Gyerektartás és láthatás

kissember: minden jót, igazságot és kitartást a holnapi naphoz : )

Igen, az:)

Ennyit a nők pasiválasztásáról. Mellesleg én pasit még az életemben nem választottam külső alapján. Kizárólag a személyisége volt fontos számomra. Ennek oka az alábbi történet: tizenéves voltam, estefelé mentem haza busszal. A buszon hárman ültünk. Én a legelső dupla ülés belső (nem ablakfelőli) oldalán, egy másik utas az egyes üléseken, egy harmadik meg tudomisén hol. Felszállt egy srác a buszra. Iszonyat jól nézett ki, mint egy topmodell. Átvillant rajtam, hogy milyen jó lenne, ha mellém ülne. Ennek az esélye minimális volt, hiszen szinte üres volt a busz.

A srác leült mellém. Egészen 10 másodpercig birtam, és elültem. Nagyon büdös volt, nem birtam tovább.

Aztán később többször tapasztaltam, hogy a jóképü pasik általában beképzeltek és sötétek. Kb. ugyanaz a helyzet, mint a barbikinézetü plázacicákkal. Jobb, ha csöndben maradnak.

Ellenben nem egy nőt ismerek, aki mindig "szinre" - külsőre - választja a pasiját (az nem érdekli, mi van belül, csak legyen jóképü és gazdag), és valahogy nem érti, hogy miért nem jön össze. Mondanom se kell, hogy ezek a nők többnyire plázacica kinézetüek.

• :))

A filmet is láttam , szegény pasinak eddzenie kellett ,hogy fiú legyen közbe a csaj lelépett a nagy fülú fickóval.

A cikkek bemásolt szerzemények pszichológusoktól ,így mindenki döntse el a te vagy az ő véleményük a mérvadó számukra.
Én meg olvasgatom továbbra is mindkét oldalt....és térjünk vissza a joghoz.

Derill élmény volt ezt is olvasni:)

speedy: te magadról beszélsz. Egy elrontott kapcsolat után is maradhat szeretet, barátság. A kapcsolat nem feltétlenül azért romlik el, mert elkezdik egymást utálni, hanem mert rájönnek, hogy nem tudnak együtt élni. A kettő nem ugyanaz. A „minek közös program” kérdés egyértelmüen mutatja, hogy nem a gyerek érdeke a fontos, hanem a sajátod. A gyereknek igenis fontos, hogy a szülőket békességben lássa együtt, hogy megértse, hogy attól, hogy két ember nem tud együtt élni, nem kell feltétlenül utálniuk egymást.

Egyébként a féltékenységből semennyi sem szükséges, mégcsak az elmegy kategóriába sem tartozik. A féltékenység igenis betegség, akkor is, ha kevés, akkor is, ha sok. Más a féltés, és más a féltékenység. A féltés természetes dolog, az ember félti azt akit szeret attól, hogy mondjuk elüti valami, vagy beteg lesz. De attól félteni, hogy másoknak is tetszik - tehát másoknak is olyan az izlésük, mint nekünk - ez már tullő a célon. Örüljünk neki, hogy másoknak is tetszik, tehát nem egy bányarémet választottunk. Ugyanakkor bizzunk abba, hogy a választásunk kölcsönös.

A féltékenység kizárólag arra jó, hogy a legjobb kapcsolatot is megrontsa.

„Véleményem szerint az aki otthagyja a párját két szopós gyerekkel annak nem menthető a cselekedete. Ez nem más mint önzőség, hogy nekem jó legyen, mindenki más nem érdekes.”

Azt nem igy gondolom. Nyilvánvalóan oka van. Ne gondoljuk, hogy a másik türőképessége határtalan. Sok kapcsolat azért romlik meg ilyen mértékben, mert a nők képtelenek megérteni, hogy a férfiak mások, és a férfiak képtelenek megérteni, hogy a nők mások. A nő két szopós gyerekkel alig várja, hogy a férje hazamenjen, átvegye a terheket, kicsit magával is foglalkozhasson. Ugyanakkor a férfi alig várja, hogy az egész napos munka után hazaérjen, kicsit lepihenhessen, kicsit ő legyen a fontos a felesége számára, esetleg megkapja azt, amit a férfiak általában szeretnének ilyenkor (törődést, meleg kaját, szexet). Ellenben a nők egy része szoptatás alatt nem hajlandó szexelni és főzni sem. Ezek után meg erőteljesen csodálkozik, hogy a férje más partner után néz, a hol persze mindezt megkapja. Ettől még szereti mindkettő a gyerekeket, csakhogy egyrészt a nő nem tesz meg mindent azért, hogy a gyermekei apján megtartsa, másrészt a pasi sem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a nő dolgát megkönnyitse.

Évszázadok óta a nő feladata a család összetartása, ennek pedig régóta megvannak a módszerei (a férfit a hasán és az ágyon keresztül lehetett megfogni, ez ma sem sokban változott, a nők viszont igen, és mindezt nem akarják megérteni, elfogadni). Attól, hogy egy nő nem kivánja a szexet, attól még a pasi igenis kivánja. És ráadásul azt látja, hogy ő huszadrangu kérdés lett otthon, bár eddig szerették, most már nem olyan fontos.

Nem mondom, hogy csak a nők a hibásak ebben, de azt sem, hogy csak a férfiak. Viszont a gyerek érdekében át kellene ezt gondolni kicsit, és lehet békében is, igaz, ehhez intelligens szülők kellenek. Itt persze mindenki intelligensnek mondja magát, de ha ez igy lenne, akkor nem kerülne az ügy hivatalokhoz, békében megférnének egymással, meg tudnák beszélni a dolgokat, és igenis beleférne mindebbe a barátság, a közös programok.

Az az eszmefuttatás a jó gént hordozó férfiról, amit irsz, egy filmet juttat eszembe. Nem emlékszem a cimére, de a nő elhatározza, hogy a legjobb géneket hordozó pasitól lesz terhes. A film végén legkevésbé attól, hanem egy külsőre láthatóan nem igazán jó géneket hordozótól lesz terhes, mint ahogy végül is Te is irod, férjnek ilyet választ. Egyébiránt nem az a gond, hogy a jó géneket hordozó pasitól terhes lesz, aztán kiderül, hogy az hütlen. Ha megnézed, a nők többsége nem olyan társat választ férjül - és gyermeke apjául - aki ugymond jó géneket hordoz (magas, kigyurt stb.), hanem attól lesz terhes, akiről ugy gondolja, hogy megfelel számára férjnek. Aztán kiderül, hogy rosszul itélte meg, mégsem felel meg, jön egy másik „hercegibb herceg”, a nő lelép abban a reményben, hogy vele jobb lesz. Az eredmény: ahány gyerek annyi apa.

