Elhelyezés/láthatás

Régebben már írtam a sógornőm ügyéről. Röviden: Szült 1 gyereket 2003 augusztusban, akit az ő nevére anyakönyveztek (nem élt az apával sem házasságban, sem élettársi kapcsolatban). Születése után a gyereket az apa nevére vette. Sajnos hivatalosan nem rendelkeztek a gyerek elhelyezéséről. Azóta az apa folyamatosan zaklatja a sógornőmet, hogy elveteti tőle a gyereket. Anya jelenleg Gyeden van, tehát állandó fix bevétele van, apa vállalkozó, létminimum felére bejelentve. A gyerektartás bíróságilag szabályozva, láthatás még folyamatban.
Időközben sógornőm lehet, hogy újra terhes lett az apától (azóta sem élnek együtt). Apa először kijelentette, hogy neki nem kell mégegy gyerek, vetesse el a sógornőm. Most viszont azzal állt elő, hogy szerencsés az eset, mert így legalább tudnak majd osztozkodni a gyerekeken. Sógornőm erről természetesen hallani sem akar, ha esetleg terhes lenne, a gyerek az ő nevére kerülne.
Kérdésem: Valóban megteheti-e az apa, hogy az egyik gyereket elviszi magával? Ha nem, milyen körülmények között tarthatja a kapcsolatot a gyerek(ek)kel? A már meglévő sincs még 1 éves, tudomásom szerint nem viheti el 2 teljes napra magához. Elképzelése szerint szombaton reggel elvinné, és vasárnap este hazaszállítaná. Zárójelben jegyzem meg, hogy 80 éves, majdnem magatehetetlen apjával él együtt, hetente 5 napon árul piacon (hajnali 5-1/2 6-tól 14 óráig, szombaton is), a gyereket még nem etette, fürdette, tette tisztába soha sem egyedül, sem a sógornőm segítségével.
1,) Mivel lehetne a láthatást korlátozni? Nem a láthatás megtagadásáról van szó, a sógornőm eddig is beengedte a lakásába a gyerekhez, vagy átvitte az apa lakásába, sőt azt is megengedné, hogy egy napot (reggeltől estig) a gyerek az apjával, éa annak családjával töltsön, de az első pár alkalommal szeretne ő is ott lenni, hogy lássa mi történik a gyerekkel.
2,) Ha az apa esetleg elviszi a gyereket, és a sógornőm bizonyítani tudja, hogy pl az apa a piacon árult, és a gyerekre a 80 éves nagyapa, vagy más rokon vigyázott, megtagadhatja-e a gyerek kiadását?
Köszi a választ!

Rendezzék sürgősen a gyermekelhelyezést, nyújson be keresetet, hogy nála helyezzék el a gyereket. Ezzel nem lesz gond, egyéves gyerekről van szó, pláne ha a másik is megszületik. Nem fog az apa 1 gyereket elvinni, mert nagyon pici/k, ráadásul testvéreket csak indokolt esetben "oszt" meg a bíróság... / ha pl. nagy a korkülönbség közöttük, nem ragaszkodnak annyira egymáshoz, vagy erősebb a másik szülőhöz való kötődésük, mint a testvérhez, stb. /

Annyi időre adja oda a gyereket, amennyire gondolja, de a gyakorlat szerint ilyen pici gyereket max. az anya lakásán kéthetente 2órában látogathat az apa, majd ahogy nő, 3 éves koráig akár egy teljes napra, de ottalvás nélkül, és így tovább fokozatosan.

Különösen azért nem viheti magával, mert a gyerek gondozásában eddig nem vett részt, és a munkája miatt valószínűleg a láthatás alatt sem venne részt, ezek bizonyítási kérdések...

Én azt gondolom, nem azon kellene gondolkozni, hogy hogyan lehetne az apa kapcsolattartási jogát korlátozni, hanem inkább azon, hogyan lehet megfelelő kapcsolatot kialakitani közte és a gyermekei között. Az Ön sógornője felelőtlenül vállalt gyermeket, ez pedig nem eshet a gyermekek terhére. Ha pontosan tudta, hogy az apa ilyen, talán már az első terhességet sem kellett volna vállalnia, nemhogy a másodikat. Az a szokásjog, amit Zsu77 leirt teljes mértékben jogellenes, csak azért, mert diszkriminativ. Jelen esettől elvonatkoztatva amennyiben az apa és az anya egyformán alkalmas a gyermek nevelésére, az apának a maximális kapcsolattartási jogot kell biztositani, beleértve a gyermek elvitelének jogát is. Nyilvánvaló, hogy amig a gyermek szopik, a szoptatási időközökben vihetné el, de amint nem szopik (ha a gyermek nevelésére egyébként alkalmas lenne, és csak azért helyezik el a gyermeket az anyánál, mert valakinél el kell helyezni), akkor arra is alkalmas, hogy a gyermek akár heteket (nyáron) nála legyen.
A biróságok tényleg az anyáknál szokták elhelyezni a gyermekeket, amig szopnak azért, utána meg azért, mert addig is náluk volt. Emiatt kialakult a nőkben egy olyan szemlélet, miszerint a gyermek az övéké. De ez nem igy van, ugyanugy az övék, mint az apáé.

