Múlt heti ülésén a magyar kormány elfogadta a büntető törvénykönyv hackertörvényként aposztrofált módosítását, amely hatékonyabb fellépést tesz lehetővé az informatikai bűnözés ellen.
Pedig az amerikai hackertörvény, az 1988-as Digital Millenium Copyright Act példája azt bizonyítja, hogy az ilyesfajta törvények aláássák a számítógépes biztonságot, mert a “töréseket” korábban publikáló szakértők retorziótól tartva nem teszik közzé a biztonsági réseket, így azok kijavítására sem kerül sor.
A magyar büntető törvénykönyv módosítását a Legfőbb Ügyészség szerint az indokolta, hogy amíg 1997-ben a számítógépes bűncselekmények által okozott kár 91,5 millió forintra rúgott, addig ez az érték 1998-ra 220 millió, 1999-re pedig 1,66 milliárd forintra nőtt. Tavaly 1,04 milliárd forintos kárt regisztráltak, ám a felderítetlen és a nyilvánosságra nem hozott ügyekkel együtt a teljes összeg akár az évi 4-5 milliárd forintot is elérheti. A hackerek ellen korábban garázdaság és rongálás miatt próbáltak vádat emelni, a 2003 január elsején életbe lépő módosítás azonban büntethetővé teszi az informatikai rendszerbe történő jogtalan belépést, működésének akadályozását (például a DoS-támadásokat), az informatikai eszközökkel (vírusok, exploitok) történő visszaélést, és az informatikai csalást (például weblapok jogosulatlan felülírását). A módosításokat még az Országgyűlésnek is el kell fogadnia.
A magyar törvényalkotók feltehetően nem tanulmányozták az amerikai hackertörvény, az 1998-as Digital Millennium Copyright Act (DMCA) hatását: szakértők szerint a törvény visszavetette a számítógépes biztonságot, mert a “töréseket” korábban publikáló szakértők retorziótól tartva nem teszik közzé a biztonsági réseket, így azok kijavítására sem kerülhet sor. A profitorientált informatikai bűnözők jóval egyszerűbben juthatnak be egy rendszerbe egy nem publikus, így ki sem javított biztonsági rés ismeretében, míg korábban a “törések” csak rövid ideig éltek: nyilvánosságra kerülésük után a gyártó kényszerítve volt a hiba kijavítására.
