozik ám! Tehát ha valakinek felelnie kell, akkor a munkáltatónak éppúgy, mint a munkavállalónak! Tehát a legjobb lenne "hallgatni". :)

„hiszen ő sem gondolta, hogy magának kéri.”

Tehát ha egy nő bemegy és óvszert vásárol a boltban, akkor ő nagy valószínűséggel nem is nő, hanem pasi, mi? Vagy egyenesen transzvesztita? :-D

„Tehát az előzőektől eltérően szerinted is nem csak az eladó a hunyó.”

A boltban csakis ő vétett.
A kiskorú csakis utána, mikor megissza.
Ez a történet, amit a kérdező felhozott, csakis a boltban történtekre vonatkozik.

„Ha egy idegent meg lehet büntetni, a szülőt miért is nem?
A gyámhatóság csak nézi, hogy a gyerek kocsmázhat?”

Attól, hogy a szülő büntetést kap, még a gyerek legközelebb is simán iszik. Én inkább a gyereket tanítanám meg arra, hogy ne igyon. Ha kell, akkor egy kis bentlakásos módon intézetben.

drbjozsef, semmi baj, ha néha nem értjük egymást (néha!).

(én meg arról beszélek, hogy semmilyen formában nem lehet beletörődve legyinteni, hogy na bumm, ha egy gyerek alkoholt fogyaszt, és sorolhatnám, mit ne tegyen)

wers,

komolyan nem bírod megkülönbözetetni az idézetet (amit ki is emeltem idézőjelekkel és dőlt betűvel), és azt amit én írtam?
Vannak bajok.

De akkor kifejtem neked, látom hétfő van. A rinyát a szülőkre értettem. Nem az eladóra. Pffffff.

Megnéztem. „Egyébként meg az álszent rinyát is hagyhatjuk”

Nekem ez úgy egyébként véleménynek jön le, hogy na bumm, mi van akkor, ha szórakozik, és alkoholt iszik. Ahhoz ki is kell szolgálni. Azt is értem, hogy a fiatalok sokszor érettebbnek néznek ki, nem véletlenül választják ki, kit visznek magukkal az ellenőrök. Nehogymá olyant aki 10-nek se néz ki.

De elterelődött a téma.

Nézd már meg légyszíves milyen idézet alá írtam ezt.

Ha a pincér kiszolgálja alkohollal az mi? Álszent rinyának nevezed a problémát.

Hol volt szó segítésről?

„16 éves gyerek eljár szórakozni, és fogyaszt alkoholt. Na bumm.”

„Egyébként meg tök igazad van.”

Ehhhh. Én nem értek egyet. Nem kellene segíteni a gyerekek alkoholhoz (sem) hozzájutását.

„a jegyzőkönyvben nem én lettem fel írva”

Ez viszont érdekes, hogy miért nem. A jegyzőkönyvet úgy szokták kezdeni, hogy "jelen vannak".
De ez nem sokat számít, ha a jelenléti ív szerint ő dolgozott, főleg, ha csak ő szolgált fel.

„Mondjuk úgy hogy ha lebukik a gyermek, akkor a szülőt is elő lehet(ne) venni.”

Szóval te a szülőt is megbüntetnéd, mert nincs állandóan a gyereke sarkában? Érdekes...

„A szülőknek van felelősségük abban, hogy a gyermekük kocsmázni jár?”

Van.
De hogy jön ez ide?
Egyébként meg az álszent rinyát is hagyhatjuk, egy 16 éves gyerek eljár szórakozni, és fogyaszt alkoholt. Na bumm. Egyszer átesik egy k* nagy berúgáson, aztán onnatól tudni fogja a mértéket. Aki meg nem, az meg is érdemli.

„A helyében nem erőltetném azt a fizetést olyan hirtelen.
Kamera meg vagy volt, vagy nem, nem írta hogy volt.”

Bár nem feléd intéztem az írásomat, mégis mindig belekotyogsz feleslegesen - és a jogtól messze álló irreleváns válasszal - de lásd jó szívemet, válaszolok.

Ő a fizetését követeli azok után, hogy kárt okozott a munkáltatójának. Ezt ő is elismerte itt. Ismét egy jó példa, hogy nem a jog és az igazság oldalán próbálsz tanácsot adni, hanem arra akarsz tanácsot adni itt valakinek, miként úszhatja meg azt, amit így is, úgy is ki kell fizetnie előbb-utóbb. Pl. ha nincs kamera, akkor a másik kollegina vallomása alapján, aki épp ott volt az üzletben szintén és esetleg ő meg akarja tartani még az állandó munkahelyét, mert kis családja van otthon, fizetés nélkül pedig nem tudja eltartani. Manapság a biztos állás fontos dolog.

