Szülőtartás

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

Dezsilia # 2013.07.23. 19:51

Kedves szafika!
Vajon miért van olyan érzésünk, hogy csipkelődsz velünk?

Kedves Egyjogász!
Köszönjük a válaszodat. Édesanyánknak nincs betegségtudata, éppen ezért elutasítja a célzott (agyi CT, vagy MRI) kivizsgálást. Mi azonban kétségbeesetten tapasztaljuk, valami nincs rendben nála agyilag. Ezért kértük jogi tanácsotokat, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy akár akarata ellenére, az ő érdekében mielőbb szakorvoshoz kerüljön.

Fghjkl # 2013.07.23. 13:49

Sziasztok!

Szeretnék én is segítséget kérni. ha nem bánjátok, leírom az egész sztorit röviden.
A szüleimmel és az öcsémmel éltem együtt. Szüleim viszonya megromlott, és hamarosan az én viszonyom is az apámmal. Alkoholista, részegen nem beszámítható, sok mindent a fejemhez vágott annak idején, pl. nem vagyok a lánya. Aztán 2 éve egy szép napon megfenyegetett, hogy jobban teszem, ha nem talál itthon, mire hazaér, mert baj lesz. Én akkor elmenekültem a papámhoz. Anyu eközben szolgálati lakást intézett, ahová elköltöztünk és kb 1,5 évig ott laktunk. Ezalatt szüleim elváltak, drága szeretett apukám csak az első tárgyalásra ment el, utána már az ajánlott leveleket se vette át. Aztán anyu elindította a következő pert, hogy a közös tulajdonban lévő házuk kizárólag anyu nevén legyen annak fejében, hogy öcsémre nem kell gyerektartást fizetnie, hogy átvállalja a házon lévő svájci frankos hitelt, illetve hogy a házban maradt bútorokat és a kocsit megtarthatja. Ezt a papírt se vette át, jogerőre emelkedett, de nem tudott róla. Sajnos az ítéletbe már csak a végrehajtást nem írták bele, tehát igaz anyu nevén van a ház, de az ő lakcíme továbbra is ott van, ezért nem lehet kirakni. Anyu azért átment hozzá és közölte, hogy, költözzön el, mert övé a ház, és nem hajlandó tovább fizetni az albérletet. Megígérte, hogy elmegy, mi szépen visszaköltöztünk, és nem történt semmi. A költözésnél azt sem hagyta, hogy kipakoljuk a cuccait, ott balhézott, úgyhogy minden keresztbe-kasul van a házban, az ő bútorai és a miénk. Ki se tudtunk rendesen pakolni se. És ő azóta is ott van, immáron április óta így élünk. 1-2 bútort átvittünk egy örökölt házba, de az eladásra kerül, és ki kell pakolni. De ha mi kitesszük a cuccait, akkor nekünk lesz priuszunk. A fater nem dolgozik, a munkanélküli segélyt is megvonták tőle, mert nem volt együttműködő. A kilakoltatási tárgyalás pedig csak októberben lesz... attól félünk, hogy addig tragédia történik. Én nyugtatókon élek :/ ő pedig éli világát, használja a tv-met, ellopja anyu cigijét, a kaját, és eladogatja a cuccokat, hogy legyen pénze piára. Inkább ara költi, mint kajára. Félünk, hogy egyszer arra jövünk haza, hogy eltűnik a tv, számítógép, vagy egyéb értékesebb cuccok. Ja azt elfelejtettem írni, hogy amíg mi nem laktunk itt, addig kb 250 ezres gáztartozást halmozott fel, amiért keresik a behajtók, de sose veszi fel a telefont. Anyu beszélt velük, és valószínűleg hamarosan kijönnek. Elvihetik a mi cuccainkat? És tényleg semmit nem lehet tenni októberig? El kell viselnünk? Továbbá még afelől érdeklődnék, hogy le lehet-e mondani a szülőtartásról, hogy én nem akarok róla gondoskodni? Jelenleg nappalis főiskolai hallgató vagyok, de soha többé nem akarom látni, ha egyszer megszabadulok tőle. A névváltoztatásom is folyamatban van. Aki esetleg tudna valami tanácsot, adni azt megköszönném.