Jelen esetben azt gondolom, hogy a biróság feladata vizsgálni a gyermekelhelyezés körében, hogy az apa milyen mértékben alkalmas a gyermek nevelésére, és ha a gyermeknevelési alkalmassága nem korlátozott, akkor kapcsolattartásra is maximálisan alkalmas.

Én azt látom a levélből, hogy elég bensőséges viszony van az anya és az apa közt, csak időnként lángolnak fel a szenvedélyek. Talán inkább ezt kellene megszüntetni és normális kapcsolatot kialakitani az apával, és nem azon gondolkodni hogyan lehet a gyermekek életéből kizárni. A gyerek ugyanis nem tehet arról, hogy az anya rosszul választott magának társat. Ha férjnek nem, de apának lehet, hogy tökéletesen alkalmas a gyermekek apja. Ez esetben viszont ha az anya eltiltja a gyermekeket tőle, veszélyezteti gyermekeit.

Ha az apának megitélik a kapcsolattartási jogot az elvitel jogával együtt, akkor arra bizza a gyermeket akire akarja, akit erre alkalmasnak tart, mint ahogy az anya is arra bizza a gyermeket akire akarja. Azt gondolom, hogy például a gyermek születése miatti kórházi tartózkodása idején az apának kellene a gyermekkel lennie, és nem valami idegennek - még akkor sem, ha az anya szerint az ő családtagjai megbizhatóak, mégpedig pont azért nem, mert ha arra alkalmasnak tartotta az apát, hogy gyermeket szüljön tőle, nyilván arra is alkalmas, hogy az apai szerepet betöltse, hisz a kettő együtt jár.

Lehet, hogy jogellenes, de mindennapos gyakorlat....

Van ám gyakorlati jelentősége is, azért egy 1 éves gyermeket alatti gyermeket nem szerencsés ide-oda rángatni, utaztatni, itt-ott altatni, a gyereknek ilyen korban még napirendje van / alvás-evés-stb. /, amit illik figyelembe venni, ill. legfőképpen ismerni, amit a szóbanforgó apuka még nem vett részt eddig a gyerek ellátásában. Nem beszélve arról, hogy a gyereket még esetleg szoptatni is kell, amit azért lássuk be az apuka nehezebben oldhat meg...

A bíróság a vitatott gyakorlatával éppen a gyerekek érdekében szabályoz így, az ő kis nyugalmukat védendő, persze olyan esetekben, amikor az apuka is maximálisan tisztában van a gyermekkel kapcsolatos teendőkkel, és abban korábban is részt vett, és a gyermek netalántán még ismeri is az apukát, akkor nincsen akadálya az ottalvásos elvitelnek. Hangsúlyozom a gyakorlat szerint.

Megnézem azt az 1 éves gyereket, akit ha egy számára még ismeretlen "apuka" általa ismeretlen helyre viszi, az anyja nélkül eltöltött éjszakákat nem sírja át / kivétel a szélsőséges eseteket / Persze a gyereket lehet szoktatni, akár akarata ellenére is...végülis így jogszerű........