Ez az én tapasztalatom. Persze van ilyen is, meg olyan is, de a legritkább az, amit leirtál.

Ma már egyébként, amikor a védekezésnek annyi módja van, nem lényeges, hogy hüséges tud-e valaki maradni, vagy sem. Egyébként is a női hüség pont olyan, mint a férfi hüség (nem láttam különbséget még a tekintetben sem, hogy a férfiak hütlenebbek lennének általában, mint a nők). A hüség tehát társfüggő. Ha a társ képes kielégiteni akár a férfit, akár a nőt minden tekintetben (vagy majdnem minden tekintetben), akkor ritkán kerül sor hütlenségre. Ha valami hiányzik, akkor már más a helyzet.

Persze magyarázatokat könnyü találni, valami mindig hiányzik. De tény, hogy párválasztás kérdése is a dolog, van aki mindig hütlent választ, van aki mindig hüségeset, aztán ő hagyja el, igy szerencsétlen hiába szeretne hüséges lenni, egy kivülálló azt látja, hogy folyamatosan váltogatja a partnereit. Pedig ő valójában monogám, csak mindig elhagyják, és keresi azt, aki nem hagyja el (nyilván ennek is oka van, például az, hogy a pasik igen rosszul türik a ragaszkodást. Szükségük van arra, hogy a nő rángassa őket, futtassa őket pár kört, különben elvesztik érdeklődésüket, vadásszenvedélyüket.)

Mindahhoz, amit felsorolsz, ezt a feleségnek el kellene türnie. Azonban ha a feleség például monogám, elvárja a férjétől is. Ha kiderül, hogy az nem volt az, akkor esélye nincs a pasinak visszatérni.

1. a pasi csak szexet akart, érzelmek nélkül. A nők többnyire érzelmeket akarnak, szex nélkü, vagy minimális szexszel. Ezt a férfiak nem értik mire jó.
2. akinek ilyen az életstilusa, annál nem tünik fel. Tudok olyanról, aki éveken keresztül nem is egy szeretőt tartott. Ezidáig nem derült ki.
3. igen, a barátnő szeretne feleség lenni - ezt a pasik általában kifelejtik a számitásból. Azt gondolják, hogy a nő is ugyanugy gondolja - egy menet, és 5 perc mulva arra sem emlékszik kivel volt. A pasiknak ez szükségletkielégités, a nőnek viszont érzelmi kapcsolat. (Kivétel a monogám pasik, akik viszont ilyenbe egyáltalán nem mennek bele. És igen sok monogám pasit ismerek.)
4. a férfinak egyáltalán nem fontos a barátok, kollégák, szülők véleménye, ha ugyanis az lenne, bele sem menne egy ilyen kapcsolatba. Nem hinném, hogy mondjuk a szülei erre buzditanák.
5. nem tempó kérdés. A fiatalabb nő sem indok. A más nőnek csak annyi az előnye a feleséggel szemben, hogy uj. Viszont ha még fiatalabb is, akkor tuti nem tud ugy főzni, nem képes ugy ellátni, mint a felesége.

A 6-7 tulajdonképpen ugyanarról szól. A pasik alapban konfliktuskerülők, ennek az oka pedig az, hogy egy nő szájával egy pasi sem tudja a versenyt felvenni. A lelkiismeret is azért szólal meg, mert a háta közepére nem kivánja a cseszegetést.
8. azért vannak pasik, akik mindig és mindig uj és ujabb tapasztalatokat akarnak szerezni - és persze vannak ilyen nők is.
9. az uj mindig uj. De az uj mindig csak egy darabig uj, aztán régi lesz, mert az idő mulik.
10. a férfiak többségében fel sem merül, hogy a feleségük szenvedne bármitől is. Egyébként ugyanez forditva is igaz. A házassági bontópereknél sosem azt hallottam, hogy hogy szenvedett a másik, és ezért tett vagy nem tett valamit, hanem azt, hogy szemétkedik, és ezért tesz vagy nem tesz valamit.
11. az ujrakezdés anyagilag szinte lehetetlen egy pasinak. Tudja ezt minden pasi és tudják ezt a nők is, ezért élnek vele vissza.
12. na ezzel még nem találkoztam.

lepella: ha ugy gondolod, hülyeséget csinálnál, akkor ne hivd fel. De ugy gondolom, hogy nem csinálnál hülyeséget. Ahhoz, hogy valakit megszeressünk, meg kell ismernünk. Te vetélytárs voltál, tehát ezért gyülölt Téged. Hátha mégsem kell. Azonban ez csapda is lehet. Kedves, hogy hibázz, és azt felhasználhassa. Tehát légy óvatos.

zsejkee: ezek a csp, adókedvezmény dolgok nem szokták befolyásolni. Inkább a presztizskérdés, azonban nyilvánvalóan szereti a gyereket, és ezért is ragaszkodik hozzá.

Sziasztok!

Derill: köszönöm a számodat és a felajánlott segítséget. Egyenlőre azért nem éltünk vele, mert sajnos az édesanya mindenképpen szeretné, hogy nála legyen elhelyezve a gyerek, közös szf. esetén, máskülönben nincs egyezség... Patthelyzet. Mi nem szeretnénk belebonyolódni egy sárdobálásba, sem a gyerkőcöt belerángatni. Szerintem ha pereskedni kezdünk ennél csak rosszabb lesz. Kevés esély van rá, hogy hozzánk kerül a gyerek, mivel az édesanya most már terhes az élettársától, így ott még családba is kerülne stb... Arra gondoltunk esetleg azért is akarhatja, mert gondolom így neki jár a családi pótlék, illetve most gyermeket vár, ezért ha később már három gyermeke lesz, akkor a párja komoly adókedvezményben részesül. A presztízsről nem is beszélve :)

Mindenkinek sok kitartást a küzdelméhez!

Szia Speedy!
Hát igen, szerintem is lenne mit megbeszélnünk az ex-szel, de én nem vagyok olyan bátor (nyilván ezért nem tettem meg eddig sem), pedig lehet, hogy megoldana egy csomó dolgot. Sajna komoly helyzetetkben gyakran hülye dolgokat csinálok, mondok, úgyhogy nem merem felhívni, mert még esetleg rontok a helyzeten.
Hát, ez van...

Szerintem jól tetted ,hogy írtál neki, helyedben felhívnám , sőt találkoznék vele.