Egyjogász # 2013.07.23. 08:24

Ha az orvos szerint szellemi állapota miatt már nem tud felelősséggel dönteni magáról, hiányzik a belátási képessége, akkor kérheted a gondnokság alá helyezését, aztán ha a bíróság gondnokság alá helyezi és te leszel a gondnoka, akkor dönthetsz helyette ilyen kérdésekről.

szafika # 2013.07.23. 08:18

....amíg megromlott egészségünk ....engedi !!!!!!!!!!! Nem inkább nektek kéne az a kezelés ?! Főleg , h : " magunk is öregek és betegek vagyunk " !
Hasonló korúak lehetünk ! de öreg az országút !!!!!!!

Dezsilia # 2013.07.23. 07:56

Bár már ott tartanánk, hogy az orvosi vizsgálat eredménye a kezünkben lenne. Hogy mi lesz? Ezt most komolyan kérdezed? Ha nem találnak semmit, akkor megnyugodtunk, nincs másról szó, mint az öregsége feldolgozási nehézségeiről, ha viszont bármi gyógyítható, kezelhető betegségre találnak, úgy azt orvosolják. Persze más kérdés, ha azért tagadja meg az orvosi segítséget, mert meg akar halni, elege volt az életből. De nekünk tudnunk kellene, hogy ép elméje birtokában dönt, utasítja el a segítséget. Még egyszer, neked is csak az tudom mondani, felelősek vagyunk érte, felnevelt minket, gondozott most mi akarjuk mindezt visszaadni. Ah, minek is magyarázzuk, ha nem akarjátok megérteni, részünkről ez nem zaklatása, hanem élete utolsó szakaszának könnyebbé tételére való törekvés. De hát nem ez a természetes egy anya és gyermekei viszonylatában? Persze, ha ezt ő nem akarja, akarata ellenére semmi mást nem tehetünk, mint tesszük a dolgunkat körülötte amig megromlott egészségünk, fizikai erőnk engedi. Lényeg, hogy abban biztos lehet, amíg eszünknél leszünk, nem hagyjuk magára.

pazs # 2013.07.23. 07:09

És ha az orvosi vizsgálat kimutatja, hogy semmi baja, csak makacs, de az nem betegség, akkor mi lesz? Jogilag nem tudjátok kényszeríteni az orvosi vizsgálatra.

szafika # 2013.07.23. 02:55

Mit kérnének tőletek számon és miért ? ha egy 82 éves idős emberke " a nem felismert és nem kezelt betegsége miatt halálozik el " ?! Maholnap 60 éves leszek / ha leszek / és engem pl a legkevésbé se érdekelne , h 82 évesen már hogyan tovább ?!
Nehogy a szekálásotokba pusztuljon bele !

Dezsilia # 2013.07.22. 21:43

Nem értettél meg bennünket. Ha magunkhoz tudná bármelyikünk is venni, elhiheted, már megtettük volna. Azzal is tökéletesen tisztában vagyunk, hogy ha elutasító marad, beáll az a helyzet, amit te is írsz, miszerint sajnos ki kell várnunk a teljes leépülését, akkor már nem fog tiltakozni. De ugye megérted, mi éppen ezt akarjuk késleltetni. Könyörgöm hogy nem lehet megérteni, hogy tenni akarunk érte, lépni valamit, amit módunkban áll, mégpedig törvényes keretek között. Továbbra is várjuk egy a családjogban jártas jogi szakértő érdemi válaszát. Mit tehetünk, mire van jogunk és mire nem? Mit kérhetnek rajtunk számon abban az esetben, ha éppen az időben nem felismert, és nem kezelt betegség miatt halálozik el? Hangsúlyozom magunk is öregek és betegek vagyunk, ezért 24 órában ellátni képtelenek, valóban nincs más megoldás, mint kivárni édesanyánk teljes leépülését?

monalisa1 # 2013.07.22. 19:25

A háziorvos vagy az ügyeletes hívhat mentőt, akiket ha nem enged be az ajtón majd rárúgják azt (...), kap egy kábító injekciót és már viszik is a pszichiátriára. A néhány napos felületes vizsgálat után hazaengedik azzal, h bár vannak problémák..., de még nem szükséges a szakintézeti elhelyezés.

Mennyivel lesztek előbbre?

