Birosagi itelet megoszthato masokkal?


Angelicasol # 2014.12.16. 12:54

Miért ne lenne szabad javasolnod az erkölcsi bekérését, ha tőled kérnek tanácsot?
De azért ennek a leányzónak egészen más a fekvése, mint annak, hogy bemegyek a haragosom munkahelyére és elmondom a főnökének, hogy mekkora rongy ember, mert még büntetve is volt...

Az már egészen más tészta, hogy a cégnek valószínűleg a szakmai szempontokat lenne célszerű figyelembe vennie a kiválasztásnál. No meg milyen alapon kér a cég erkölcsit bemutatni, ha egyébként a büntetlen előélet nem is feltétel?!

Magánvélemény, hogy mennyire jól értesült vagy mások magánügyeiből, ha tisztában vagy azzal, hogy a haragosodnak milyen ítélete volt, mentesült-e már...stb...Azért amikor valaki ezzel foglalkozni a saját élete helyett, hááát...

Gfarkas86 # 2014.12.16. 11:48

Igen, a mentesítés szabályait ismerem. Viszont mindkét esetben feltételeztem, hogy az érintett hivatalosan még büntetett előéletűnek számít. Vagy tisztább ügy az első történetben, ha a munkáltatónak nem mondom el azt, amit személy szerint én tudok a delikvensről, csak arra figyelmeztetem, hogy nem ártana az erkölcsijét is bekérni?

Vagy mi a helyzet egy olyan munkahelyen, ahova hivatalosan nem kimondott előfeltétel a büntetlen előélet? Tegyük fel, két jelentkező közül csak az egyiket veheti föl a főnök. Az egyiket ismerem és nagyon nem akarok vele egy légtérben dolgozni; emellett tudom róla, hogy ült és még nincs mentesítve. Mivel mindkét jelölt ugyanúgy teljesít az interjúkon és a szakmai teszten is, a főnök tőlem kér tanácsot, hogy milyen szempont alapján döntsön. Én erre azt javaslom, döntsön az erkölcsi bizonyítványuk alapján. Ezt sem szabad, csak azért, mert ez olyan javaslat, aminek én előre tudom a kimenetelét?

Angelicasol # 2014.12.16. 10:56

A második eset szép körmönfont csapda, maximum aljas, de szerintem sem kifogásolható jogi szempontból.

ObudaFan # 2014.12.16. 10:09

Szerintem jogilag nem megfogható ez a bíróság elé megbeszélt találkozó. Szerintem még polgári jogilag is nagyon nehezen.

Angelicasol # 2014.12.16. 10:06

A büntetőjog ismer olyan fogalmat, hogy mentesítés, aminek folytán az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól és büntetlen előéletűnek tekintendő. Ez azt jelenti, hogy nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. Ez pedig a Btk. 100. § szerint történhet a meghatározott idő elteltével a törvény erejénél fogva. Vagyis ez esetben tiszta erkölcsivel rendelkezhet a korábban börtönviselt személy is, aki nem köteles számod adni a munkáltatójának sem a múltjáról, sőt ha e miatt bocsátják el, akkor az jogellenes lesz.

Az pedig, aki akár a család, akár a munkáltató vonatkozásában ilyen - még ha valós tényt is - híresztel, pusztán sérelemokozás céljából, lehet, hogy a valóság bizonyításával mentesül a rágalmazás vádja alól, de olyan kártérítési pert kaphat a nyakába, hogy megemlegeti.

ObudaFan # 2014.12.16. 10:06

Szerintem ebben a szituációban bűncselekmény nem történt.

Gfarkas86 # 2014.12.16. 09:42

Tisztelt Jogi Fórum!

