A következö történt. Egy külföldi a szolgáltatási díját barátnőmnek devizaszámlára utalással akarta kifizetni, mert nem volt nála készpénz. Barátnőmnek nem volt deviza számlája, csak nekem, és mivel a számlámhoz barátnőmnek is van hozzáférése, megengedtem, hogy arra utalják neki a pénzt. Ahogy megérkezett a pénz, barátnőm azonnal felvette a bankban. Nekem ugyan némi kezelési költségembe került de nem foglalkoztam vele, fő, hogy mindenki elégedett volt. Kb. 8 hónap múlva a külföldi aki közben Magyarországra költözött, fizetési meghagyással követelni kezdte vissza tölem a számlámra utalt pénzt. Alperes lettem, jogalap nélküli gazdagodás címén. Nem értem. Hogyan gazdagodtam volna én egy fillérrel is. Ugyanakkor barátnőm is bizonyítja, hogy a felperessel ő állott jogviszonyban és a péznt az neki küldte rajtam keresztül és ő azt fel is vette ami a banki kivonaton mindenkor ellenőrizhető. Ugyanakkor éppen abba kapszkodik a külföldi felperes, hogy velem nem állott jogviszonyban, így a nekem utalt pénzzel én jogalap nélkül gazdagodtam. De hogyan? Vagy nem értem a jogalap nélküli gazdagodás fogalmát? Meg tudná ezt nekem valaki magyarázni?
jogalp nélküli gazdagodás
anura,
Ha okosan csinálta a barátnőd, akkor ennek nyoma kellene legyen a szerződésben : milyen számlaszámra kéri az adott "szolgáltatás" díját. Vagy külön papíron, amiben megegyeznek a felek a kifizetés részleteiben. Ez esetben nincs is kérdés.
Ha tudod igazolni azt, hogy a barátnőd vette fel az összeget, mondjuk a pénztári bizonylattal, az elvileg meg kell legyen a banknál a barátnős aláírásával, akkor nem lesz ezzel gond a bíróságon sem. És persze minden mást is, hogy miért kapta, miért attól akitől, szerződés, miegymás.
Remélem, még határidőben ellentmondtál a fizetési meghagyásnak a kibocsátó közjegyzőnél.
Köszönöm a válaszod DrbJozsef. Igen ellentmondtam. A barátnöm és a külföldi között több telefon és több email levelezés folyt (minden email megavan). A számlaszámomat is emailban adta meg a barátnöm a külföldinek, ahogyan elözöleg telefonon megbeszélték egymással, hogy én megengedem a számlámra utalni. A szolgáltatási díj amivel a külföldi tartozott, a barátnöm honlapján nyilvános és ki van részletezve, hogy a szolgáltatás igénybevétele mennyibe kerül, és hogy aki igénybe veszi annak meg kell fizetnie a szolgáltatást. Barátnöm készpénzes egyéni vállalkozó, és a szerzödéskötéshez, megállapodáshoz nincs írásbeliség elöírva. A külföldi a barátnömre ezen a honlapon keresztül talált, tehát a feltételeket ismerte, a szolgáltatást igénybe vette, és ezt nem is tudja vitatni, egy halom bizonyíték áll rendelkezésünkre. Söt mikor felvette barátnöm a pénzt, számlát is írt, a jövedelmet is leadózta abban az évben. A számláért viszont soha nem jött a külföldi, feltehetöen nem igazán akart volna még a bankköltséggel is esetleg elszámolni. Ezért a barátnöm szerint is az volna a helyes, ha töle követelné vissza a szolgáltatási díjat, de biztosan tudja a külföldi, hogy ez lehetetlen lenne. Keresetében a külföldi elhallgatja az üzletet a barátnömmel, illetve leírja, hogy az ellenkérelmemben említett barátnöm szerinte nem is vállalkozó, és annak ehhez az ügyhöz semmi köze, én egyedül csaltam ki töle a pénzt saját magam számára a bankszámlámra, és erre ö most döbbent rá, ahogy Magyarorszagra költözött és egy ügyvéddel beszélt aki felvilágosította, hogy mivel velem ö nem állott jogviszonyban, így jogalap nélkül utalt nekem pénzt a mi visszajár. Én úgy gondolom, hogy ez az egész egy vicc, és nem is értem, hogy a bíróság egyáltalán ezzel foglalkozik, amikor a banki pénzfelvételt igazoló kivonatot is mellékeltem a válaszirathoz, barátnöm pénzfelvételt elismerö nyilatkozatát is, tehát egyértelmü, hogy barátnöm vette fel a pénzt a számlámról, és én nem gazdagodtam. Akkor sok esélye szerinted nincs belölem kicsalni ilyen pereskedessel olyan pénzt amivel sose rendelkeztem? Egyáltalán a jóhiszemüség egy pereskedésben nem alapelv? Nem kellene ezért megbüntetni, hogy elhallgatja a tényeket hogy pénzhez jusson és az ügyvédet is "jóltartsa"?
A bíróság köteles minden üggyel foglalkozni, bármennyire is nevetséges az. Ez a jogbiztonság egyik fontos kritériuma.
A külföldi biztos végtelenül naiv, a kérdés csak az, hogy az ügyvédje be akarja-e palizni, vagy magától ilyen buta.
Hogy mást ne mondjak, ingatlan adásvételnél is rendszeres, hogy nem az eladó számlájára megy a vételár, mégsem kéri senki vissza a pénzt.
Anno én, mikor a korábbi ingatlanom eladtam, egy haszonélvezet-megváltást kellett átutalnom olyan haszonélvezőnek, akinek semmilyen bankszámlája nem volt, rádaásul nem is tudott épp létrehozni ilyet, mert az összes iratát elhagyta a szerencsétlen. Helyette az egyik megbízott rokona számlájára ment a pénz, ahonnan az illetékes aprajánként meg is kapta később, mégsem volt belőle gond. :-)
Köszönöm nektek. Én úgy látom, hogy az ügyvédje hajtotta bele. Akad ilyen "külföldire vadászó" a Balaton környékén néhány. Szerencsére az ügyvédek többsége okés, ilyenböl csak néhány van. Akik meg itt a tanácsokat adják nekünk a szabad idejükben, azok elött egyenesen külön le a kalappal. Kösz nektek, esetleg októberben az elsö tárgyalás után beszámolok.
Addig szedd össze a bizonyitékokat és a barátnőd nyilatkozatát és a szerződést a szolgáltatásról.
Milyen összegről van szó?