Ez igy igaz. Egy éves koru gyermeknél kizárólag a szoktatás dönti el. A gyermekek érdeke pedig nézőpont kérdése. Ha a svéd gyakorlatot nézem, az magyar szemmel felháboritó lehet. Fél évig az egyik szülő neveli, mondjuk az akkor született gyermeket, majd fél év mulva a másik, és lehet, hogy teljesen elszakad az őt addig nevelő szülőtől. Majd másfél éves korában egyszercsak megint elviszi az előző szülő, akit addigra nyilvánvalóan akár el is felejthetett, azt sem tudja kicsoda. Itt az anya feladata lenne, hogy mindent megtegyen azért, hogy a gyermeke ismerje és szeresse az apját. Felügyelet mellett kapcsolatot kialakitani lehetetlen egy gyerekkel - mindenki feszélyezve érezné magát. Tehát igenis egy-két órára az elvitel jogával kellene odaadni az apának a gyermeket a két szoptatás között is, később meg minél hosszabb időre. Amikor két felnőtt ember megismerkedik, mondjuk egy konferencián, abszolut ismeretlenek egymásnak. Ha néha látják egymást, lehetőségük sincs egymás megismerésére, és megszeretésére. De ha sokat vannak együtt, megismerik egymás előnyös és hátrányos tulajdonságait is. Igy már van esélye annak, hogy kialakuljon a kölcsönös szeretet. Ez igy van a gyereknél is. Ha az anya elszakitja az apától, főleg egy ilyen kicsi gyermek esetében, két hét alatt akár teljesen el is felejtheti az apját. Sok anya ráadásul a szeretett férfi visszaszerzésére - avagy a gyülölt bosszantására - akarja felhasználni ezeket a korlátozásokat, tehát jobb, ha nem tesszük kényszerré a férfi számára az ottlétet. Ha akar ugy is marad. Ráadásul van olyan szülő, ahol az anya lakására korlátozták a kapcsolattartást - a biróság elfelejtette megnézni kié is az a lakás, és kiderült, hogy az anyósé. Az pedig folyamatosan mindennel megvádolja az apát a kapcsolattartásnál - miszerint tárgyakat tulajdonitott el stb. Az összes kapcsolattartás üvöltözéssel, rendőrségi beavatkozással zárul, és kiderithetetlen, hogy ki a hibás. Ez a gyermek érdeke? Szerintem inkább az, hogy vigye el az apa.

Tegnap nem volt elég időm, de most: Zsu irja: Van ám gyakorlati jelentősége is, azért egy 1 éves gyermeket alatti gyermeket nem szerencsés ide-oda rángatni, utaztatni, itt-ott altatni, a gyereknek ilyen korban még napirendje van / alvás-evés-stb. /, amit illik figyelembe venni, ill. legfőképpen ismerni, amit a szóbanforgó apuka még nem vett részt eddig a gyerek ellátásában. Nem beszélve arról, hogy a gyereket még esetleg szoptatni is kell, amit azért lássuk be az apuka nehezebben oldhat meg...

A bíróság a vitatott gyakorlatával éppen a gyerekek érdekében szabályoz így, az ő kis nyugalmukat védendő"

Mesélek egy történetet: Nő megszüli a gyereket, és ugy képzeli el az életét, hogy mindent az anyjával beszél meg a férje helyett. Pesten éltek, de a szülés után két héttel az anya a csecsemővel együtt elutazik az anyjához: Pécsre. Ezt ezután minden harmadik hétvégén megismétli a gyermek másfél éves koráig. Ekkor aztán ugy dönt, hogy beadja a válópert. A férj nem érti, de nem ellenzi, kéri a közös szülői felügyelet megállapitását. Nő ellenzi a távolságra hivatkozással. Ekkor ugyan még szó nincs távolságról, hiszen mindketten Budapesten élnek, ezért a férj nem is érti a dolgot, de később kiderül, hogy a nő előre eltervelte, hogy a férje lesz a hibás a válópernél. Ez kizárólag a keresetlevél távolságra hivatkozó szakaszából derült ki, majd a nő későbbi cselekedeteiből. A férj ugyanis a későbbiekben, mivel nagyon megromlott a viszony köztük (a nő abba is belekötött, hogy miért állva pisil - próbáljon egy pasi korán reggel a wc-n ülve pisilni) beköltözött az egyik szobába, és a nő cuccait áttette a másik kettőbe. A nő közölte, hogy a férj annyira felforgatta a lakást, hogy ezzel lehetetlenné tette, hogy ott éljen, és végleg a mamához költözött. Kérte a biróságtól, hogy mivel a gyerek pici, és nem tenne jót az állandó utazgatás neki, két hetente két órát láthassa csak az apa, azt is az anyós lakásán. Biróság meg is állapitotta!?
Mivel a férj nem volt hajlandó betenni a lábát az anyósa lakásába, nehogy valamivel meggyanusitsák, később uj ideiglenes intézkedés született a pécsi gyermekjóléti szolgálatnál láthatta kéthetente 2 órai időtartamban. Aztán a nő pestre költözött. A férj kérte, hogy akkor itt legyen a kapcsolattartás, erre a nő közölte, hogy az itélet szerint pécsen van, és kéthetente levitte a gyereket pécsre, egy alkalommal olyan hóhelyzetben, amikor az összes ut le volt zárva, nem lehetett tudni, hogy egyáltalán le lehet-e jutni. Na ennyit a gyerek érdekeiről.
A csecsemőt lehetett háromhetente utaztatni, hogy a mama lássa, a másfél éves gyereket viszont nem lehet az apának odaadni, mert megártana neki ugyanaz az ut, amit egyébként korábban háromhetente megtett. Egyébként azóta is folyamatosan akadályozza az anya a kapcsolattartást. Volt, hogy az akadályozás miatt a Pécsi Gyámhivatal már éppen elrendelte a kapcsolattartások pótlását, erre az anya megvádolta az apát a gyermek gyógyszerezésével. Persze azonnal korlátozták az apa kapcsolattartási jogát - holott egyedül az anyának állt érdekében a gyógyszer beadása, ugyanis kizárólag ettől remélhette, hogy nem kell kiadnia a gyermeket az apának. A gyerekét ma is füre-fára rábizza, amikor nem ér rá, de az apának felrója, hogy amikor ügyel (merthogy szülész-nőgyógyász) akkor a rokonok vigyáznak a gyerekre.
Az illetékes gyámhivatal pedig semmit nem csinál, illetve fura módon az apával mindent bizonyittat, mig az anyával semmit, akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy nem mond igazat. De ez csak egy ügy a sok közül.