Olvasatom szerint - ami itt az említésből kimaradt, ám lényeges kivétel - a valóság bizonyítása is relevanciával bír és a rágalmazás - mint bűncselekmény - alól mentesítő erővel, ha az a közérdeket, vagy valakinek - jogi, vagy természetes személynek - jogos magánérdekét szolgálja. Tehát ha tudomásom van arról, hogy valakit, akinek már sötét folt van a múltjában, felvettek egy bankhoz csak azért, mert valami oknál fogva elfelejtik tőle elkérni az erkölcsi bizonyítványát, és én erről az egészről - akárha kívülállóként is - tudomást szerzek akkor értelmezésem szerint figyelmeztethetem őket az újdonsült munkatárssal járó kockázatra. Márpedig egy pénzintézetnek különösen fontos jogos érdeke az, hogy az ügyfelek ne neszeljenek meg olyasmit, hogy nem teljesen makulátlan erkölcsi múltú embert engednek a pénzük közelébe. Hiszen ha ha az ügyfelek bizalma megrendül és felbontják a szerződéseket, az a vállalatnak súlyos gazdasági veszteséghez (akár csődhöz is) vezethet.
Megjegyzem: nem vagyok jogász, úgyhogy könnyen meglehet, hogy tévedek. Ám ha mégis jól vélekedtem, az bennem felvet egy másik érdekes kérdést:
______________________________________________________________________

Ha valakit személyes bosszúvágy késztet arra, hogy ilyesmit terjesszen, megkerülhető-e a büntethetőség feltételeinek maradéktalan kimerítése az aljas indok nyilvánvaló fennállása mellett?

Tegyük fel: van egy büntetett előéletű 'A' személy és egy, ellene bosszúra szomjazó 'B' személy, aki ismeri 'A' viselt dolgait és hogy megjárta a börtönt. 'A'-tól elszendvedett ifjúkori sérelmeiért csakis törvény által nem kifogásolható módon akar elégtételt venni.

'A' a jelenlegi barátai és a családja előtt titkolja, hogy ült rács mögött, mert szeretne új eséllyel tisztességes emberként és példás családapaként élni. Azonban véletlenül közlekedési balesetet okoz, ami könnyű sérülésekkel jár ugyan, de a sérült feljelenti, ezért újra bíróság elé kell állnia. Ezzel se dicsekedne szívesen, ezért titkolja, amíg csak lehet. Ha 'B' odaállít, hogy a családot és baráti körét személyesen homályosítsa fel 'A' rejtett múltjáról, kizárólag azért, hogy végleg elpártoljanak tőle, azzal 'B', eddigi olvasatom alapján felelősségre vonhatóvá válik rágalmazásért, hiszen a rágalmazás tényállása szempontjából, ha személyes bosszúból követik el, közömbös, hogy a tények igazak-e.

Azonban 'B'-nek kapóra jön az, hogy a tárgyaláson tőle függetlenül is megemlíthetik 'A' börtönviselt múltját, ezért pár nappal a tárgyalás előtt titokban egy buliban összeismerkedik a feleségével; majd megbeszél vele egy baráti találkozót a bíróság épülete elé, "véletlenül" épp abba az időpontba, mikor a férje várhatóan bemegy. Az asszony el is megy és 'B' terveinek megfelelően döbbenten látja meg 'A'-t az épület kapujában; ezek után már ragaszkodik hozzá, hogy bemenjen vele. Bár 'A'-t nem ítélték el, csak pénzbüntetésre, múltja mégis említésre került az asszony előtt; ezért az elválik és eltiltja 'A'-t a gyerekeitől is. 'A' természetesen már tudja, kinek köszönheti mindezt. A kérdésem arra irányulna, maradt-e még 'A'-nak egy ilyen szituációban valami lehetősége, hogy törvényes úton elégtételt vegyen 'B'-n?

Hiszen ebben a példában 'B' maga nem pletykált semmit, ehelyett az eseményeket irányította úgy, hogy 'A' felesége magától tudja meg az igazat.

Válaszukat előre is köszönöm!