Sziasztok!
Köszönöm szépen mindenkinek a véleményeket, tanácsokat. Valóban hasznosak.
Sajna elkövettem egy hibát. A párom tudta nélkül írtam egy emailt az exnek, hogy beszéljünk meg pár dolgot. Aztán persze meg is bántam, miután elküldtem, de gondoltam úgysem fog válaszolni.
De válaszolt, kedvesen - persze lehet, hogy csak rosszul értelmeztem -, de ő nem akar velem megbeszélni semmit, de meghallgat, ha mondani akarok valamit, hívjam fel.
Bevallottam a páromnak, de nagyon nem örült a dolognak, mert hogy a háta mögött csináltam. Persze eszem ágában sincs felhívni, de ez nem vigasz a párom számára. Igazából az érdekelne, hogy miért utál engem, és hogy nem beszélhetnénk-e meg ezt a dolgot. De komolyan nem akartam felhívni, csak egy elkeseredett ötlet volt.
Hát itt tartok most.
Mindig sikerül valami hülyeséget csinálnom, pedig csak a páromnak akartam segíteni.

Vikus nem is reagálnék hosszan arra amit írtál, mert elmondtál mindent amit én is elmondtam volna, szinte vonásra egyezik ebben a véleményünk. Köszönettel vettem :)

Speedy a Te nézeteiddel is egyetértek, bár ezt az evolúciót én nem venném ennyire komolyan, pusztán azért, mert annyira változtak a körülmények rohanó világunkban, hogy nem csoda hogy az ember kapkodja a fejét és amire dűlőre jutna valamiben, már más szelek fújdogálnak. A régi szeleket meg már el is felejtettük.
Nekem is inkább a törvénykezéssel van gondom úgy ahogyan Vicusnak, hogy egy olyan ember dönt félóra alatt, akár rosszul is... Bár igaza volt Einsteinnek, minden dolog relatív, így az én igzságom is, az Õ igazsága is és a Bíró igazsága is. Arról nem is beszélve, hogy tényleg vicc, de a szülők döntésképtelensége miatt volt szükség arra, hogy egy idegen ember oldja meg helyettük ezt a problémát.
Vikus azzal kapcsolatban, hogy apai vigaszként "majd rájön a gyerek arra, hogy valójában milyen az apja", nagyon sovány vigasz, merthogy leginkább azt fogja látni, amit belenevelt a másik szülő, legalábbis szerintem. Nincs "kárpótlás" az elszenvedett dolgokért. Ezért hallottam sok elvált apától azt utólag pár év múlva, amikor újra családjuk és gyerekük lett, hogy őszintén bevallva nem biztos, hogy mérlegre téve a dolgokat ugyanígy a válás mellett döntenének mint akkor.
A kérdés szerintem az, hogy megalkuvással kellene végigélni egy házasságot, vagy fogni a hamuba sült pogácsánkat és egy szebb jövő elé nézni és nem siránkozni azon, ha rosszul döntöttünk. A "bosszú" meg akkor jön, ha valaki nem látja a szebb jövő lehetőségét és leragad azon a szinten.

Erre, a normálisnak mondható megoldásra nem sok esélyt látok sem a Te, sem a mi esetünkben.
Az ilyen nők, akik minden szívfájdalom nélkül képesek hónapokra elzárni apát a gyermekétől nem hiszem, hogy valaha másképp fognak gondolkodni.
Annál is inkább nem, mert ők meg vannak győződve róla, hogy amit tesznek azt jól, a gyerek érdekében teszik.
Valamint azt sem hiszem, hogy ezt az idegölő állapotot sokáig el lehet viselni.
Az egyik fél megtörik előbb-utóbb.
Vagy az apa, aki több hónapos, éves " beengedlek-nem engedlek, elviheted-nem viheted, nem voltál otthon-itthon voltam, láthatod-nem láthatod" után feladja.
Azt mondja eddig bírtam, mostantól megpróbálom a magam életét élni, és ha majd a gyermekem elég nagy lesz, ő maga tud jönni hozzám. Akkor majd látni fogja, hogy nem az az ember vagyok, akinek beállítottak. Akkor majd kialakul köztünk a kapcsolat az anya nélkül is. ( szerintem egyébként ez a gyermek nem fogja olyannak látni az apját amilyen valójában, hanem amilyennek az anya láttatta éveken át, amilyenné "agymosta" a gyermekben az apaképet)
Vagy pedig feladja, de teljesen. Annyi év fájdalom, lemondás, harc után azt mondja "lemond" (azt hiszem ilyen nincs, talán örökbefogadásként lehet megoldani) a gyermekről.
Vagy az anya törik meg. (mint egyik munkatársam exe, aki több hónapos eltiltás, gyámhatósági feljelentés, pereskedés után egyik este felhívta az apát, hogy vidd el a gyereket, neveld te, én kiborultam, nem akarom)
Ez persze csak az én véleményem, lehet, hogy nem jól gondolom, de az eddigi tapasztalataim alapján kétféle kapcsolat létezik: egy kultúrált, élni és élni hagyni típusú, és egy elvakult bosszúszomjas fajta.

speedy: nem értek egyet Veled abban, hogy " aki otthagyja a párját két szopós gyerekkel, annak nem menthető a cselekedete".
Szerintem ahhoz, hogy egy férfi elhagyja az akár terhes, akár kisbabás párját, nagyon sok minden kell.
Nem született még meg az a csábító nő, akiért egy jól működő, mindkét fél számára kielégítő, boldog kapcsolatot-ahol még ráadásul gyermek is van-a férfi felrúgjon.
Annak a bizonyos pohárnak többszörösen ki kell csordulnia ahhoz, hogy egy férfi vegye a kalapját és menjen.
Egyébként pedig a kapcsolat milyensége, élhetősége mindkét résztvevőn múlik.
Nem utolsósorban pedig ezen férfiak nagyrésze minden anyagi javát hátrahagyva távozik-a gyermekre való tekintettel.
Nem az utcára dobja őket, inkább ő maga megy oda, nem nyomorban, egzisztenciás problémákkal tele hegyja ott a párját.
Nem tudom, miért kell úgy tekinteni ezt a dolgot, mint egy " egyet fizet, kettőt kap" akciót.
Ha én nem akarom megvenni a 2 literes üditőt, amihez poharat is csomagoltak, akkor odamegyek a polchoz és leveszem csak az üditőt. Mert attól, hogy nekem nincs szükségem a pohárra, az üditőt még szeretem, és nem fogok lemondani róla csak azért, mert a pohárral össze van csomagolva.
Ha valami nem működik, annak igenis legyen vége, akár szopós a gyermek, akár iskolás.

