Gyerektartás és láthatás

még egyszer leírom: ha a gyerek 14 évnél fiatalabb, és nem megy el láthatásra akkor téged felelősségre vonhatnak. Felelsz a gyermeked tetteiért. (tetszik - nem tetszik ez van)

Ugyanúgy ha a gyerek "saját akaratából" iskolát kerül, (mégha rossz is az az iskola) lehetnek rád nézve hátrányos jogkövetkezményei.

kapísi?

Érdeklődéssel olvastam az eddigieket, és most már felteszem az engem izgató idepasszoló kérdésemet is:

Mi van olyankor, ha a nagyobbik testvér betöltötte a 14-et, (sőt, a 16-ot is...) és úgy döntött, hogy ő bizony nem megy többet az apucihoz. (Az okot ne firtassuk mélyebben, a lényeg, hogy nem érzi jól magát nála-vele.) Akkor ez így jogos? Tehát ez védhető egy esetleges eljárás során? Legalábbis én így vettem ki az eddig elhangzottakból.

Csakhogy van neki 2 kisebb testvére, akik közül az egyikük szintén nem akar menni apucihoz - de ő még messze nincsen 14. Megteheti? Mert nálunk most épp ott tartunk, hogy a kisleány közölte az apjával (miután egy ideig nyaggatott, de mindig azzal szereltem le, hogy ezt sajnos neki kell megbeszélnie az apjával), hogy "Nem megyek hozzád, mert nem szeretek nálad lenni, mert folyton mindenért dühös vagy és üvöltözöl velünk!" És ezután több hétvégén nem is ment.

Egyelőre nem történt semmi, az apja "lenyelte". Most legutóbb sikerült rávennie, és olyan programot is tudott kitalálni, hogy - amennyire van rálátásom - jól is érezte magát.

A kérdésem, hogy, ha valamikor vágy ébredne az exben, hogy eljárást indítson a gyámhatóságon, akkor...

• utólagosan lehet-e problémát kavarni a már "lefutott" láthatásokból (amikre a kisebbik nem ment el)?
• Mennyire mérlegeli a gyámhatóság, hogy a 10 éves gyerek a feljebb említett körülmények miatt nem akar az apjával menni?
• Milyen károm származhat ebből? (Megmondom őszintén, hogy NEM fogom erővel kényszeríteni a gyereket, hogy menjen, és NEM fogok neki hazudozni mézesmázoskodni, hogy "ráimádkozzam", hogy menjen - nem is hinne nekem, van önálló véleménye, mindig is erre neveltem. De sokszázezres büntetéseket se szeretnék összegyűjteni emiatt.)

"(Megmondom őszintén, hogy NEM fogom erővel kényszeríteni a gyereket, hogy menjen, és NEM fogok neki hazudozni mézesmázoskodni, hogy "ráimádkozzam", hogy menjen - nem is hinne nekem, van önálló véleménye, mindig is erre neveltem. De sokszázezres büntetéseket se szeretnék összegyűjteni emiatt.) "

pontosan ez az én dilemmám is! A nagyobbik 12 éves a kicsi 7. mindent amit leírtál szinte mint ha én mondtam volna igen kis kivételekkel. de látom ezek szerint nem csak az én esetem ilyen

Wasp: a hangsúly az előző beírásodon a büntetésre vonatkozott, mint ha nem engedném a lányaim. pedig nem nem engedem, pusztán rövidebb láthatásra talán elmennek mindketten pár naposra már csak a kicsi, a nagy másfél éve nem és a gyámügyön úgy tájékoztattak hogy a 12 betöltésével már némi hangsúlyozom némi beleszólása talán lehet..és meghallgatják

a börtönbüntetésről meg mint max. kiszabható tudok, mégpedig abban az értelemben ha konkrétan sír a gyerek mert menni akar és én lennék aki nem engedem erőszakkal. ettől az életképtől szerettem volna teljesen elhatárolódni. sorry ha egyértelműségre törekedtem.

„- utólagosan lehet-e problémát kavarni a már "lefutott" láthatásokból (amikre a kisebbik nem ment el)?”
nem nagyon. azonnal jeleznie kéne az apának a gyámhatóságnál, ha akarna valami eredményt elérni.

