Tisztelt Szakértők!
Olyan kérdésben szeretném kérni a véleményüket, hogy Önök szerint - egyelőre elméleti síkon - lenne-e lehetőség egy önálló büntetőjogi tényállás megfogalmazására a kifejezetten ártó szándékkal történő hatósági bejelentések szabályozására.
Ugyanis:
A "besúgás", mint olyan, nem másra irányul, mint hogy 'A' személy 'B'-nek törvényi úton, a hatályos jogszabályokat kihasználva, nehezítse életkörülményeit, illetőleg csorbítsa hitelét, vélhető megbízhatóságát. Jelenleg törvényi szemszögből teljesen helyénvaló egymás be-, ill. följelentgetése; emberi, etikai oldalról azonban egy felettébb gusztustalan, alamuszi módja a másik személy "félreállításának", ezért úgy vélem, az emberi méltóságot ez a magatartás is jelentős mértékben sértheti.
Természetesen ebben az esetben nem hamis, hanem kizárólag valós tartalommal bíró (!) bizonyítékok gyűjtéséről és hatóságnak való átadásáról beszélünk, mivel a bosszúálló, besúgó személy feltehetőleg nem akar rágalmazás, illetve hamis tanúzás miatt büntethetővé válni.
Én, személy szerint laikusként ennek elkövetési magatartását abban látnám megállapíthatónak, hogy a terhelő bizonyítékok által leírt bűncselekménynek a "besúgó" semmilyen vonatkozásban nem volt érintettje (vagyis sem elkövetője, sem sértettje, sem közvetlen szem- vagy fültanúja), és személyes indítéka fűződhetett ahhoz, hogy a terhelt személyt törvény elé állítsa, ebből a célból pedig magánnyomozók által, vagy önállóan megfigyeli és utólagosan bizonyítékokat gyűjt.
Természetesen a bizonyított szabálysértés/bűntett/stb. elkövetője ezt nem hozhatja fel saját mentségére ügyének tárgyalása során és a büntetési tétel megállapításában semmi esetre nem vehető figyelembe, hogy a hatóságok milyen úton-módon jutottak az őt terhelő bizonyítékok birtokába.
Én azt tartanám elképzelhetőnek, hogy nem hivatalból üldözendő, ám az emberi méltóság elleni bűntettként lehessen feljelentést tenni akár ismert, akár ismeretlen tettes ellen. Tehát a felelősségre vont személy tehetne feljelentést, amennyiben a körülmények alapján valószínűnek tartja, hogy valaki szándékosan az ő életkörülményeinek megnehezítéséért kutatta és használta fel az ominózus bizonyítékokat, vagy csak keltette fel az illetékes hatóságok gyanakvását.
Pontosabban vagy büntető-, vagy polgárjogi eljárás lehetne indítható a besúgó személlyel szemben.
Ez a gyakorlatban nyilván több kérdést is fölvet, mint azt mi, laikusok gondolnánk, hiszen ez a tényállás nem szabad, hogy a közvetlen tanúkra, a sértettekre, vagy a bűntársakra visszatartó hatással legyen a tanúvallomás-tételtől.
Válaszukat előre is köszönöm.