Sajnos meg kell várni amíg testileg leépül és akkor már nem fog tiltakozni.

Írod: ketten vagytok testrérek, valamelyikőtök nem tudná magához venni? (Erre itt nem kell válaszolni, ezt nektek kell egymásközt megbeszélni.)

Dezsilia # 2013.07.22. 17:35

Tudod éppen mert 82 éves, és mert úgy sejtjük agyilag nincs rendben nála valami, szeretnénk kivizsgáltatni. Ugyan nem egy fedél alatt élünk vele, de folyamatosan figyelemmel kísérjük az állapotát. Értsd meg határozottan segítségre szorul, de azt agyilag nem fogja fel, mindenféle segítséget durván visszautasít. Hogy hagyhatnánk annyiba ezt, hiszen a gyerekei vagyunk? Nézd, a gyerek se tudja megítélni, mi a jó neki és mi nem. A szülei a javát akarva döntenek helyette. Nos most ennek a fordítottja kell történjen. Ő a maga 82 évével akár egy csökönyös gyerek, hajtja a magáét, nem akar orvoshoz menni. Ezt mondják második gyermekkornak, már ne is haragudj,de most rajtunk a sor, hogy óvjuk, vigyázzuk. Tovább megyek, erre már törvény is született. Nos mi törvény nélkül, gyermeki kötelességből, szeretetből igenis rá akarjuk kényszeríteni a kivizsgálást. S ha nem járul hozzá, akkor arról írást szeretnénk, hogy ha történik vele valami, akkor tiszta legyen a lelkiismeretünk, hogy mi mindent megtettünk érte. Ettől függetlenül továbbra is gondunk lesz rá, de hangsúlyozom öregek vagyunk már magunk is, és nem egészségesek, ki tudja meddig tudunk hetenként takarítani, vagy akár bevásárolni a számára. Még az is meglehet, hogy túl él mind a kettőnket. Ugyan miért lenne az kivetni való bárki számára, hogy míg élünk, akarunk tiszta képet kapni a hogyan továbbhoz a mentális állapotáról. Csak nem nézhetjük tétlenül a leépülését? Meg kell tudnunk, mégpedig szakorvosi vélemény alapján, hogy képes-e mentálisan önálló életvitelre? Erre vonatkozóan kérdeztem tőletek, hogy háziorvosa közreműködésével jogilag van-e erre lehetőségünk? Sajnos van egy kényszerképzete, miszerint mi az örökségre várunk. Képtelenek vagyunk megértetni vele, erről szó sincs, sőt kifejezett kívánságunk, aminek nem egyszer hangot is adtunk, mindent, amit örökölhetnénk fordítsa a maga kényelmére. Adja el a lakását, válasszon egy nyugdíjas otthont, ahol 24 órás felügyeletben, de önállóan élhet, no erről hallani se akar. Takarítónőt akartunk fogadni mellé, nem engedi be a lakásba,vagy akár az is megoldás lenne, ha a lakásáért valaki 24 órában vele lakna, és még sorolhatnám ... mi mindent utasít vissza, konokul, durván minősíthetetlen modorban. Mi nagyon sajnáljuk, együtt érzünk vele, iszonyú lehet feldolgozni, hogy segítségre van szüksége, hogy oda az ereje, hogy elszálltak felette az évek, hogy élete vége felé tart, de hát ez van, ilyen az élet.

szafika # 2013.07.22. 14:58

Mire akarsz " kényszeríteni ?! " egy 82 éves emberkét ?! Örülj neki , h ilyen szép kort megért , lehet abba pusztulna bele , ha bekényszerítenétek egy kórházba ! Anyósomat 80 évesen mentő vitte be a kórházba , 2 nap múlva könyörgött , h vigyük haza , hazavittük , azt mondta az orvosa nem sok időt ad a mamának , élt még 4 évet , egyedül élt , amit tudott a családja segített neki , ő pedig tökéletesen elégedett volt a saját kis életével !

Dezsilia # 2013.07.22. 13:30

Tisztelt Szakértő!

