Elküldek a munkahelyről 90 embert. Két hónapos a felmentési idő. Mindenkit mentesítettek a munkavégzés alól. Viszont akinek volt szabadsága, attól elvettek 21 napot (kiadták szabadságként), és csak a maradék szabadságot váltják meg pénzben. Akinek nincs szabadsága már, mert korábban kivette, ugyanúgy két hónapra mentesítették a munkavégzés alól.
Értem hogy a munkaadó úgy gondolkodik, hogy neki ki kell adnia a szabadságot. De jól gondolja? Tényleg ki kell adnia? Mert ha így tesz, az egyszerre, egyidőben elbocsátott emberek nem egyenlő bánásmódban részesülnek. Egy ilyen csoportos leépítésnél, nem teheti meg, hogy egyes munkavállalók hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint mások. Úgy értem, hogy ha van mondjuk mindenkinek 30 nap szabadsága, egyik csoport ezt a 30 napot "kivette", most sokkal jobban jár azzal, hogy két hónapra mentesítik őket a munkavégzés alól, mint az a csoport, akinek "bennragadt" mondjuk 22 nap szabadsága, és ezzel a munkaadó úgy gazdálkodik, hogy kiadja a felmentési idő első hónapjára, és csak a második hónapban mentesíti őket a munkavégzés alól. Ugye nem stimmel?
Vonatkozó joganyag:
Az egyenlő bánásmód követelménye
13. § (1) A közszolgálattal, így különösen az illetménnyel kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más közszolgálati tisztviselő jogának megsértésével, vagy csorbításával.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában illetménynek minősül minden, a közszolgálat alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.