„a börtönbüntetésről meg mint max. kiszabható tudok, mégpedig abban az értelemben ha konkrétan sír a gyerek mert menni akar és én lennék /aki nem engedem erőszakkal. ettől az életképtől szerettem volna teljesen elhatárolódni. sorry ha egyértelműségre törekedtem.”

nem akarok mélyen belemenni, de ha a hatóság figyelmeztet, és mégsem biztosítod a láthatást (a láthatás biztosításába az is beletartozik, hogy a gyermeketeket LELKILEG IS FELKÉSZíTED a láthatásra, azaz, nem olyannal búcsúzol (ez pl tipikus) "anyának megszakad a szíve, ha elmész", stb, tehát a különélő szülő ellen történő nevelés (ami már önmagában is jelezheti a gyermeknevelésre való alkalmatlanság tényét) is idetartozik).
A btk különös részében, mint kiskorú veszélyeztetése találod meg, ha mindenáron jogászkodni akarsz, vagy kiskapukat keresni. Ajánlott olvasmány hozzá a csjt is.

Magyarán nem bújhatsz el a gyermeked szavai mögé. A láthatást támogatnod, segítened kell. Az apának viszont joga és kötelessége láthatásra elvinni a gyermekét.
(személyes véleményem az - kövezzetek meg - hogy az elvált apa akkor is vigye el a gyermekét láthatásra, ha az bőgve kijelenti, hogy nem akar menni, tudniillik a gyermek akaratkijelentéseinek jelentős részét ilyenkor az anyának való megfelelés szándéka motiválja)

biztos velem van gond, de nem vagyok tipikus anyuka, nem szakad meg a szivem kimondva sem bús képet nem vágok. próbálom a láthatást megoldani akár azzal hogy a gyereket visszük autóval a láthatásra pedig ugye elvileg az apuka kéne hogy vigye itthonról pl.
tehát nem kerékkötök.

nem hiszem hogy minden gyerek csak azért problémázhat mert megfelelni akar és nem hiszem hogy ügyet sem kellene vetni rá.
tudom hogy választási lehetőség nem sok maradt, hisz az apa joga előbrevaló annál ami tényleges sérülést okozhat a gyerek lelkében. pusztán arra szeretnék most már csak rávilágítani hogy nem mindig lehet valami besorolni valahova tipikusként. tényleg adódhatnak olyan helyzetek amikor bármilyen banálisnak is tűnik és egyszerűen lekezelendő a gyerek hisztijeként egy gond, de az a gond ott érlelődik..

a jogok mellé kötelesség is jár. köteles lenne az apa a felelősségteljes viselkedésre, köteles lenne vele foglalkozni köteles lenne ellátni, köteles vigyázni rá..stb.
de a törvény ebben a tekintetben nem hagy lehetőséget arra hogy felelősségrevonható legyen..ezek szerint.

kicsit egyoldalúnak tűnik. gyereknek és nekem kötelesség neki jog.

sziasztok!
én is hasonló kérdéssel fordulok ide:
mi a helyzet akkor, ha az apa nem foglalkozik a gyerekkel, aki nem is tud a létezéséről. nincs semmi szabályozva hivatalos fórumon.
ha mondjuk egy év, vagy egy hónap múlva úgy gondolja, hogy beadja a bíróságra a láthatás iránti igényét, akkor a bíróság vajon hogy dönt? kéthetente egész hétvége, meg ünnepek és szünetek fele? vagy eleinte valami rövidebb időt szab meg, hogy összeszokjanak? a gyerek nemsokára lesz három éves.

pontosabban két hét múlva lesz három éves :)

Ez nagyban a pszichológus szakértő véleményétől függ, és az sem mindegy, mennyi idős a gyermek.

