A szomszédos országokban élő magyarokról készülő státustörvény egyes előírásai ellentétben állnak a nemzetközi jog szabályaival, területen kívüli jellegűek és közvetett módon a történelem elfogadhatatlan átértékelését tartalmazzák – állapította meg az az összeállítás, amelyet a román kormány külpolitikai tanácsadói irodája készített.
A 22 című román társadalompolitikai hetilap a státustörvénnyel kapcsolatos körkérdésével Adrian Nastase román miniszterelnököt is megkereste, aki helyett a külpolitikai tanácsadó iroda válaszolt.A lap legutóbbi számában közölt válasz szerint a státustörvény a “kedvezmény” elvére épül, ami számos nemzetközi konvenciónak, keretegyezménynek, nemzetközi dokumentumnak ellentmond. Ezek között említette a külpolitikai tanácsadói iroda a faji diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló 1965-ben kötött konvenciót, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995-ös keretegyezményt, a kisebbségekhez tartozó személyek jogairól 1992-ben született ENSZ-nyilatkozatot.
Az említett nemzetközi dokumentumok román értelmezése szerint diszkriminációnak számít minden, az etnikai eredet alapján biztosított kedvezmény. A magyar törvénynek a kisebbséghez tartozó személyek kulturális, nyelvi és vallási identitására kellene korlátozódnia és kerülnie kellene minden olyan politikai vonatkozást, amelynek az a célja, hogy az adott személy politikai viszonyba kerüljön egy más állammal is, párhuzamosan azzal a viszonnyal, amely ahhoz az államhoz köti, amelynek állampolgára.
A román vélemény szerint ennek a párhuzamos politikai viszonynak a megteremtését jelenti a törvény által tervezett “identitási igazolvány”.A válasz felhívta arra a figyelmet, hogy miután Magyarország és a szomszédos országok többsége csatlakozási tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, a magyar törvényt “térben és időben csak időlegesen és részben alkalmaznák”.
Román megítélés szerint a törvény alkalmazása esetén egyes rendelkezéseknek más államok területén lenne hatása, tehát területen kívüli jellege lenne. Ezek az előírások csak az érintett ország törvényeinek tiszteletben tartásával valósíthatók meg, ezért ezeket vagy ki kell hagyni a törvényből, vagy olyan záró rendelkezést kell beilleszteni, amely kimondja, hogy a törvény alkalmazása a szomszédos országok területén azok törvényeinek szigorú tiszteletben tartásával történik.A válasz elfogadhatatlannak minősítette azt, hogy a törvény közvetve történelmi értékítéletet tartalmaz. Ezt abban látja, hogy a szöveg kimondja: a törvény hatálya kiterjed azokra a személyekre, akik magyar állampolgárságukat nem önkéntes lemondással veszítették el.
A román álláspont szerint – Románia viszonylatában – azoknak a személyeknek, akik 1918-ban az osztrák-magyar állampolgárok voltak, joguk volt magyar állampolgárságukat megtartani. Ezek a személyek “hallgatólagosan éltek választási jogukkal és lemondtak magyar állampolgárságukról”. – Ennek a témának újbóli felvetése egy magyar törvényben egyet jelent annak állításával, hogy az említett személyeket kényszerítették a választásra. Ez megkérdőjelezi az adott államok egységének megvalósítását is – fogalmazott a román válasz.
