Az elfogadása előtt huszonhétszer átdolgozott egyezményjavaslat arra kötelezi a tagországokat, hogy hozzanak a high-tech bűnözés elleni nemzeti törvényeket, ide értve a hálózatok jogtalan használatát, az adatzavarást, a számítógépes csalást és hamisítást, a gyermekpornográfiát és a digitális szerzői jogsértést büntető rendelkezéseket is. Az egyezmény továbbá kiterjeszti az államok megfigyelési jogkörét, és arra kötelezi az országokat, hogy működjenek együtt a bizonyítékok gyűjtésében és a törvények alkalmazásában. A cyberbűnözés egyik alapvető vonása ugyanis, hogy gyakran átnyúlik a határokon, így csak az érintett országok összefogásával lehet ellene hatékonyan fellépni.
A Nagy Testvér figyel majd
A washingtoni Demokráciáért és Technológiáért Központ igazgatóhelyettese, James X. Dempsey szerint az egyezmény a magánszemélyek jogainak rovására adott nyomozati hatalmat a kormányoknak. Dempsey szerint az egyezmény megalkotói teljesen rossz szemszögből indultak, az első 19 változat ugyanis főleg a bűnüldözést segítette elő. A magánszemélyek jogainak, adatainak védelme csak a szövegezési folyamat végén kapott némi figyelmet, de nem annyit, mint kellett volna, nyilatkozta Dempsey a ZDNetnek.
Az egyezmény tervezete ellen az internetszolgáltatók európai szövetsége is tiltakozott korábban. “Reméljük, az általunk látott legutolsó változat óta jelentősen változott a szöveg” – mondta Jo McNamee, az EuroISPA szövetség igazgatója a The Standardnak.
Első nemzetközi cyberbűnözési törvény
A “Convention on Cyber-Crime” néven ismert cyberbűnözési megállapodás lehet az első nemzetközi számítógépes bűnözés elleni egyezmény, amennyiben szeptemberben elfogadják a tagországok a szöveget. Az Európa Tanács 43 tagja mellett a megfigyelői státusban szereplő Japán, Kanada, Mexikó, Egyesült Államok és Vatikán is szignálhatja az egyezményt. A megállapodás kritikusai szerint a törvény nem biztosítja az állampolgárok adatvédelmi jogait. Az Egyesült Államokban ugyanis az Alkotmány ötödik kiegészítése garantálja a polgárok magánélethez való jogát, más országokban azonban nem feltétlenül vannak ilyen törvények. A cyberbűnözési egyezmény alkalmazása pedig nem kötelezi ezeket az országokat az állampolgárok magánéletét védő rendelkezések meghozatalára, csak a büntető törvények alkotására.