Ja, ezt írtad. ebben a korban még elképzelhető lehet szerintem is egy ilyen fokozatos odaszoktatás, mert különben a gyerek nem érti, mi történik.

köszi a választ, én is valami ilyesmire gondoltam:)

boborján:
A bíróság döntését csak az összes körülmény ismeretében (vagy úgy sem) lehet megjósolni.
Találgatni lehet.
A szokásos mérték mindenesetre minden második hétvége folyamatos kapcsolattartásként, nyáriszünetben, téliszünetben, karácsonykor, pünkösdkor, húsvétkor időszakos kapcsolattartás (nagyon változó mértékben)

Sushi:
Ad1: Kételyeim vannak. Nem hiszem, hogy az az apa, aki rendszeres kapcsolattartásra törekszik, nem törődik a gyermekével. (lehet a viselkedése mögött valamilyen csoportnyomás is, de az kizárt, hogy csak ennek alapján lelkiismeretessen vigye a gyermekét.)

Ad2: Ami egyik oldalról kötelezettség, az a
másik oldalon mindíg jogként jelentkezik. Pl az apa tartásdíjfizetési kötelezettsége a te oldaladról szimpla jog.
Mindazonáltal - leírom még egyszer - a törvény szerint az apa nem csak jogosult, de köteles is a gyermekével tartani a kapcsolatot. (nincs lényeges szankciója, de akkor is köteles rá.)

Végül, de nem utolsósorban, legkevésbé sem tartom valószínűnek, hogy pusztán az apánál töltött idő a gyermeknek kárt okozna. Még akkor sem, ha nem foglalkozik vele úgy, ahogy te megfelelőnek tartanád. (mint ahogy sok elvált apa nem tartja megfelelőnek a gyermekükről történő anyai gondoskodást, de ezt felmérni nem az ő reszortjuk)
Attól még, hogy a gyerek "problémázik" általában lényegesen több előnnyel jár a kapcsolattartás, mint annak elmaradása.

(gondolj arra - ha másra nem is - amennyiben veled neadjisten valami történik, ki fog a gyermeketekről gondoskodni?)

Ha a gyermeknek egyébként testi-lelki sérülése keletkezik a kapcsolattartás alatt, akkor szakértő igénybevétele lehet indokolt.

Sushi!

Nem neked kell vinni láthatásra, ez így van.
Tehát, ha az apuka nem megy érte, akkor bejelented a GYÁMHIVATALBAN!

Ugyanis úgy szól a jogszabály; A szülőnek joga és kötelessége a gyermekével kapcsolatot tartani. Tehát a kapcsolattartás akadályozása az Õ részéről is előfordulhat.

Ha még arra sem képes, hogy legalább az Aquapark-ig elsétáljon a gyerekkel, akkor megette a fene!

AD1-re válasz: az apa nem törekszik rendszeres láthatásra, lelkiismeretes elvitelre. lentiekben írtam hogy van hogy feléjük sem telefonál 2 hónapig (!) sem.

AD2-re: a tartásdíjat fizetnie kéne havi rendszerességgel amióta munkába állt. ígéret a bíróságon megtörtént az addigi más jövedelméből pedig min. mértékű tartásdíj fizetésére kötelezték aminek összegét jobb ha le sem írom:) ettől függetlenül nem mentem bíróságra azóta sem perelni, hogy az ilyen meg olyanja nem fizet 2x annyit mint eddig, holott jövedelme indokolná.
természetesen a joggal élhetek, de mint előbbiekből is látszik igen kevéssé teszem.

Végül pedig még mindig úgy érzem a láthatás joga nem a barátnőnek vagy a haveroknak jár hanem az apának!
Ha valaki nem törődik a gyerekével, azt nem hogy rosszul de sehogy sem lehet értékelni. ezek után megfelelésből feleleveníteni a gyerekeivel a kapcsolatot pár havonta majd reklamálni amiért "nem szeretik" és nem szeretnének menni hozzá elég érdekes.

És nem utolsó sorban, őszintén remélem hogy nem történik velem semmi sem, de ha neadj isten mégis, akkor remélem hogy a jog valamilyen formában beszámítja a nevelőapával kialakított kapcsolatukat ill. a nevelőapa szüleivel létrejött pótnagyszülői kapcsolatot. Van ahol még ha ritka esetben is de komoly szinten működik, hisz nevelőszülőnek lenni örökbefogadott gyermek esetén is komoly kötődést produkálhat mindkét fél számára.

tudom hogy elég bonyolult az az úgy amiben írtam. nem kötözködésnek szánom a kiigazításokat, csak próbálok rávilágítani hogy vannak olyan részletek amik miatt annyira nem egyszerű ez a dolog.