kissember: igen, kezd az egész valami groteszk tragikomédiává fajulni.
Szerintem, ha szorult volna az exebe csak szikrája is az intelligenciának( és most nem feltétlenül a magas iskolázottságra gondolok ), az empátiának és ami a lényeg, IGAZÁN szeretnék a gyermeküket, nem lennétek a párommal és még ki tudja hány férfivel sorstársak.
Nem kerülnétek olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy idegen emberek döntsenek a legszorosabb, a legtörékenyebb, a leginkább óvni való kapcsolatotokról, miszerint: mikor, mennyi ideig, hol, milyen körülmények között találkozhattok a SAJÁT gyermeketekkel.
Számomra olyan megfoghatatlan, hogy egy vadidegen, akinek csak egy ügyiratszám vagyok, fél órás meghallgatás után hoz egy döntést, ami meghatározza majd az életemnek egy jelentős részét. Hogy a gyermekről, aki kettőnk vére, akinek a külső és belső tulajdonságaihoz is mindketten hozzájárultunk, aki annyira közel áll hozzánk, mint emberi kapcsolatokban senki más, aki egy rész mindkettőnkből, aki azért létezik, mert mi akár évekig, akár csak egy éjszakára szerettük egymást, ne tudjunk MI dönteni.
Tudom, hogy kell egy bírói döntés, amiben le van írva pontról-pontra betarthatóan és betartathatóan minden. Ám ahhoz kell embernek lenni, hogy ne kényszerítsem a volt társamat, hogy e szerint kelljen látnia a gyermekét. Mert lehet, hogy a volt férjem (saját példákat mondok, van egy 9 éves lányom) nem ér rá az "előírt" hétvégén, előfordul, hogy hétköznap tudja elvinni a lányát, vagy szeretné 2 hétvégén egymás után, esetleg sokáig dolgozom és nem érek oda az oviba a gyermekért, akkor felhívom és ő megy érte, majd nála is alszik.
Mindent lehet úgy rendezni, hogy az mindkét félnek megfeleljen, csak egy a lényeg: embernek kell maradni, és a másikat is annak tekinteni mindeközben.

Általában a feleség nyer

A szerető megjelenése nem feltétlenül jelenti a házasság végét. A félrelépő férfiak nyolcvan százaléka ugyanis előbb-utóbb visszatér nejéhez.

Szakértők összegyűjtöttek tizenkét okot, amiért a szerető legtöbbször alulmarad a hites feleséggel szemben.

1. Mert a férj egyébként sem akarja elhagyni feleségét. Csak szerelmes lett, de a válásra nem gondol. Belekezdett egy viszonyba, de többre nem vágyik. És egyszer csak rájön, hogy veszélyes vizekre evezett. Sietősen kimászik hát a “homokozóból”, és otthagyja a “játékszert”.
2. Mert a dupla stressz túlságosan sok neki. A házasságon kívüli viszony ugyanis nagy szervezkedést jelent – alibik, kifogások keresését, bizonyítékok eltüntetését, dupla kiadást, magyarázkodást, kevés alvást.
3. Mert a szerető igényeket támaszt. Persze nem az elején. Akkor még ugyanis könnyű vele. Azonban idővel nem elégszik meg azzal, hogy a férfi tetszése szerint közli vele, mikor van rá ideje. A barátnő hosszú távon ezt méltóságon alulinak tartja. Több szeretne lenni játszótársnál.
4. Mert a férfinak fontos a barátok, szülők és kollégák véleménye. Õk azonban idővel csak a fejüket rázzák, mondván: jobban belebonyolódtál a dologba, mint amennyire kellene.
5. Mert a szerető fiatalabb. Ez is a visszatérés egyik oka. A férfi ugyanis nem bírja sokáig a felfokozott tempót.
6. Mert a kiugrós férj azért kötelességtudó. A méltányosság és az illem is fontos számára. Az idő múlásával egyre erősebb lesz lelkiismeretének hangja. Míg végül felébred az álomból; az ész bekapcsol, és nyer.
7. Mert fél a veszekedéstől és annak árától. A szerető előbb vagy utóbb tiszta viszonyokat szeretne. A feleség szintúgy. A válás idegtépő, ráadásul költséges is.
8. Mert erősen élnek benne az emlékek. Bármilyen izgalmasak legyenek is az új tapasztalatok: a régi élményektől nem tud szabadulni.
9. Mert az új mégsem olyan új. Lehet, hogy más a vérmérséklete, mutatósabb. Azonban a férfi a régi marad. Eleinte feldobott, de lassanként pontosan azokat a problémákat látja viszont, amelyek elől menekülni akart. Mivel ezek az ő problémái.
10. Felesége szenvedéséért nem szeretne felelős lenni. Tehát inkább a szeretőjét okolja. Végül is ő furakodott közéjük. Elcsábította, most pedig elakarja őket szakítani. Nem szép dolog...
11. Mert az újrakezdés nagy erőpróba. Kezdetben – legfeljebb fél évre – a hormonok adják a plusz löketet. Utána kezdődik a “munka”. A szeretővel is beszélgetni kell a kapcsolatukról. A barátnő szeretne mindent tudni partneréről, ezért állandóan válaszokat vár. Miközben a felesége mindezeket kívülről fújja. Nagy befektetés, kicsi haszon...
12. Mert a feleségét új fényben látja. Többet tud róla, válsághelyzeteket élt át vele, ő a gyerekei anyja. A szerető vele szemben többszörös hátránnyal indul a versenyben.

... Ez van.

Kedves Derill!

A féltékenység egy normális dolog és nem betegség egy bizonyos szintig.
Olyan mint a jó vörösbor egy kevés egészséges belőle, sok káros.

Egy elromlott kapcsolat után gyakran nem marad barátság sem szeretet ilyenkor minek közös program?
Egyik oldal se igényli, a gyerek meg megszokta azt ,hogy ez így van és pl esetünkben nagyon boldog (épp ma reggel csinált nekem reggelit... a nevelt lányom)

Természetesen létezik olyan válás amikor a két fél megunta egymást de különösebb vita nincs ilyenkor megy a közös program, de sok válás nem erről szól.
SOk gyerek "véletlenül" jön fiatal korban a párok úgy kerülnek össze ,hogy nem is ismerik egymást, nem éltek együtt, persze ,hogy nagy lutri ,hogy passzolnak e egymáshoz.

Véleményem szerint az aki otthagyja a párját két szopós gyerekkel annak nem menthető a cselekedete. Ez nem más mint önzőség, hogy nekem jó legyen, mindenki más nem érdekes.