Van egy másik: A gyámhivatali ügyintéző (valami szociálpedagógus) nagyon készséges a kapcsolattartásnál. Apuka már évek óta nem látta a gyermekét, mert az anya eltiltotta, ezért ügyintéző közremüködik. Elmegy az apával, elhozzák a gyermeket, a gyermek persze nem is ismeri az apját - kizárólag az anya hibájából - ezért félénk, elhuzódik, sir, nem akar vele menni. Még csak 4-5 éves. Ezután a gyámhivatali ügyintéző leirja, hogy a gyermek tényleg nem akar az apával menni, az apa nem képes vele kapcsolatot kialakitani, és minimális pár órára korlátozza a kapcsolattartást. Na ennyit a pszichológiai ismeretekkel megáldott gyámhivatali ügyintézőkről. És ezek csak kiragadott példák, sajnos nagyon sok van.
És biztosan csak az egész véletlen egybeesése, hogy ezek az ügyek ugyanannál a gyámhivatalnál fordulnak elő. (Vagy csak üldöztetési mániám van? De akinek üldözési mániája van, azt nem biztos, hogy nem üldözik:))

Hát igen, persze az ilyen esetek rendkívül gyakoriak. De ebben az ügyben abból indultunk ki, hogy az anyuka a jóhiszemű, és az apuka aa "rossz", ő akar "osztozkodni" a két pici gyereken, úgy, hogy az elsőt még nem is látta, a meg nem születettre meg azonnal igényt támaszt. Mindenféle gyereknevelési tapasztalat nélkül. Hangsúlyozom persze az anyukáknak sem kell elhinni mindent, hajlamosak túldramatizálni a helyzetet, valamint nagyon igyekeznek ezt a "kötelező" láthatást kikerülni, leszűkíteni, legszívesebben pedig megszüntetni, mert ez nyűg. Sajnos az is nagyon gyakori, hogy az anyuka miközben ilyesmiben mesterkedik, teljesen elzárja a gyereket a másik szülőtől, és elfelejti, hogy a saját gyerekét fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy neki is legyen "apukája" és viszonylag "teljes" családban nőhessen fel..... ami miatt majd később a gyerek persze jogosan tehet szemrehányást neki..

Én azokat az ügyeinket szeretem, amikor rendkívül korrektül, kulturáltan oldják meg ezt a kérdést, formailag van ugyan jogerős határozat a kapcsolattartásról, de gyakorlatilag a "másik" szülő hozza-viszi a gyereket, amikor a gyereknek is jó, és hát azért belegondolva az is könnyebbség a nevelő szülőnek, ha legalább kéthetente hétvégén szabad lehet...

Pl. tökéletesen működik olyan egyezségünk is, ahol a két gyerek felváltva vannak kéthetente anyukánál, majd apukánál. Egyes kollégák ebbe azért nem mennek bele az egyezségkötésnél - annak ellenére, hogy az ügyfelek erre teljesen alkalmasak egymáshoz való viszonyuk miatt, és képesek is megoldani - mert szerintük a gyerekeknek így nincs egy otthonuk sem, szegénykék bizonytalanságban vannak. Én nem így gondolom: szerintem éppenhogy két otthonuk van a gyerekeknek. És hogy ez mennyire működik, igazolja a hivatkozott ügyben eltelt 2 év, a gyerekek élvezik, és kalandként fogják fel, és nem utolsósorban nem "vesztették" el egyik szülőjüket sem, és az apjuk sem lett "vasárnapi".

Ezeknek a "kollégáknak" megkérdőjelezném az alkalmasságukat. Egyébként nincs lehetőségük arra, hogy "ne menjenek bele". Ha a szülők végrehajtható egyezséget kötnek, köteles a gyámhivatal jóváhagyni, ha az a gyermek érdekében áll. Ennél jobban pedig semmi sem áll az érdekében. De sajnos a legtöbb ügy nem ilyen.
Jelen ügyben egyébként egyoldalu elmondást hallottunk, a tuldramatizálással is egyetértek. Viszont amiket irtam, azt általánosságban irtam arra a megjegyzésre, hogy a pici gyermekeket nem szerencsés ide-oda rángatni, utaztatni.

