Még mindig erről az önkormányzati lakástémáról.
Anno nem is olyan régen a hatalom rabolt magának egy csómó házat /lakást, majd ezeket az arra érdemeseknek bérbeadta jelképes összegért.
Akárcsak még jóval korábban a 'hűbérúr a hűbéreseinek földet adományozott.
Aztán mivel az a jutányos lkabér még a karbantartásra se volt elég, csak romlotttak romlottak a jobbsorsra érdemes házak.
meg kell nézni egy hasonló időben épült münchni vagy akár bécsi lakóházat és összehasolítani egy budapestivel. A külömbségek szemléletesen látszanak.
Más : abban a ‚boldog‘ szociálizmusban se jutott mindenkinek bérlakás – sokan kemény munkával megdolgoztak a lakhatásukért.
Ök voltak a kispolgári invidiulista gondolkodású emberek – ideológiailag fejletlenek (mondák az akkori hatalom urai, akik melllesleg a legjobb rabolt lakásokban laktak szintén szarért húgyért ) – vagy csak lakni szerettek volna valahol.
A kifejezésekről : a ‚szociálizmus‘ kifejezést nagy elődöm Rákosi elvtárs használta, a ‚szarért húgyért‘ kifejezést meg az egyik csalaádtagom amikor a másik eladta szerinte áronalul a sajátját. Ami szintén egy ‚rabolt‘ ingatlan volt. Apám vette – ó úgymondta : olyan jutányos, hogy a hülyének is megéri (valóban a piaci ár 20 % -áért vette, azt is részletre ) majd kedvenc lányának ajádékozta.
Csak a hülye hagyja ki a jó üzleteket, a még hülyébb meg nem lát a dolgok mögé.