Az evolúció motorja (Szendi Gábor)

Az evolúció folyamata nem más, mint organizmusok versenye az elterjedésért, vagyis a szaporodásért. Akinek több életképes és szaporodni képes utódja van, az a későbbiekben még jobban elterjesztheti tulajdonságait a fajon belül. Az evolúciós létrán felfelé haladva egyre nagyobb befektetést igényel az utód világrahozatala és felnevelése, az utódok egyre éretlenebbek, évekig rá vannak utalva anyjukra, szüleikre.

Az emberi csecsemő teljesen életképtelen anyja nélkül, s a későbbiekben is, hogy a gyermekből sikeresen szaporodni képes egyed fejlődjön ki, vagy 15-20 évnyi szülői gondoskodás szükséges. Az ember előtti és az emberi evolúció sok millió éve alatt számos fontos mechanizmus alakult ki, amely normális körülmények közt képes garantálni azt, hogy a szülői „befektetés” meghozza a kívánt sikert, vagyis az utód szaporodóképes lesz, és szintén szaporodni képes utódokat fog nemzeni.

Az evolúcióban tehát minden a szaporodásnak, de nem a szexnek van alárendelve. Ezt a különbségtételt azért is meg kell tegyük, mert a szexuális forradalom, felszabadítva látszólag a szexet a szaporodási funkciótól, egyben megfosztotta attól is, amire az evolúció a nemi élvezetet eredetileg „kitalálta”. A „vissza a természethez” jelszó a meglehetősen perverz Rousseau óta kicsit kétes jelentéseket is magához vont, mert attól függ, mit értünk természet alatt. Hiszen ez volt a jelszava De Sade márkinak is, és ő vissza is tért az ő maga természetéhez. Jobban definiálható, csak nem hangzik olyan jól a „vissza az evolúciós gyökerekhez” jelszó.

Az evolúciós gyökerek

Ha a tetszést és szexuális kívánást akarjuk megérteni (bővebben lásd: Csáberő és evolúció), rá kell ébredjünk, hogy ezt is a szaporodási siker növelése mozgatja. A nőknek a magas tesztoszteron és az egészségesség testi valamint a társadalmi dominancia testi-fizikai jegyeit hordozó férfiak a kívánatosak, míg a férfiaknak a magas ösztrogénszint, az egészségesség és a fiatalság testi jegyei a vonzóak. A nők azonban mást választanak aktuális partnernak, és mást (házas)párnak. Előbbi nagyon férfias, de gyakran hűtlen, utóbbi lágyabb, de társ lesz az utódok nevelésében. A férfiak számára még fontosabb a nő hűsége, mert evolúciós szempontból igen hátrányos más utódját sajátként felnevelni (lásd: Hűtlenség és evolúció), innen ered a férfiak féltékenysége. A női féltékenység más természetű; a nő félelme az, hogy a férfi cserbenhagyja az utódnevelésben. Ezt érzelmi értelemben az veszélyezteti, ha a férfi egy másik nőhöz kezd kötődni, anyagi értelemben pedig az, hogy a férfi megosztja erőforrásait a különböző nőktől született gyermekek közt pl. gyermektartás fizetésével.
Divatos elmélet, hogy a férfiak eredendően poligám hajlamúak, mert számukra evolúciós előnyt jelent a minél több utód nemzése, akár több anyától is. Párba állítható ezzel az, hogy a nők pedig arra hajlamosak, hogy a „jó gén”-eket hordozó férfiaktól essenek teherbe, és neveltessék fel gyerekeiket a nem vérszerinti, de a gyereknevelésbe invesztálni hajlandó apákkal. Sok válás és leányanyaság hátterében az áll, hogy az eredetileg választott férfi jó géneket hordozott ugyan, de hűtlen típus volt, vagyis ez egyfajta evolúciós kudarc a nő és gyereke számára. Érdekes, hogy ezt az „evolúciós hibát” elvált anyák mellett felnőtt lányok sokkal gyakrabban követik el. Ugyanilyen családból származó fiúk szintén hajlanak a promiszkuitásra, vagyis a váltogatott partnerekkel való szexuális kapcsolatokra. Mindez a kötődési viselkedés tárgyalásakor válik érthetőbbé.

A poligám és a „jó gén” elméletek ellenére az emberi evolúció a monogámia irányába fejlődött, ugyanis a monogámia teszi alkalmassá a szülőket arra, hogy valóban életképes és szaporodni képes utódot neveljenek fel, megkoronázva ezzel saját szaporodási sikerességüket. A monogámia tehát nem egyszerűen erkölcsi kérdés, hanem mondhatni véresen komoly „evolúciós” program. Az a férfi, vagy az a nő, aki valamilyen okból nem tud hűséges maradni, házasságát, utódai megfelelő felnevelését, és saját evolúciós sikerességét teszi kockára. Nyilván van oka annak is, ha valaki nem tud hűséges lenni és nem tud bízni a másikban, de erre mindjárt visszatérünk.

Vikus.... Olvasgatom és persze le vagyok döbbenve. Gerjeszti ez a rendszer az apákat arra, hogy elkeseredésükben olyat tegyenek.. Nekem még 5 nap és tárgyalás, de 3 havi gyerekeltiltás után a feleség azt írta a bíróságnak, hogy nem ért egyet az ideiglenes intézkedés szükségességével, mert nincs veszélyben a gyerek. No és persze nem ringatom magam abban, hogy a bíróság nekem fog igazat adni ebben.

Jó, gondolom most a gyámhivatal birságolni fog, utána, ha ismét akadályoz az anyuka, mehet a feljelentés. Meglátjuk akkor mit lép.