„És igen, valszeg ki fog rúgni, de az neki se lesz egyszerű, hiszen én csakis a törvény szerint járok el, semmi jogelleneset nem teszek.”

Napi bejelentéssel annyira nem is az. Hiszen szimplán következő nap már nem fog alkalmazni, hiszen ott nincs is állandó szerződése a munkavállalónak. Mehet a panaszával a sóhivatalba.

wers

„Vagy bevállalja, hogy a munkavállaló bepereli vagy bűvészest játszik. Kifizeti a munkabért kp. és egyben aláíratja, hogy mennyit fizet be azonnal a házipénztárba. Persze ezt megelőzi, hogy a munkavállaló elismeri a károkozást.”

Mindenképpen a munkavállaló húzza a rövidebbet, akár megegyeznek, akár törvényes úton szedi be a munkáltató a kiszabott bírságot a munkavállalón. Előbb-utóbb úgyis ki kell fizetnie ugyanis a zsét. Ha önként megteszi, akkor nincs jogi procedúra, viszont ha nem, akkor jöhet a fizetési meghagyás, aminek ha ugyebár ellene mond, akkor jön a per és ott nem lesz nagy valószínűséggel nehéz bizonyítani, hogy ő követte el. Pl. ha van az üzletben megfigyelő kamera, annak a felvétele már bőségesen elég lesz hozzá. És akkor még hozzájön a perköltség, végrehajtási költség...szóval én inkább önként fizetnék, mint a katonatiszt. Az ugyanis nem tilos.

Azért ez a "fiatalkorúnak alkoholt eladni" dolog is eléggé nyomorult egy módon van kitalálva.
Van 14-nek kinéző 25 éves, van 25-nek kinéző 14 éves. Vagyis ha valaki biztosra akar menni, 10 és 40 közöttinek kinézők mindegyikétől személyit kér. Vagyis a vevők jelentős részétől.

Ha én lennék a munkavállaló, nyilván megpróbálnák megegyezni a munkaadóval, igen, hibáztam, de ha ő kekec, akkor én is az leszek, és mostantól minden vevő személyijét elkérem, és alaposan megvizsgálom. Szerintem a forgalom a felére fog esni...

És igen, valszeg ki fog rúgni, de az neki se lesz egyszerű, hiszen én csakis a törvény szerint járok el, semmi jogelleneset nem teszek.

Persze ezt megelőzi, hogy a munkavállaló elismeri a károkozást.

Jó kérdés ez a munkáltatónak, ha nem akar evekig futni a pénze után.

Vagy bevállalja, hogy a munkavállaló bepereli vagy bűvészest játszik.
Kifizeti a munkabért kp. és egyben aláíratja, hogy mennyit fizet be azonnal a házipénztárba.

„De attól még a munkaadó miért ne lenne jogkövető? Miféle ferde egy logika ez?”

Ezt esetleg olvastad-e?

„az általam ismert összes munkavállalói htk-ügy olyan munkáltatói határozattal kezdődik, ami a munkavállalót hiánytérítésre kötelezi.”

Sőt a tisztelt kérdező annak ellenére követeli a fizetését, hogy a bírságot már jelezték, neki kell rendeznie. És ez így is van rendjén, ha már elb@szta (nem kicsit, nagyon), akkor fizessen, mint a katonatiszt. Nem hinném, hogy határozatra kell itt várni, önkéntesen is megteheti anélkül is. Eddig volt az erkölcsi része.

És jöjjön akkor a jogi: jól láthatóan ezt nem szeretné, ez itt a legnagyobb bibi. Akkor pedig szükség lesz a határozatra, igaz azt már rohadtul nem fogja megúszni. Sőt ha végrehajthatóvá válik, akkor még annak a költsége is hozzájön. Én szépen csendben inkább lenyelném a dolgot és keresnék másik kávézót, ahol kicsit jobban odafigyelnék a munkámra.

„Talán mert jogkövető”

Ha már a kérdező nem az volt ugyebár... Ráadásul arra hivatkozik, hogy nem is a nevére vették fel a jegyzőkönyvet, ami nálam azt jelenti, hogy legszívesebben el is felejtené, hogy a hatóság bírságot szabott ki a munkáltatója felé, és kb. egy vállrándítással elintézné. És ha már a „jogi” része volt a kérdés, akkor „jogilag” nyilván talál a munkáltató rá megoldást - és teljesen jogosan követeli akkor már rajta - hogy bevasalja az összeget, mert nyilván ő sem akarja érte a hátát tartani. Az már más kérdés, hogy túl sokszor szerintem oda nem kell mennie dolgoznia a továbbiakban a kérdezőnek.

Ja, hogy az. Jó lenne címezni, akkor mi is értenénk. Igen, az a válasz nem releváns.