Jelen esetben ugy gondolom egyébként, hogy az anyuka kissé tulféltő, és a leirtakból az tünik ki, hogy mindent megtesz azért, hogy az apa ne tudjon megfelelő kapcsolatot kialakitani a gyermekével. Az ugyanis teljes mértékben egyértelmü és biztos, hogy kéthetente pár órás láthatás teljes mértékben a gyermek érdekeivel ellentétes, ilyen pici gyermek két hét alatt teljesen elfelejti az apját, ha csak pár órára látja. A gyermek érdeke az lenne, ha minél sürübben találkozhatna az apjával, és rendszeresen hosszabb időket tölthetne vele. Egyáltalán nem biztos, hogy az apa nem lesz képes a gyermek gondozására, az anya pedig egyértelmüen ebből indul ki. Egy dologra nem gondolnak az ilyen anyák. Ha velük valami történik, hirtelen egy olyan szülőhöz kerülnek, akit szinte nem is ismernek. Én az anya helyében mindent elkövetnék, hogy a gyermek sokat legyen az apával, és az apa megtanulja, hogy mit, hogyan kell a gyermekkel csinálni. Mivel a nőknek természetes adottságuk a gyermeknevelés, gyermekgondozás, azt gondolják, hogy igy kellene lennie a férfiaknál is. Csakhogy nekik más funkciójuk volt évszázadokon keresztül. Természetesen ők is képesek megtanulni, akár maguktól is, de ehhez sok segitséget nyujthat egy anya. Még az semmindegy, hogy jókedvü-e az anya amikor az apa jön a gyermekhez, vagy nem. Ugyanis a gyermek az anya magatartása alapján is viszonyul az apához. Ha az anya nem örül, egy idő után a gyerek ezt eltanulhatja (ez a finom manipuláció). Ha viszont az anya mindig örömmel fogadja a gyermeke apját, akkor a gyermek is biztosan örülni fog neki. Ebbe a természetes aggódás még belefér, de az eltiltás semmiképp.

Sziasztok!
Családjogi ismeretek hiányában, egy számomra érdekes kérdéssel fordulnék a nálam szakavatottabbakhoz. Igaz-e, hogy az anya, akinél a gyermek elhelyezést nyert, megtagadhatja az apától a láthatást, ha annak, csak állandó bejelentett lakcíme van, saját tulajdonú lakása, még résztulajdona sincs??? Esetleg csak az anya által kijelölt helyen történhet meg a láthatás. Hozzá kell még tenni, hogy a közös megegyezésben szerepel, hogy a láthatási joga az apának időben korlátlan.

Ha valaki tudja a korrekt választ a fenti kérdésre, nagyon megköszönném!

Előre is kösz.
Cáp

A láthatás / kapcsolattartás / korlátozásának, vagy megvonásának az azt gyakorló szülő súlyosan felróható magatartása esetén, tehát ha a gyermeke testi, értelmi, erkölcsi fejldődését súlyosan sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít. Tehát pl. ha fizikailag, vagy akár pszichésen bántalmazza...illetve csak akkor van helye, ha a kapcsolattartási jogával visszaél, pl. azt pl. zaklatásszerűen, ötletszerű időpontokban gyakorolja rendszeresen, ami a gyerek és a gondozó szülő érdekeivel ellentétes, illetve azt sérti.

Az láthatás szempontjából mindegy, hogy van-e tulajdona, résztulajdona abban a lakásban ahova viszi a gyereket, ha állandó bejelentett lakcímmel rendelkezik, oda minden további nélkül viheti a gyereket magával, ha pedig ez sem lenne, más személy, pl. rokon tehet olyan nyilatkozatot, hogy biztosítja saját otthonában az apa kapcsolattartását a gyerekkel.

Persze az anyának joga van tudni arról, hogy a kapcsolattartások idején hol tartózkodik a gyermek, erről őt tájékoztatni kell.

Az anyát nem kell tájékoztatni arról, hogy a gyermek hol tartózkodik a kapcsolattartás idején. Amennyben a kapcsolattartás szabályozása ugy történik, hogy az apa az elvitel jogával is élhet, oda viszi gyermekét, ahova akarja, sőt, ha például nem korlátozta a biróság belföldre, külföldre is mehet vele (ez esetben a kapcsolattartás határozat szerinti betartásának egyik feltétele az utlevél átadása, ha ezt az anya nem teszi meg, ezzel a kapcsolattartást akadályozza, tehát szankcionálható), és a kapcsolattartás idején bárkire rá is bizhatja. Ugyanigy, a gyermeket nevelő anyának sem kell az apát tájékoztatni arról, hogy gyermekével mikor hol tartózkodik, és gyermekét épp kire bizza. Ez kölcsönös, és nem lehet diszkriminációt alkalmazni ez ügyben.

