Az ügyvéd a valóságának megfelelö és jogcímü szerződéseket foglal írásba. ( az ügyvéd ugyanis nem müködhet közre a jogszabályok kijátszásában ) tehát ha a feleket ajándékozási szándék vezeti, akkor ajándékozási szerzödést kell kötni. Ennek az illetékvonzata kicsit magasabb, mint az adásvételi illeték.
Viszont az ügyvéd nem hatóság: nem köteles vizsgálni azt,hogy a felek szándéka mire irányul, ha a felek hozzá határozott szándékkal mennek, mely szerint adásvételi szerzödést akarnak kötni, és azt nyilatkozzák az ügyvédnél, hogy a vételár már korábban megfizetésre került. Nincs olyan szabály ugyanis, mely elöírná, hogy a vételár kifizetésének az ügyvéd elött kell történnie.
Adásvételi szerzödésekben vételárként azonban célszerü a valós összeget feltüntetni, egyrészt, mert az illetékhivatal a forgalmi értéket állapítja meg, és az általa megállapított forgalmi érték alapján szabja ki az illetéket.
Másrészt pedig, ha a szerzödés valamilyen okból meghiusul, akkor az eredeti állapot visszaállítása során a szerzödésben szereplö összeg visszafizetésére kötelezheti csak a bíróság az eladót.
A valós szerzödési akarat ugyancsak fontos lehet ha pl. az ajándék visszakövetelésének a feltételei bekövetkeznek, de nem ajándékozási szerzödést kötöttek a felek - értelemszerüen nem kaphatja vissza az ajándékba adott ingatlant az ajándékozó bárha mégannyira jogos is lenne az igénye.
A legjobb megoldás tehát: a valóságnak megfelelö jogcímü szerzödés.
