KERESŐKÉPTELENSÉG, TÁPPÉNZ JOGOSULTSÁG
JÁRVÁNY ESETÉN
- Keresőképtelen állományba veheti-e azt a személyt a háziorvos, aki a járványhelyzet miatt a munkahelyén megjelenni nem tud?
- Kaphat-e táppénz ellátást az, aki a járványhelyzet miatt munkahelyén megjelenni nem tud?
- Ha igen milyen mértékben?
- Van-e betegszabadság?
- Kell-e fizetni táppénz 1/3-ot?
- Mi a helyzet akkor, ha nem eltiltás, hanem saját betegség miatt nem tud munkát végezni a biztosított?
- Mi helyes eljárás akkor, ha az ápoló/gondozó személyzet a munkavégzés során fertőződik meg?
I.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 47. szakasza határozza meg azt, hogy ki minősül keresőképtelennek.
Az Ebtv. 44. § értelmében keresőképtelen –többek között– az,
- akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy
- akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá
- aki járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.
Akinél tehát a fenti feltételek fennállnak, az jogilag keresőképtelennek minősül, azaz ha elmegy a háziorvosához és bemutatja az eltiltásról, elkülönítésről, zárlatról szóló határozatot (igazolást) azt a háziorvos úgynevezett 7-es betegségi kóddal keresőképtelen állományba veheti, és ha az egyéb feltételek is fennállnak (van munkaviszonya stb.) jogosult táppénzre.
7-es betegségi kód esetén a dolgozó az első naptól jogosult táppénzre (azaz betegszabadság nem illeti meg), az igényjog függ az előzetes biztosítási időtől, illetve a munkáltatónak nem kell táppénz 1/3 hozzájárulást fizetni.
A táppénz mértéke viszont 50, vagy 60 % lesz, azaz nem jogosult 100%-os mértékű táppénzre.
II.
Más, a helyzet akkor, ha a biztosított nem eltiltás miatt, hanem azért válik keresőképtelenné, mert a munkáját a saját betegsége miatt nem tudja ellátni. Ekkor az orvos 8-as betegségi kóddal veszi/veheti fel keresőképtelen állományba, és az általános szabályok szerint jogosult táppénzre. (Van betegszabadság és táppénz egyharmad, az igényjog függ az előzetes biztosítási időtől, a táppénz mértéke 50, vagy 60 % lesz stb.)
III.
Megint más a helyzet akkor, ha a fertőzést a munkavállaló (orvos, ápoló, gondozó, takarító stb.) a munkája végzése során kapja el. (Pl. a takarítószemélyzet hepatitissel fertőződik, miközben a hepatitises beteg ágyneműjét kezeli (azaz lehúzza, szállítja, kimossa…)
Ebben az esetben a keresőképtelenség akár 100%-os táppénzre jogosító foglalkozási megbetegedésnek is minősülhet, azonban ehhez ekként kell eljárni:
A foglalkozási megbetegedés gyanúját a betegnek a házi/kezelő orvosa felé kell jelezni, aki az előírt formanyomtatványon (a lent hivatkozott NM. rendelet 2. számú melléklete) a munkáltató telephelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalnál, mint munkavédelmi hatóságnál kezdeményezi a kivizsgálást.
Amennyiben a behatást foglalkozási megbetegedésként elismerik, úgy írásban, a lent hivatkozott NM. rendelet 6. számú melléklete szerinti nyomtatványon értesítik a táppénz folyósító szervet, amely szerv azt társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetté köteles nyilvánítani. Fontos hogy köteles, tehát a tb. szervnek (egészségbiztosító, munkahelyi TB kifizetőhely, Magyar Államkincstár Illetmény-számfejtési Iroda stb.) nincs mérlegelési lehetősége.
Ezt követően lehet feltüntetni az orvosi igazolásokon 2-es betegségi kódot.
A dolgozót ilyen esetben betegszabadság nem illeti meg, azaz az első naptól jogosult táppénzre, illetve a munkáltatónak sem kell táppénz 1/3 hozzájárulást fizetni.
A táppénz mértéke pedig 100% lesz.
Foglalkozási megbetegedés esetén 100%-os táppénzre az előzetes biztosítási időtől függetlenül akár egy évig is jogosult lehet a biztosított.)
A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet rendelkezik.
Lásd még a MÁK honlapján elérhető OEP kifizetőhelyi tájékoztató 7.1.2. fejezetét (215-216 oldal).