82. éves egyedül élő özvegy édesanyánk az utóbbi időben többször elesett, térdprotézissal él. Valószínűsíthető, hogy agyi történései vannak, néha zavaros, véleményünk szerint több dolgot csak elképzel (kopogás, csengetés, dobogás, stb.)Semmiféle segítséget nem hajlandó elfogadni, sőt azt többszöri próbálkozásunk ellenére agresszívan elutasítja. Bár fizikailag önellátó, a viselkedése mentálisan aggodalmunkra ad okot. Nem szándékozunk magára hagyni, de mindenképpen szeretnénk egy alapos orvosi kivizsgálást, aminek alapján el tudnánk dönteni, hogy van e szüksége állandó felügyeletre. Háziorvosa - aki havonta látogatja - javaslatot tett a teljes orvosi, illetve kórházi kivizsgálására, amit ő mereven, durván elutasított. Meggyőződése, hogy amíg cselekvőképes, nincs öntudatlan állapotban, addig a kivizsgálásra nem kötelezhető. Mentális állapota azonban egyre rosszabb. Véleményünk szerint a további teendők miatt szükség lenne az erre vonatkozó orvosi szakvéleményre. Kérdésünk, van-e jogi lehetőségünk a háziorvosával együttműködve, hogy kényszerítsük egy alapos szakorvosi kivizsgálásra? Válaszukat előre is köszönjük.

ObudaFan # 2013.07.15. 14:34

Ha arra hivatkozol, hogy a szülőd azért érdemtelen, mert bántalmazott téged, ezt neked kell bizonyítani. Hogy erre a bíróság téged felhívott, az nem túl meglepő.

kedvesem # 2013.07.15. 05:13

Monalisa1:
azt elfelejtettem írni, hogy nem egyedülálló, hanem az egyik testvérem lakik vele (csak ő alkalmi munkából él, így nincs havi rendszeres jövedelme, végrehajtás van ellene gyermektartásdíj ügyben, havi 15-öt kellene fizetni a 2 gyereke után, de nem teszi 3 éve). A bíróságon amúgy ő nincs a perben, mert ő azzal "segíti", hogy az anyám felveszi utána is az ún. fűtéshozzájárulást vagy segélyt a helyi önkormányzattól (3-4ezer ft/fő)

kedvesem # 2013.07.14. 19:19

ObudaFan: igen, valóban nem hazugságvizsgálat, hanem igazságügyi orvosszakértői vizsgálat, hogy a gyermekkoromban elszenvedett sérülések maradandó károsodást okoztak, valamint, hogy megtörténhettek-e. Mindez az akkori dokumentumok eltűnése miatt, bizonyítésként.

Monalisa: a per 2. évében megpróbáltam újra vele a kapcsolatot felvenni, erre az ügyvédjével küldött egy 4 pontos egyezségi ajánlatot, amiben pontosan leírta, hogy mit kell tegyek.

Így: nagy nyilvánosság és a bíróság előtt kérjek bocsánatot azért, hogy hazudtam és megvádoltam.
A per összes költségét álljam (ügyvédek, per, szakértő, stb).
Ezenkívül fizessek 300ezer forintot.
A végén pedig, hogy kerítsem elő a 25 éve nem látott nevelőapámat (az ő 2. férjét), és tisztázzam vele a megrontásommal kapcsolatos "sztorimat" .

Itt rég nem a havi 10ezer forint támogatásról van szó, hanem a jogról, hogy valaki követelhet-e különösebb indok nélkül eltartást. Mondom, nem beteg, nem nyomorék, nem szed gyógyszert, stb...

monalisa1 # 2013.07.13. 15:04

kedvesem

A dohányzás káros és költséges, kellő akaraterővel le lehet szokni róla. A horgászás miatti autótartás egy kisnyugdíjasnak úri passzió. (Menjen pecázni rogobóval mint sokan más "szenvedélyesek".)
Anyukád x 10e Ft "extra" pénzt dob ki az ablakon.

A KSH legfrissebb, f. év július hó közzétett létminimumérték egy egyedülálló nyugdíjasnak 77.360 Ft/hó.

Figyelemmel a 68.000 Ft nyugdíjára, ha módodban áll ajáljál fel 10-15e Ft/hó támogatást., lemondással és beosztással meg fog tudni élni.

A méltánytalanság mint olyan, nagyon elvítte a témát...