Szia Derill!
Megvolt 23-án a gyámhatósági tárgyalás párom kisfiának apai kapcsolattartás ügyében. Semmi rendkívüli nem történt, csak amire számítottunk, és amit M.J. ügyvéd úr előre megmondott, miszerint a gyám.hat.-tól túl sokat ne várjunk, eléggé anyapártiak.
Párom az ügyvéd úrral, édesanyjával és annak nővérével leutaztak, az anya már ott ült a gyámhatóságon, sportcipőben, melegítőben, szóval tisztán látszott, hogy csak két altatás között leugrott a szomszéd utcából, és a szokásos sírás-rívással meggyőzze az ügyintézőt. Amint meglátta, hogy párom ügyvéddel éérkezett fejvesztve kirohant, és vadul hívni kezdte a saját ügyvédjét.
Bent aztán egy pillanatig sem tagadta, hogy ő 3 alkalommal nem engedte be a páromat láthatásra, sőt a másnap soron következőre sem fogja beengedni. Egyeszségként felajánlják, hogy a gyermekjóléti szolgálatnál látogassa párom a fiát.
Gyámügyis nő közölte, hogy erre nincs lehetőség, ahhoz jogerős bírósági végzés kell.
Párom mondta, hogy ha anyuka nem engedi be, erre az abszurd gyermekjólétis megoldásba pedig nem egyezik bele (mint kiderült jogilag sem lehetséges), nagyon szívesen elviszi magával a kisfiát a láthatás időtartmára.
Anyuka válasza: "ebben a teremben mindannyian tudjuk, hogy ez nem lehetséges"
Tehát ez jó kis patthelyzet.
Gyámügyis csaj ( nem tudom volt-e 25 éves)
végig azon sajnálkozott, hogy ha a párom agresszív volt, ( emlékszel mi volt az agresszió? 2 év hitegetés után az anya megigérte páromnk, hogy következő hétvégén elhozhatja a kicsi fiút, mi bedöltünk, gyerekülésvásárlás, kiságy vásárlás, dédmama-aki még sosem látta dédunokáját- 75. szülinapja arra a hétvégére szervezve, az egész család átszellemülten várta a még soha nem látott családtagot, erre anyuci mikor párom ment a kisfiáért annit mondott: nem viheted. a miértre a válasz: mert nem. Na ekkor emelte meg a hangját a párom. Ez az agresszió? Ki cselekedett volna máshogy? ) akkor miért nem hívott rendőrt? De ezt elmondta vagy ötször. Párom vitt fényképeket erről a láthatásról, ahol-a történtek ellenére- boldogan játszanak a kisfiúval. Gyámügyis azt nem volt hajlandó megnézni, hisz az csak egy fénykép, semmit nem számít.
Meghallgatta párom nővérét és édesanyját is, nekik is elmondta, hogy anyuka vajon miért nem hívott rendőrt. Mintha valami sorozatgyilkos lenne a párom.
Anyukától egyszer sem kérdezte meg, hogy miért sértette meg 3 esetben is a jogerős bírósági végzést, és miért nem hajlandó semmiféle kompromisszumra.
Én magam is kaptam idézést mint tanú, de én ide a III. kerületi gyám. hat.-hoz.
Ledöbbentem. Ég és föld a két hivatal. Engem egy úr hallgatott meg, segitőkész volt, és ami a lényeg, nem volt elfogult.
Õ aztán semmit nem tudott az ügyről, a vidéki gyám. hat. 2 kérdést küldött neki, amit ő feltett nekem. Tisztán látta, hogy miről van szó az anya részéről (bosszú), elmondása szerint számtalan ilyen esete van.
Az anya gyermekjólétis ötltére azt mondta, szó sem lehet róla, eszünkbe ne jusson beleegyezni. Szerinte oda olyan családok járnak, olyan körülmények vannak, hogy a gyermek semmi mást nem érezne csak szorongást. és ezt az "élményt" az apával kapcsolná össze.
Az állítólagos agresszióról pedig annyit szólt, hogy ha történt is ilyen, nem a gyermekre irányult, ha anyuka úgy érezte, az az ő ügye, forduljon a megfelelő hatóságokhoz, de a gyermekláthatásokhoz ennek semmi köze. Anyuka itt igenis 4 alkalommal ( mert betartotta a szavát, másnap sem engedte be a páromat, pedig aznap volt a kisfiú 2 éves szülinapja, vittünk ajándékot, de haza kellett hoznunk, az anya postaládájába csak az üdvölőlap és a csokik fértek be) nem tett eleget a bírósági végzésnek.
Azt mondta ő a büntetést nem 5.000 Ft-al kezdi, mert egyes anyukák röhögve átnyújtanának 50.000-et, kérve, hogy akkor most az elkövetkező 10 alkalom is rendezve van. Õ 40.000-el kezd, de azt mondta szeptember elseje óta ő előszeretettel lobogtatja meg az anya előtt azt a bizonyos törvényt, aminek a hatása nem marad el.
Azon az estén, amikor a kisfiú szülinapja volt és nem engedtek be, az anya élettársa felhívta a páromat és odahívta a kisfiát a telefonhoz, beszélhettünk vele kb. 3 mondatot. Aztán hallottuk az anya üvöltését a háttérből: tedd már le, ennyi elég! 2 és fél hónap után ez tudod milyen érzés volt? Végigsírtuk az egész estét.
Röviden ennyi. Tárgyalás okt. 18-án.

lepella: én azt gondolom, minél inkább a kedvébe jár, annál rosszabb lesz a helyzet. Vagy a sarkára áll végre a párod, vagy marad a helyzet.

Nem igaz, hogy nem lehet elvinni kapcsolattartásra a gyerekeket, amig szopnak, ugyanis nem egész nap szopnak, hanem csak pár óránként, tehát közte el lehet vinni. Azt, hogy már nem szopnak, a védőnő feljegyzi, tehát meg kell nézni a feljegyzést. Keresse meg az apa a védőnőt, és mondja meg, hogy szeretne a nyilvántartásba betekinteni, megnézni, hogy szopnak-e még a gyermekei. Mivel szülői felügyeleti joga van, ezért köteles a védőnő erről tájékoztatni (egyébként hatósági megkeresésre is köteles, és a gyámhivatal is megkérdezheti).

Zselyke: tudom hogy nem alkalmazzák, de attól még a jogsazbály lehetővé teszi. Én biztos, hogy ezt kérném, mivel ha közös a szülői felügyeleti jog, akkor milyen alapon helyezik el az apánál vagy az anyánál. (Esetleg kisorsolhatják:) A jogszabály csak azt mondja ki, hogy el kell helyezni, de azt nem, hogy mindkét szülőnél nem lehet. Rossz a csjt, kissé elavult, de ezt csak igy lehet kivédeni szerintem addig, amig meg nem változtatják. Mondd meg az ügyvédednek, hogy mutassa meg jogszabályban, hogy nem lehet. Azért kell őt győzködnöd, mert ez egy uj, ilyen eddig nem volt, de az nem jelenti azt, hogy nem is lehet. Ha soha senki nem kéri, akkor persze soha nem is lesz ilyen. Irhattok emailt nekem, vagy felhivhattok a 06-30-381-8350-en.

Lepella: közös programok - minden óvodai, iskolai rendezvény, kirándulások az intézményekkel, esküvő, gyerekzsurok a szülinapok kapcsán, közös kirándulások, szinház, állatkert, muzeum, bármi. Attól ugyanis, hogy a szülők elváltak, attól a gyerekekkel még mehetnek együtt bárhova. Ez a gyerekekről szól, és nem arról, hogy a szülők szexelnek egymással. A gyerekeknek pedig fontos lenne, hogy a szülőkkel együtt mehessenek el mondjuk uszodába, vagy bárhova.