Itt a gond inkább az, a betarthatatlan szabály, miszerint korlátlan láthatása van. Ez ugyanis azt jelentené, hogy amennyiben egyik nap ugy dönt, hogy mostantól három hétig egyfolytában - vagy három évig! - látni akarná gyermekét, ezt is megtehetné. Ez egy nem kikényszerithető egyezség. Javaslom, hogy kérje a kapcsolattartás pontosabb szabályozását, ha a "korlátlannal" probléma merül fel.

Egyébként az utlevéllel együtt a gyermek láthatása során az anya köteles kiadni a gyermek egyéb személyes okmányait is, pl. személyi lapot, TAJ kártyát és diákigazolványt. Ezek a gyermek személyéhez kötődő okmányok, ezzel tudja igazolni az apa a gyermek személyazonosságát, továbbá a diákigazolványhoz kapcsolódnak a kedvezmények, amelyeket csak azzal tud igénybe venni. A TAJ kártya esetében sok orvos elfogad fénymásolatot is, de az EÜ törvény ezt nem teszi kötelezővé, tehát a TAJ kártyát is át kell adni. A személyi igazolványról azért nem irok, mert azzal már a gyermek rohangál egyértelmüen, hiszen már akkora, hogy tud rá vigyázni. A személyi lapot még a szülő őrzi, mert ott még elveszitené a gyermek.

Zsu77 gondolkoztam azon, hogy miért irtad, hogy a gyerek tartózkodási helyéről az anyát tájékoztatni kell.

A Csjt. szabályai szerint vannak a közösen gyakorolt szülői felügyelet körébe tartozó kérdések. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan esetek, amikor mindenképpen ki kell kérnie a gondozó szülőnek a különélő szülő véleményét, ha annak csak szünetel a szülői felügyeleti joga. De ez csak a gondozó szülő kötelezettsége, mivel a gyermek bejelentésére is csak ő jogosult.

(Itt most kizárólag azt nevezem gondozó szülőnek, akinél a gyermeket elhelyezték, ugyanis amig nem volt gyermekelhelyezési per, addig is gondozó szülő az, amelyiknél a gyermek van, de őt nem illeti meg az a jog, hogy gyermekét önhatalmulag bárhova átjelentse. A lakcimtörvény alapján ugyan elvileg megtehetné, mert egy szülő aláirása is elegendő, azonban a másik szülő azonnal vissza is jelentheti, hiszen ő is a szülői felügyeleti jog gyakorlója, ezért amennybien nem járult, akkor a joggal való visszaélés esete forog fenn. A közös szülői felügyelet ugyanis azt feltételezi, hogy a másik szülő egyetértésével teszi azt amit tesz.)

Tehát a kapcsolattartásra jogosult nem köteles közölni, hogy a gyermekével hol tartózkodik, a hatóságok a kapcsolattartás szabályozása körében vizsgálják azt a kérdést, hogy alkalmas-e a jogosult a kapcsolatartásra (személyében és körülményeiben egyaránt).

A kötelezett azonban köteles a jogosulttal egyeztetni, amennyiben meg akarja változtatni a gyermek tartózkodási helyét.

A jogosult (különélő szülő) beleegyezése nélkül ezt nem is teheti meg, tehát nem puszta közlési kötelezettségről van itt szó, hanem egyeztetési kötelezettségről.

Csjt. 72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.

Itt a szülői felügyelet szünetelése és szüneteltetése sem azonos fogalmak. Szünetelni közös szülői felügyelet hiányában a jogszabály erejénél fogva szünetel. Szüneteltetni akkor szünetelteti a biróság, ha valamely kérdésben a szülő visszaél a szülői felügyeleti jog valamely jogositványával

A szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének jogát és kötelességét, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak jogát foglalja magában. Tehát a gyermek elhelyezésénél a különélő szülőt ezek közül csak az illeti meg, amit fent felsorol a jogszabály.

A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve, ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el.

Ez az utóbbi mondja ki, hogy a biróság a közösen gyakorolt felügyeleti jog köréből is szüneteltethet jogokat, és ez nem azonos a jogszabály kapcsán szünetelő szülői felügyelettel.

