tiszteletem!
a párom elment a gyerekekkel 20 év együttlét után.
az indoka:elhanyagoltam.ami igaz is részben.tul sok a munka, plusz abban a kicsi szabadidömben a számitogépnél pihentem.na persze nem ugy kell ezt gondolni,teljesen,de napi rendszerességgel felnéztem a világhállora.ami forditottan is igaz viszont
volt rengeteg eset: bementem beszélgetni,a lányom telefont nyomkodott ,melette a párom.a fiam a szobájában számitogépezett.igy pár perc után amikor nem sikerült a komunikácio vele,(tömondatokban válaszolt)kimentem.vagy olyan eset is ,nem egyszer:a fülében a headset, .mutogattam vegye ki.kihuzta az egyiket.kérdeztem valamit..ami talán egy beszélgetés kezdete lett volna.válaszolt egy tömondatban és visszadugta.
elmentek ami nagyon fáj.
hiányoznak a gyerekeim,nem látom öket csak percekre.kaptam a minap 20 percet a párom munkahelye mögött, a betonon.jo volt,beszélgettünk és megbeszéltük másnap eljönnek és csinálunk egy szalnnasütést ,plusz itt alszanak .2 x rajtakaptam azon a párom , halgatozik.ami szerintem csunya dolog.eleve nem tudnák rosszat mondani a gyerekeknek mögötte róla, még ha van is rossz oldala.12 ig dolgozott.11 50 kiszolt az ajton:gyerekek gyertek most már befelé:zárok...zárás után itt jösz ki a boltbol ,mondom neki nem?
elég volt ez ..volt a válasz.
bementek a gyerekek.
eszembe jutott a másnapi tervezett program..mondom illene szolni neki.utánnukmentem és a páromnak megemlitettem.
kiabált a gyerekek elött nehogy elképzeljek én ilyesmit. probáltam hátha belemegy de nem..kimentem a boltbol..igaz nem ugy ahogyan kelett volna mert jol becsaptam az ajtot.
elmaradt a találka.
probáltam azota rengetegszer programokra hivni a gyerekeket.
nincs kedvük a válasz minden alkalommal.
2x 10 percem volt kinn az utcán a járdán velük...na jo a lányommal.a fiam nem jött ki.
be nem mehetek oda.a keresztanyja rendörrel fenyeget ha belépek.
tehetettlen vagyok.egyre jobban elhidegülnek töllem.látom és érzem.az anyja a kilánynál a messengeren is letiltotta a beszélgetést velem:mondván megviseli.
mondtam neki nem egyszer:ne tiltsd el öket töllem..a válasza:bármikor viheted!
ami nem igaz.szoval mondja de tettel nem teszi:a gyerekeket össztönözni is kellene neki.
fáj hogy a nagy semmiben vannak.mondtam itt a nagy 170m2 es ház jöjjenek vissza
nem mert ott vagy mondta a párom.
elmegyek mondtam de a gyerekek ne legyen a semmiben.
visszamennél volt a válasz.
ekkor hogy ne legyek az utukban elmentem öcsémhez bevettem egy csomo nyugtatot.
öcsém napok ota nem volt otthon akkoriban.elmentem hátra a melléképületbe és ott.
minö "balszerencse" épp hazament és megtalált.mondjuk akkor én már öntudatlan voltam.2 nap mulva ébredtem a koorházban.
belátom nem ez a megoldás.
de nem tudom elviselni azt hogy a gyerekeket nem látom.
vagy a gyerekek a nagy semmiben vannak.
mit tehetek akkor ha a gyerköcök(lány 13 fiu 18) már az anyuka miatt nem akar látni?
anyja felé rozsaszin szemüveg van.igy kicsim ugy kicsim.
apa ir neki.(nem rosszat és szépen)elkezd sirni ..és akkor apa egy rossz ember.
a fiam egy ilyen eset után messengeren alpári modon nekem is esett voltam én ott büdös paraszt ,egoista barom,szánalmas geci.minderröl az anyuka tudott
nem piritotta le a fiam, hagyja abba.akkor sem és azota sem
mert az a véleménye..mondta nekem
- a válasz..hát igazábol nem tudom.mindenem megvan
még a kislányom az egyetlen aki reagál ha irok neki.vagy aki kijön az utcára ha kapok 10 percet..de kimozdulni ö sem akar.nem jön sehová el onnan
mit tegyek?mit tehetek?