Azért váltak el, mert nem tudnak együtt élni, nem tudnak szexuális kapcsolatot létesiteni, vagy gazdasági vagyonközösségben élni valamilyen oknál fogva, de ettől még barátok lehetnek, ezért lehetnek közös programjaik, és kellene is, hogy legyen, mert csak egymástól váltak el, a gyerekektől nem, a gyerekeknek pedig ez fontos lenne. Természetesen nem azért, hogy a gyerek azt higgye, hogy minden rendben van. Tudniuk kell, hogy a szülők nem tudnak együtt élni már, mindketten mással élnek adott esetben, viszont azt is tudniuk kell, hogy nem utálják egymást, továbbra is szeretik egymást, csak nem mint szerelmesek, hanem mint barátok. El kell nekik magyarázni, hogy másképp szeret valaki egy szülőt, egy testvért, egy barátot, mint egy férjet vagy feleséget. Ezt ők is érzik, hiszen nekik is vannak szüleik, barátaik, és nem ugyanugy szeretik őket. Zselykének igaza van maximálisan. És ez lenne a normális, bár még ritka holló. A gyerek pedig nagyon sokszor használja ki ezt a helyzetet, visszaél vele, és ez is neki árt, csak ő nyilván ezt nem tudja (nem kell annyit tanulnia, sok ajándékot kap mindenkitől, mindenki mindent megenged neki, csakhogy a kedvébe járjon stb.)

Krisztinának is igaza van, és próbáld meg a párod szemszögéből nézni az egészet. Õ két tüz közt van. Neked is igyekszik kedvedre tenni, meg a gyerekeknek is, és az anyjuknak is. Nagyon nehéz dolga van hidd el.

speedy: az, hogy Te mit nem teszel, meg az exed mit nem tesz, az kizárólag a saját érdeketekben van, és nem a gyerekek érdekében, és ez tuti. Az igaz, hogy a gyerek azt szokja meg, ami van, de az lenne a normális, ha azt szokná meg, hogy ha valaki elválik a másiktól, attól még nem kell utálnia. Megpróbálták együtt, nem ment. Egykor szerették egymást, de azért, mert valami nem müködött, nem kell, hogy ez a szeretet elmuljon, hiszen nyilván oka volt. Elég, ha megváltozik, szeretet és barátság lesz belőle. Erre sok ember képtelen, mégpedig a saját korlátoltsága folytán képtelen. Ugy érzi, hogy azzal, hogy őt elhagyták, kevesebb lett, megalázták, holott nem erről szól a dolog, csak arról, hogy nem felelt meg a másik ember elvárásának, de attól még egy harmadikénak megfelelhet. Nem igaz, hogy veszekedés lesz, ha valaki visszajár. Ez személyiség kérdése, és pszichológussal igen rendesen javitható, csak senki nem ismeri el, hogy ilyen esetben pszichológusra lenne szüksége, mert a saját önbecsülése, a saját érdekei fontosabbak számára, mint a gyerekei érdekei.

A féltékenység lehet, hogy evoluciós termék, de attól még betegség, és nem normális dolog. Lehet valakit félteni ugy is, ha nem mászik a másik agyára, márpedig a féltékeny társnak eddig soha senki nem örült tudomásom szerint. Egy féltékeny társ ugyanis képes pokollá tenni a legjobb házasságot, kapcsolatot is.

Én azt gondolom, hogy az, hogy otthagyta a nőt szopós gyermekkel, az csak azt jelenti, hogy nem tudott vele együtt élni valamilyen oknál fogva. De a gyerekeit ettől még szeretheti, és szeretheti azt a nőt is, akit otthagyott, csak másképp, mint korábban. A szeretetnek nem kell feltétlenül elmulnia, elég, ha megváltozik.

lepella: szerintem nem abszurd dolog. Attól, hogy valaki párkapcsolatban él, még lehetnek barátai, azokkal bárhova elmehet, akkor miért ne mehetne pont a gyermekei anyjával? Hidd el a pasik sem olyan könnyen visszaszerezhetőek, főleg, ha otthon várja őket valaki, akivel jól érzik magukat.

Üdv
Speedy, kösz hogy egyet értesz velem.
A páromról annyit, hogy még mielőtt sikerült volna a külső segítséggel a terhesség létrejötte, már rosszban voltak. Végig veszekedték a terhességet, és az ex szabályosan kidobta a páromat még a szülés előtt. Ezt a féle gyerekvállalást nem nevezném "a szerelem gyümölcsének", főleg ilyen körülmények között. Szerintem nem tudták hogy mit vállalnak. Utóbb kiderült, hogy az ex már nagyon nem akart akkor gyereket, csak (szerinte) a párom erőltette.
Ha nekünk lesz majd egyszer gyerekünk (nyugi nem örültem meg, nem fogok addig gyereket vállalni amig ez az ügy valahogy nem rendeződik), tudom, hogy szerelemből fog foganni és nem azért hogy együtt maradjunk. Ha olyan lennék, már rég teherbe eshettem volna és ezzel magamhoz köthettem volna a párom. Bár ez sem biztos.
Szóval bennem is van egy kis félsz ezzel a dologgal kapcsolatban.
A közös programról szerencsére egyet értünk. Szerintem abszurd dolog elvárni tőlem hogy beleegyezzek abba, hogy ők külön programokat csináljanak.
Eddig egy szavam sem volt, hogy minden hónapban vitték őket a koragondozásra, persze segítsen a két gyereket rendezni. Nem szóltam érte, de azért bébiúszásra vinni őket... Nem vagyok irigy, de én is felnőtten nélküle, ja és úszni is tudok.
Az ovis és iskolás kirándulásokra viszont nem hiszem, hogy az anyának és apának is (ebben a felállásban) ott kell lennie. Miért ne mehetne az új barátnő az anya helyett? Vagy egyszer az anya, másszor az apa megy. Szerintem ez nem olyan nagy dolog.
Jól van, az ovi és suliválasztás, ballagás stb. ez természetes, de nem úgy közös, hogy csak a két szülő van ott, hanem (esetleg) a két "új család".
Egyébként szerintem is vissza akarja szerezni az ex a páromat. Ja, olyan furcsa modora vagy dolgai vannak, hogy nincsenek barátai, barátnői. Nekem azért ez is furcsa! Bár mint mondtam, személyesen nem ismerem.
Volt 1-2 hónap, amikor volt hapsija, akkor a párom vigyázott párszor a lányokra. Akkor egyszer volt normális megnyilvánulása felém, mert "elcsempésztük" a lányokat kirándulni és hát kiderült. De nem lett belőle baj vagy veszekedés, sőt üdvözölt is telefonon keresztül.
Aztán amióta vége lett a kapcsolatának, megint ellenséges. Szerintem tényleg az a baja hogy (a lányok hiányától eltekintve - mert ugye ez miatt párom sosem lehet teljesen boldog) mi boldogok vagyunk és szeretjük egymást.
Én így gondolom...