ObudaFan # 2010.08.01. 13:48

NE próbáld ki azt a szociális otthont szeintem.

kakukktojas # 2010.08.01. 13:39

közössegeken belül

kakukktojas # 2010.08.01. 13:38

Valahol ez is igaz, de regen azert a közössegeket belül, ha valaki lopott,csalt vagy hazudott,akkor ujjal mutogattak ra - annak talan meg volt nevelö hatasa. De ma egy börtön... szinte szocialis otthon...

ObudaFan # 2010.07.29. 08:46

Szerintem az ellenkezője lenne abszurd, ha nem az állam, hanem lelkes partizánok döntenének arról, ki mit mikor hogyan folytathat.

kakukktojas # 2010.07.28. 20:55

Köszönöm a valaszokat!
Elegge abszurd a helyzet, hiszen igy a bünözök szabadlabon folytathatjak ott, ahol abbahagytak... sajnos:( Ezt hivjak igazsagszolgaltatasnak:(

ObudaFan # 2010.07.28. 08:42

Hacsaknem közszereplő az illető, réágalmazás lesz, ha megosztod.

paragrafológia # 2010.07.28. 06:33

Hát ez egy nehéz kérdés, és szerintem nem osztható meg.

A büntető tárgyalások nyilvánosak (kivétel amelyik nem), de az ítélethirdetés és szóbeli indoklás mindig nyilvános. Ebből elvileg következne, hogy azokat az adatokat mindenki megismerheti, megismerhetné, ha elmenne. Ebből az következne, hogy az ott elhangzottak nem képeznek titkot, szabadon terjeszthetők.

Ugyanakkor a lezárt eljárások aktáihoz csak az akkoriban érintett felek, büntetőeljárás esetében csak az elítélt férhet hozzá, más nem tekinthet bele, a BH-k csak monogrammal hivatkoznak rá, a bíróságokon elvileg csak anonimizált ügyek olvashatóak. Tehát az ítélethirdetést követő napon az ügy már újból nem publikussá válik, ami egy furcsa helyzet.

Az Alkotmány szerint mindenkit megillet a méltósághoz való jog, és ez még a bűnözőre is igaz. Ezért a szólásszabadságnak korlátokat állítanak, hogy ne lehessen mindenről beszélni, és ezáltal mások méltóságát csorbítani. Nem úgy van, hogy kérem ez igaz, és akkor elmondhatom. Nem. Hiába igaz, nem mondhatom el. Hiába igaz, hogy Kovács Juliska a fél faluval kamatyolt már, mégsem írhatom fel a ház falára, hogy Kovács Juliska a Petőfi utca 21. szám alól egy büdös kurva. Az igaz tényeket is tilos nyilvánosan elmondani, terjeszteni, ha az mások becsületét csorbítja, méltóságát sérti.

Ezekből következően nem, nem lehet terjeszteni azokat az igaz tényeket, hogy Kis Pista egy okirathamisító és orgazda, hiába valós tények, ezek a tények sértik a méltóságát.

Btk. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

  1. nagy nyilvánosság előtt,

Itt a Btk.-ban nem szerepel, hogy valós-e a tény vagy sem. Nem csak az a rágalmazás bűncselekménye, ha valaki valótlan tényt állít a másikról, hanem az is rágalmazás, ha valós tény, de a másikra az degradáló, dehonesztáló.

kakukktojas # 2010.07.27. 21:08

Kedves Forumozok!

Birosagi iteletben szereplö tenyek (mint büntetett elöelet, mi miatt, mikor, milyen mertekben stb.) terjesztese, vagy masokkal megosztasa megengedett? Nevvel büntethetö, vagy nev nelkül büntetlen marad?
Megosztanam tapasztalataim egy bizonyos szemellyel kapcsolatosan, de nem szeretnem a jogot magam ellen forditani, ha az erintett is olvassa, föleg ha közösek a köreink.

Valaszt elöre is megköszönöm!