Igen, nem is fogok sem hazudni, sem hamis vádakat kreálni. Ugy gondolom, hogy a szülők is emberek, mi is hibázunk, ezeket kár tagadni.
Az a gond, hogy a gyermekeim apukája viszont nagyon jól füllent, és a családját, a környezetét az orránál fogva vezeti. Sok helyen olvastam, hogy az ilyen tárgyalásokon mindenki azt hazudja, amit akar. Bosszant, hogy az apuka meg is mondta egy alkalommal, hogy senki nem fog nekem hinni, mivel en vagyok a határozott nő, ő pedig az áldozat édesapa.
Csak akkor valójában miből szűrik le a bírók, hogy mi az igazság? És hogy lehet megakadályozni, hogy ne váljon a pereskedés egy Mónika showba illő jelenethez? Ha a másik fél nem elég inteligens ahhoz, hogy normálisan tudjuk rendezni az ügyeinket, akkor mit tudok tenni?