Nem értek egyet az előttem hozzászólókkal.
Az én feleségemnek is van egy lánya az előző kapcsolatából.

De fel se merül benne ,hogy az exszel csináljon bármi közös programot, de én se járok vissza a régi barátnőmmel kávézni...

Aki azt várja el ,hogy az új párja elfogadja ,hogy ő a régi szerelmével csinál közös programokat, az képzelje el ,hogy a másik meg vissza jár az ő régi szerelméhez és mit érez akkor.

A gyerek megy az apjához neki az apja, de az anyának az apához már semmi köze egymáshoz.

Nálunk karácsonykor a feleségem a gyerekkel és velem foglalkozik nem mással és én viszont.

Karácsony másnapján pedig a gyerek megy apukához.

Derill írta ,hogy a gyerek azt találja normálisnak amit megszokott.
Nálunk ezt.
Mondjuk mi szerencsés helyzetben vagyunk mert egyikünk korábbi kapcsolata se keresi a kontaktust velünk, élik a saját életüket.

Ha nem így lenne akkor még én is a régi barátnőmmel lennék...

Szép dolog mindig a gyerek érdekét nézni, de a gyereknek az is érdeke ,hogy az "új" családjában ne legyen veszekedés, feszültség, márpedig ha valaki visszajár a régihez , abból ez lesz.

Irjátok ,hogy bizalom így meg úgy.
A féltékenység egy természetes és hasznos dolog, evolúciós termék, több tanulmány kimutatta, ahol nincs ott már nem fontosak egymásnak a párok...

Én bizony nem örülnék ha a párom mással találkozgatna! A párom meg még kevésbé ha én.

Lebella esetében pedig egyértelmű a helyzet az ex visszaakarja szerezni a gyremekei apját.

Mondjuk Lebella helyében elgondolkodnék milyen ember az aki otthagy egy nőt egyedül két szopós gyerekkel ill terhesen....
Legközelebb téged hagy ott.

Kedves Lapella!

Én is a Te cipődben jártam, hidd el nem jó ahogy gondolkodsz. Én pontosan így gondolkodtam, amikor karácsonykor inkább a gyerekkel és az exel foglalkozott a párom, mint velem, nagyon idegesítő és sértő, DE vagy megszoksz, vagy megszoksz. Ezt másképp nem lehet! Vagy megbékélsz azzal a helyzettel ami van és a jövőben lehet, vagy válasz magadnak inkább olyan párt, akivel nem lenne ennyire zűrös az életed. Nem szabad magadra venned ezt a dolgot és próbáld meg az ex szemszögéből nézni. Én a mi esetünkben belebetegedtem ebbe az egészbe. Kívánom, hogy nálatok ne így legyen! :)

Üdv Kriszta

Szia lepella!

Ha nem feltétlen közös nagy családi kirándulásokra gondolsz, akkor is rengeteg olyan program és helyzet van, amikor mindkét szülő jelen van. Óvoda választás, iskolaválasztás, szülői értekezletek, óvodák és iskolák által szervezett családi kirándulás, munkadélutánok az oviban, farsang, karácsony, anyák napja, apák napja, ballagás, évnyitók stb.
Ismerek olyan családot, ahol a gyerek születésnapják közösen ünneplik, sőt újabban síelni is mindannyian elmennek. Úgy gondolom, hogy a gyerek ettől kicsit jobban érzi magát mindkét helyen, mert látja, hogy a szűlők egymással mindent meg tudnak beszélni és kultúráltan tudnak viselkedni annak ellenére, hogy együtt élni még a gyerek miatt sem voltak képesek. A gyerek ettől nem hiszi, hogy apa és anya mostantól mégis örökké együtt.
NÁlunk nem így van, és ha valamiről véletlenül tudok, amit az édesanyjánál csinált - rosszaság, simlisség, lógás a sprotról stb. - és beszélgetek vele róla, akkor megvan döbbenve, hogy honnan tudom. Próbálja kihasználni a helyzeteket, ehhez már elég nagy. Szerintem szerencsés, ha a gyerek látja, hogy jóban vannak a szülők és érintkeznek egymással, így talán később sem próbálja meg visszaélni a helyzettel.
Próbálj meg együtt élni a gondolattal, hogy a gyerekek édesanyja örökre az édesanyja marad, és a párod pedig a gyerekek apja. Egy életre összekötik őket a gyerekek akkor is ha mással és máshol élnek.
Szerintem :) Máskülönben megőrülsz :(

Szép napot és sok türelmet.

Sziasztok!
Még lenne néhány dolog amiben a véleményetekre lennék kiváncsi.
Közös program. Derill hogy értetted, hogy lesznek és természetes is? Milyen közös programokra gondolsz?
Én úgy gondolom (bár lehet hogy rosszul?), hogy ha egy elvált/szakított pár közös programot csinál a gyerek(ek)nek, az miért vált el egyáltalán? Hogy a gyerek azt higgye hogy minden rendben van? Meg hogy így természetes, hogy anyáék nem élnek együtt, de együtt megyünk mindenhova? Szerintem ez a gyerek(ek) félrevezetése. Igen is szokja meg, hogy anya és apa külön él, és külön lesz programja velük.
És engem ez zavar, hogy a gyerekek velünk is ugyanúgy eltölthetnék az időt, csinálhatnák azt a programot amit az anya és apa szán nekik. És akkor tudja hogy mi a helyzet.
De nálunk az ex ezt tiltja! És nem lehet beszélni vele!
Ugye nemcsak én gondolom így??????? Valaki!!!!
Szép napot mindenkinek!

Derill köszönöm, végülis a pszichológus és a családsegítő már adott egy olyan véleményt, ami mellettem szól, azaz inkább az anya ellen. Az a kérdés, hogy ezt miként látja majd a bíróság. Jövő héten szerdán ez is ki fog derülni. Majd leírom, hogy mi történt:)

Sziasztok!

NÁlunk megvolt az újabb kísérlet az egyezkedésre. Bocsánat Derill, hogy ennyiszer zaklatlak, de az ügyvédek (a miénk is!????!!) váltig állítják, hogy azt nem lehet, hogy mindkét félnél el legyen helyezve, ilyen nincs, nem alkalmazzák. Tudsz esetleg konkrét ügyet amire tudnánk hivatkozni? Borzasztó, hogy már a saját ügyvédünket is győzködni kell, hogy segítsen. Tudnék veled valahogyan beszélni erről vagy privátot írni?

Köszönöm.

Zs.