A különbség:
Jogszabály erejénél fogva a különélő szülői felügyeleti jog általában szünetel, kivétel a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés, amit fent ir a jogszabály)

Szüneteltetésnél, pedig a lényeges kérdésekből, ami egyébként közös maradna szünetel az, amit a biróság külön szüneteltet. (Csak megjegyzem, hogy sem arra nem láttam még példát, hogy szüneteltetne a lényeges kérdésekből bármit is, sem arra, hogy feljogositotta volna a különélő szülőt pl. a vagyonkezelésre.

A korábban említett svéd gyermek felügyeleti módszer fogott meg egy kicsit (egyébként egy svéd multi magyarországi leánycégénél dolgozom és eddig csak pozitív dolgokat tudok elmondani a svédekről és életmód beli felfogásukról).
Azért a fél év során, amíg a gyermek az egyik szülőnél van, a másik szülő azért látogathatja és kevésbé valószínű hogy elfelejti őt a gyermek. Nálunk az anyák annyira magabiztosan és fölényesen mennek el egy ilyen tárgyalásra tudván azt, hogy a gyakorlat szerint ők kapják meg a gyermeket és félelem nélkül kérnek mindent gyerektartás gyanánt és szeretnének korlátozni láthatás kapcsán. Ha tudnák azt, hogy a következő fél évben az apa neveli a gyereket és ők lesznek a kapcsolattartásra jogosultak, lehet hogy másként állnának a kérdéshez. Akkor talán úgy viselkednének, ahogy elvárják, hogy velük viselkedjenek a következő fél év során.

Ez igy igaz. Egyenjoguakként kellene indulni, és végig egyenjoguakként kellene, hogy kezeljenek a biróságok. Én azt gondolom, hogy erre egyre több az esély. Egyre több apa nem türi el, hogy őt csak fejőstehénnek nézzék, hogy a nő diktáljon, ő pedig ugráljon. Remélem, hogy előbb-utóbb kivivják a jogaikat. És azt is remélem, hogy azért ez ügyben nem esnek a hatóságok a ló másik oldalára. Tehát mindenki joga addig terjedjen, amig más jogait nem sérti vele. A kompromisszumos megoldások egyértelmüen a gyermek érdekeit szolgálják.

El kellene érni végre, hogy a gyermek legyen fontos. Tényleg. És nem csak papiron. De ne a gyermek diktáljon. Hanem kizárólag az érdeke. Ezt nehéz elmagyarázni, de példa: a gyermek ugy gondolja, hogy neki az a jó, ha azt csinál amit akar. Csavaroghat, bulizhat stb. Ha ezt teljesitené a szülő, akkor egy züllött felnőttet nevelne, aki iszik, dohányzik, drogozik, aki azt csinál amit akar. Ez nem a gyerek érdeke.

Ne legyen több joga egy bünözőnek, mint egy jogtisztelő állampolgárnak. Sőt. Az unióban a jogok és kötelességek egységet képeznek. Egyik a másik nélkül nem képzelhető el. Nálunk már mindenkinek csak jogai vannak, a kötelességeket elfelejtik.

Nem ártana ezen elgondolkodni.

Üdvözletem kedves szakavatottak

Igyekszem rövidre fogni
Hatodik életévét betöltõ gyermekemet 10 hónaposan
hoztam el Bv. intézetbõl
Az anya, szabadulása után nem volt hajlandó közös háztartásba együtt nevelni a gyermekünket
Nem egyeztünk ki, és Gyámhatósági határozat alapján
a KÜLÖN ÉLÕ édesanya jogosult
folyamatos kapcsolattartásra, elvitel jogával
páratlan héten hétvége, páros héten szerdánként illetve
ünnepnapokon
Az anya ritkán látogatja a gyermeket,
mivel külföldön "dolgozik"
A lakhatásban próbál elõnyt szerezni így, miképp 5 év alatt vásárolt egy családi házat
Terve már régebb óta hogy elhelyezési pert nyerjen velem szemben
Egy éve lányommal albérletet igyekszem fenntartani
Megesett hogy majdnem másfél évig nem látta
Telefonon való kapcsolattartás is ritka
(Ezekrõl nem készült jegyzõkönyv)
Mivel én nem vagyok "sáros" nem is nagyon foglalkoztam
a határozat lényegén kívül a Gyámhatóság egyéb rendelkezéseivel
Viszont mivel vasárnap csoda történt az anya
élt az elvitel jogával
Nem is akárhogy - a határozattól eltérõen, vasárnaptól egy hétig (ez jelenleg is tart)
Az anya nem hajlandó betartani a
Gyámhatóság által kijelölt idõpontokat
És ebbõl elegem van már hogy nekünk muszáj alkalmazkodni,
és úgy gondolom a gyerek számára sem egészséges ez
(Tudom hogy nem lenne kötelezettségem átadni a gyermeket a kijelölt idõkön túl
Valamiféle toleranciát próbálok tanusítani az anya felé)
Sajnos elhalogattam több esetben a gyámhatósági jegyzõkönyv felvételét ez ügy kapcsán
De lényegtelen mert a gyámhatósági ügyintézõ nem nagyon akart jegyõkönyvet felvenni ezzel kapcsolatban
és rossz a hozzáállásuk
Szóval a történtek végett átnéztem a
Gyh.-i határozatot és a

