Kedves habok, sorba mennék, mert érdekes kérdéseket hoztál fel.
Ha a gyerek kapcsolattartás alatt lesz beteg az apa a maga idejében minden bizonnyal gondoskodni fog róla, mivel a gyereke és szereti őt. Nem anyai privilégium ezek közül egyik sem. Egy beteg gyerekről gondoskodni, ápolni legalább annyira erős kötelék mint egy egészségesnek programot szervezni. Lehet meglepő, de ezt apák is meg tudják tenni, nem kell otthonról (!) hazavinni a gyereket csak mert beteg lett.
Sokmindent tehetsz. Sajnos sajátos anyai attitűd a gyereket bepánikoltatni. Ez sokkal finomabb és fondorlatosabb mint nyíltan az apja ellen nevelni - de sokkal gyilkosabb a gyerek számára. Amit én javaslok: őszintén és széles mosollyal, teljes lelkesedéssel beszélj a gyerekkel/nek arról, hogy milyen jó, hogy szerető apja van, aki ragaszakodik hozzá, törődik vele és neki milyen jó, hogy az apjával lehet (szemben pl. sok gyerekkel, akinek az apja válás után eltűnik). Ha ezt megteszed sokat fog változni a helyzet.
Hivatalos állásfoglalás nincs, ezeket törvény nem szabályozza.
Hogy egy kiskanállal adagolt kapcsolattartás mekkora kín egy apának arról kevés nőnek van fogalma. Kettő szó: állandó időzavar. Ugyanis az a kicsike idő, amit sikerült apáknak elérni és aminél kevesebbet már bíróságok is szégyellnek megadni a gyakorlatban igazából semmire nem elegendő. 14-ből 1-2-3 nap alatt próbáljon meg az apja a gyerekkel: játszani, meghitt időt együtt tölteni, a barátokkal találkozni, rokonlátogatóba menni, beszélgetni, közös programot szervezni / élményt nyújtani stb. Ez lehetetlen - de ezt a lehetetlen helyzetet nem maguk az apák teremtik. Ebbe vannak kényszerítve. És ilyenkor jön a melyik "ujjamat harapjam" és fordul elő az, aminek normális körülmények között nem lenne szabad: hogy mondjuk a beteg gyerekkel mennek el egy szülinapot megünnepelni vagy egy baráti programra. Hiszen ha most nem megy el, akkor 2 hát múlva jön a következő lehetőség - és lehet, akkor a mostani program nem kivitelezhető. Ezek a napok bizony spiccre vannak járatva - és valami még így is mindíg kimarad.
Nem, nem lenne neki jobb otthon. Először is az apjával is otthon van ! Mert az a másik szülője. Másrészt szüksége is van a másik szülőjére, az nem kiváltható, helyettesíthető.
Nem is kellene a gyereknek telefont adni. A kiskanálnyi időt had töltse az apa a gyerekkel. Nem kell oda az anyja, sem élőben, sem telefonon. had töltődjön fel az apjával - zavartalanul. Joga van hozzá , és az apjának is.
A 2 évesnél mint fent: időzavar. Ezt nehéz felfogni annak, akinek a gyerekekkel való törődés, együttlét sokszor még sok is (és mondjuk leadják nagyszülőkhöz/barátokhoz pár órára). Ez a bőség a különélő / kapcsolattartó szülő számára nem létező fogalom. Igen, ez se normális de ez van: sajnos az a délutáni vagy az esti lecsippentett 1-1 óra is számít. Szomorú, de ez van. Ha belegondolsz egy 10 éber, együtt tölthető órának az a 10%-a. Luxuscikk az idő a kapcsolattartó szülőm számára. És sajnos itt lép be a másik faktor is: majd nálad úgyis kipiheni magát. ÉS ahogy írod, így is van. Sem egyikben sem másikban nincs csodálnivaló.
Ettől ő még nem rossz apa, aki nem szereti a gyerekét, vagy nem gondoskodik róla. Csak mondjuk alvás helyett játszogat vele. Vagy ül és gyönyörködik benne. Ki tudja.
Meg kellene nézni miért nem hajlandó veled szóba állni. Korábban normális, kommunikáló emberek ritkán kezdenek maguktól abnormálisan viselkedni. Én azt például borítékolom, hogy gyerekét szerető lelkű apa számára megbocsáthatatlan az az anyai magatartás, amikor egy nő a gyereket saját tulajdonának tekinti, és kihasználja a jogi környezetet, megkövült bíró szokásokat, részrehajló gyámhivatalokat, hogy az apát kitegye a gyerek mellől. De lehet még másik ezer oka. De a gyerek kérdés szerintem központi - központibb mint mondjuk egy vagyoni vita, mert pénzt az ember így vagy úgy csak tud csinálni az életében, e a gyereke szeretét, a gyermekéveit azt sehogysem lehet pótolni - ha meg van fosztva tőle.