Köszönöm, aki a kérdésemhez hozzászólt.

Nem ismerem Sushi esetét, de tanusíthatom, hogy nálunk sem az a helyzet, hogy a láthatások ellen lennék alapból akár verbálisan, akár nem-verbális jelekkel. Mert hát - meg kell mondjam őszintén - jól esik az a kéthetenként egy szabad hétvége.
Igyekszem nem pofákat vágni, ha nem mennek az apjukhoz, mert még azt hinnék, hogy a terhemre vannak, de azért sóhajtozok párat ilyenkor: egész hétvégére programot csinálni, hétvégi kaját főzni :-(

Szóval amennyire a gerincem engedi, támogatom a kapcsolattartást. De az is igaz, hogy nem fogom meghazudtolni a gyereket, ha olyasmiket mond panaszként az apjáról, amit én is tudok róla. Azt már a gerincem nem engedné, hogy ilyenkor én keressek mű-kifogásokat apukának, hogy "biztosan csak nagyon ideges volt" és hasonlók.

És aki még nem látott ilyet, elmondhatom, hogy nagy az isten állatkertje, létezik olyan pasas is, aki rendszeresen jön a gyerekeiért, de nem azért, mert gondos apuka, hanem azért, mert ő jól érzi magát, ha kéthetente villoghat az apa szerepben - és nem nagyon izgatja, hogy a villogás helyszíne, a kiválasztott program egyáltalán nem tetszik a gyerekeknek...

nyusz: a gyámügyön (ahol eredetileg azért kellett megjelenni mert az apuka azt mondta azért nem tudja mindig elvinni a lányokat mert mi befolyásoljuk őket!) pont ezt mondtam, amit te. aztán megkérdezték az apukát hogy akkor mikor is tudná egyenlőre egy két órára beszélgetésre elvinni a lányokat...nagy csend, apuka előveszi a naptárát:)..hm..talán két hét múlva..nem nem is..áh de utána más programom van, na legyen 3 hét múlva, de akkor is van programom így csak lehet hogy fél óra lesz belőle. a gyámügyes hölgy komolyan fontolóra vette hogy itt valami nem stimmel.

tavaly nyáron a kisebbik lányom ott volt nála egy hónapig. a szünete azzal telt hogy sírva bizonygatta hogy ő még nem megy iskolába, kinevették és közölték vele hogy ő buta és biztos hogy megy, és ha nem gyakorol előre minden nap az általuk vett füzetbe betűírást (!) akkor a szamárpadba kerül!
(a lányom idén fog menni iskolába, a nagyobbik lányom kitűnő tanuló, mindkettő kifejezetten értelmes gyerek)

a nyári elvitelhez hozzátenném hogy a bíróság által meghatározott időpontig, május elejéig kell egyeztetni a nyári szünidei elvitelt, hisz ugye a szabadságot sem az utolsó pillnaatban tudom megoldani, hanem jóelőre.
apuka kikövetelte magának a július hónapot (semmi gond) majd elvitel előtt kétnappal rátelefonáltunk, hogy akkor most mi is a helyzet? közölte hogy ő nem tudja elvinni a lányom, mert nem tud rá egyedül vigyázni az ő édesanyja elutazott nyaralni:) úgyhogy augusztusban vinné őket:o
mondtam neki hogy szó sem lehet róla, mert akkorra mi vettünk ki szabadságot, visszamondani már nem tudom és nyaralást is terveztünk a lányokkal.

már már vicc kategória, csak én nem tudok nevetni rajta .

Van valami írásos nyoma annak, hogy a július hónapot kikövetelte magának???