Gyer 31§ 2 bekezdése szerint

"A gyámhivatal a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelõ személy sérelmére visszaél
Visszaélésnek felróható magatartásnak minõsül az is ha a jogosult nem a bíróság vagy a gyámhivatal
döntésének megfelelõen él kapcsolattartási jogával
vagy ha ezen kötelezettségének önhibájából
hat hónapig nem tesz eleget"

1. Bármilyen a lakóhelyeken élõ személyekkel bizonyítanom kell-e a láthatások elmúlasztását ?
2. A láthatás elmúlasztása esetén a Gyámhatóságnak kötelezettsége a láthatás korlátozása ?
3. Kötelezettsége jegyzõkönyvet felvennie a

gyámhatósági ügyintézõnek ?
Ha igen, és nem hajlandó felvenni mi a jogorvoslat ?

4. A szülõi felügyeleti jog megvonható-e
a több mint hat hónapi elmúlasztás miatt ?

5. A korlátozói határozatot, elhelyezésnél a bíróság figyelembe veszi-e ?

6. A külön élõ szülõre vonatkozóan,
mik a külön élõ szülõ fõbb kötelezettségei ? (Nagyjából)

7. derill szerint (2004.06.26. 16:42)

"Jogszabály erejénél fogva a különélõ szülõi felügyeleti jog általában szünetel, kivétel a gyermek sorsát érintõ lényeges kérdésekben való döntés, amit fent ir a jogszabály)"
Általában
Itt a kérdésem az az, hogy ez mit is jelent
A külön élõ szülõnek nincs felügyeleti joga ?
A külön élõ szülõnek nincs törvényes képviselete ?
Melyik az a jogszabály ?
Elnézést és nagyon köszönöm !!
Tiszteletem !!

Tulajdonképpen mit szeretnél?

Tiszteletem Kovács Béla Úr !

Szeretnék választ kapni a kérdéseimre, és szeretnék tisztán látni milyen lehetőségeim lenne normalizálni a láthatással kapcsolatos problémákat
Ha ez nemm megoldható az anya viselkedése miatt, változtatást kérni a gyámhatóságtól,
mert ez a rendszertelenség
igy nem mehet tovább
Természetesen a legelső szempont az az,
hogy ez a gyermek fejlődésének ez nem jó
Nem tudom így érti-e már mit is szeretnék
(Ez már nem az első alkalom hogy az
anyához kelljen alkalmazkodni);
És/illetve amennyire csak lehet felkészülni egy
elhelyezési perre (legalábbis a láthatás és bírói végzés közötti összefüggés tekintetében)
Köszönöm

Normalizálni? Hát akkor kérd a bíróságtól a kapcsolattartás hatályos szabályozás szerinti végrehajtását. Ti. az a normális.

Tisztelt Uram !

Azt majd én szeretném eldönteni hogy mikor szeretnék a bíróságra menni !
Nem tudom mi ez a hozzáállás
Normálisan,sőt tisztelettel kérdeztem
mindent
Mit vár ? Írjam le "laikusként"
jogi nyelven ?
Leírtam a kérdésére azt is mit szeretnék
De ha nem tud vagy nem akar segíteni

• úgy ahogy más kollégái készségesen tették

a régebbi hozzászólásaimnál, akkor megkérem Önt
ne válaszoljon továbbra ! Köszönöm !
Nem hiába nem adok be egyelőre keresetet
a bíróságon
Az okát azt én tudom nagyon is jól hogy miért nem teszem
Amúgy pedig megbocsásson, de ügyvéd létére tudhatná hogy a
gyámhatóság a bíróság tehermentesítését is
szolgálja, és mellesleg
a láthatást szabályozhatja
Elhelyezésében
illetve gyermektartással kapcsolatosan
csak a bíróság járhat el
(Tudomásom szerint)
Isten Önnel !

„Amúgy pedig megbocsásson, de ügyvéd létére tudhatná hogy a
gyámhatóság a bíróság tehermentesítését is
szolgálja, és mellesleg
a láthatást szabályozhatja
Elhelyezésében
illetve gyermektartással kapcsolatosan
csak a bíróság járhat el
(Tudomásom szerint)
Isten Önnel !”
Tudja, március 1-től a bíróság hatásköre a kapcsolattartás végrehajtása.

Köszönöm szépen !