----
  • Laikus hozzászóló
ObudaFan # 2013.07.13. 12:07

Hogy hazugságvizsgálatra nem kötelezett a bíróság, az egészen biztos.

kedvesem # 2013.07.10. 09:40

Az én szülőtartásos perem 3 és fél éve zajlik és még a láthatáron sincs a befejezés.
Az akkor 57 éves anyám úgy gondolta, hogy velem fizetteti vissza a felvett kölcsöneit, mivel a rokk.nyugdíjából (68eFt) nem tudja fedezni. A sok hazugságot a bíróság első szóra elhitte, sőt még egy ig.szakértői véleményt is bemutatott, hogy a dohányzás megvonása súlyos tüneteket okozna, ezért nem javasolt! Amúgy nem beteg és gyógyszert sem szed, homeopátiás szereket szed (fokhagyma).Autót (VW) pedig a horgászszenvedélye miatt kell fenntartani, valamint a kiadásait finanszírozni (kötelező, súlyadó, műszaki, stb). A bíróság mindezt elfogadta. Engem pedig hazugságvizsgálatra küldött (a saját költségemen!) hogy valóban megfelelnek-e az állításaim az érdemtelenséget illetően, többek közt, hogy megerőszakoltak 12 éves koromban, stb. Továbbá 30-40 évre visszamenőleg kell tanúkat hívnom, mert a sok-sok gyámügyi-nevelési dokumentumot már a központi levértárból is selejtezték, így nem bizonyítható a gyermekkorban elszenvedett sérülés.
A perköltség azóta az egekbe nőtt és nőni fog továbbra is, eközben a bíróság végzi a "részre nem hajló" dolgát(?)

Üdv!

ObudaFan # 2013.06.25. 07:45

A szülőtartás szempontjából nem igazán ennek van jelentősége, hanem annak, hogy van-e a szülőknek jövedelmük, vagyonuk.

Edina1984 # 2013.06.21. 07:55

Köszönöm a hozzászólásokat. A szülők nyugdíjasok és tele vannak hitellel, emiatt nem jönnek ki a jövedelmükből.És áll egy ÚJ, HITELES autó a garázsban..Kötelezhet minket a bíróság a butaság és meggondolatlanság finanszírozására??

monalisa1 # 2013.06.20. 13:01

Amúgy ahogy gyermekről sem lehet lemondani, úgy szülőről se.

monalisa1 # 2013.06.20. 12:59

Kérni bármit lehet, kérdés rászorul-e a szülőtartásra?
(Életkor, egészségi állapot stb.)

Mivel férjnél van elsősorban ő köteles gondoskodni a feleségéről - nincsenek elválva...

Saját jövedelme nincs?

Ilyesforma kérdések majd a bíróságon.

----
  • laikus hozzászóló
ObudaFan # 2013.06.20. 12:42

Nem befolyásolja.

Edina1984 # 2013.06.20. 08:04

Tisztelt Szakértő!

Párom édesanyja papíron elköltözött a férjétől, hogy az 5 gyermeke közül 3-tól rokontartást követeljen.Első körben kaptunk egy ügyvédi levelet, melyben havi 10 000 Ft-ot kér, mi részünkről ennek eleget tettünk az adott hónapban (a másik 2 testvér nem).Ezek után a héten érkezett a bíróságtól a levél, hogy júliusban tárgyalásra kell mennünk, újra csak a 3 testvérnek, mert a másik 2 munkanélküli, illetve elvált (ami nem teljesen felel meg a valóságnak).A bírósági idézés mellékletében érkezett, melyet 15 napon belül kitöltve vissza kell küldenünk: nyilatkozat vagyontárgyakról, jövedelemigazolás stb. (van egy hiteles lakásunk, amely 50-50%-ban az én és a párom nevén van+egy személyautó).Azt szeretném kérdezni, hogy mire számíthatunk a tárgyaláson illetve a bírói döntést illetően, illetve szeretnénk lemondani mindenről ezen "szülőktől", ez befolyásolhatja-e a szülőtartási kötelezettséget. Előre is köszönöm a választ!

ObudaFan # 2013.02.10. 10:52

A jogerőt megállapító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, előbb kellett volna intézkedni. Igazolási kérelemnek még lehet helye, ha menthető a késedelmetek, de ilyesmire nem hivatkoztál.