No, ha nem jön értük, akkor sajnálom...

sajnos nincs. annak sincs hogy eredetileg miben állapodtunk meg. elvileg szóbeli megállapodás is elég lehetne..ha a másik fél is korrekt lenne.
ezek szerint minden ilyet papírozzak le?
az előre kéthetenkénti láthatási időpontokról is vezetni kellene valamilyen "nyilvántartást" vagy leírást hogy mikor milyen kifogással él vagy nem él?

mert ez a gond hogy utólag az én szavam áll az övével szemben. és sajnos neki a lehető legnagyobb örömet szerez mindeféle peres eljárásba bevonni még a akkor is ha rendre azzal zárul hogy veszít. viszont nekem erre nem kevés idő és költség is elmegy a nyugalmunkról nem beszélve.
olyan mint valami zaklatás.:S

Mindenesetre szerintem az már egy jó kiindulópont lehet, ha a per folyamán jelzed, hogy a peres eljárással kapcsolatban felmerült összes költségedet a maguk teljességében megtéríttetni óhajtod; beleértve az esetleges kiesett jövedelmet is. Közben egy széles mosolyt küldesz a tárgyalóteremben jelen lévő ex-ed és/vagy jogi képviselője felé. Miután pedig a költségeid megtérítésére kötelezik az ex-edet, a folyosón egy még szélesebb mosollyal megkérdezed:

• Kedves, mikor kívánsz újra pereskedni? Remélem, hogy hamar, mert számításaim szerint már csak 79 ilyen per kell, és összejön belőlük nekem egy új, modern konyhabútorra való!"

Mert vannak olyan emberek, akik nagy élvezettel vállalnak magukra pluszköltségeket is - a 'dögöljön meg a szomszéd tehene is' hozzállás alapján -, ha látják, hogy a másik félnek bármilyen hátránya származik ebből, akár az anyagi költségek, akár a lelki megbillenés-idegeskedés - vagy éppen mindkettő - szintjén. Ezért demonstrálni kell azt, hogy köszönöd, remekül érzed magad, téged semmilyen hátrány nem ért, és remekül szórakozol az ex-en.

Vzoli!

Ez jó ötlet, én is bevezetem, ha nem copyright :-)

(Az ex a legutóbbi tárgyaláson jelentette ki a bírónőnek, hogy amint jogerőre emelkedett a mostani ítélet, azonnal beadja az újabb keresetet a tartásdíj csökkentése iránt. És azt is hozzátette, hogy addig folytatja, amíg nem nyer.)

Szushi!

Nálunk a kisfiaim átadása/átvétele a kerületi rendőrkapitányságon történik (III. kerület Tímár utca), és "üzenő füzetünk" van.

Nálunk ugyanis az ex nem hajlandó még visszaköszönni sem. Ehhez jön, hogy időnként a láthatások időpontjára és a pótlás idejére is orvosi igazolást hoz...

Azaz, nem potolható... Ünnepok egyébként sem pótolhatók...

Ragozzam????

apropos orvosi igazolás:
nem mindegy, mi van benne. Ha a gyerek fel tud kelni az ágyból (max hőemelkedése van) akkor megvalósulhat a láthatás. Köhög, tüsszög, allergiás, piros a torka (miket szoktak még bekamuzni?), hasmenés, stb gyakran nem "mentő ok".

A gyámhatósági ügyintéződdel beszélned kéne. Sajnos a hozzáállásuk nagyon változó, viszont nem következetes.

nagyon köszönöm a válaszaitokat!
segítség volt mind abban hogy az elkenődöttségem inkább egy kis határozottságba csapjon át.
valahogy az a naív fajta vagyok aki annyi minden rossz után még mindig bízik abban hogy ha korrekt az emberekkel (jelen esetben az apával) akkor viszont korrektséget kap..mint ha ez tanítható lenne példamutatással. csak hát sajnos nem minden esetben működik. akkor sem ha a másiknak már a saját korlátoltságából bőven esett kára.

Bronhitis...

Az anyai elzárást követően a kisfiam idegi alapon asztmás lett. Orvosi igazolás, kórházi zárójelentés mellékelve mindenkinek.

Válaszok;

1. Na és?
2. Az orvosszakértő megállapította, hogy az anyuka nevelési képessége csökkent „(akárcsak az értelmi képességei), ”mit várt apuka???
3. De hát nem folyt vér, nincs fizikai jele a betegségnek...