Október 1-jén nyújtotta be a kormány a parlamentnek a jogalkotás során történő érdekérvényesítésről szóló törvényjavaslatot, amely – bár a címből nem derül ki – nem más, mint a lobbitörvény. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott tervezetet tegnap civil szervezetek részvételével vitatták meg.

A kerekasztal-beszélgetést vezető Kóródi Mária elmondta, a törvényjavaslat kidolgozásakor az eredeti cél az volt, hogy a világon mindenütt működő érdekérvényesítő tevékenység élesen elkülönüljön a korrupciótól. Az SZDSZ országgyűlési képviselője kifejtette, hogy a T. Ház asztalán lévő előterjesztés azonban olyannyira eltávolodott az eredeti elképzelésektől, annyira kiterjesztette a lobbizás fogalmát, és annyira összemosta az érdekkijárást a civil szervezetek egyéb érdekérvényesítő tevékenységével, hogy gyakorlatilag végrehajthatatlan. A politikus látszólagos előrelépésnek nevezte a szabályozást, ám a külföldön alkalmazott gyakorlatok egybevetésével arra világított rá, hogy az mostani formájában nem jól használható. Kóródi Mária szerint a tervezet több, mint a kérdést szabályozatlanul hagyó európai gyakorlat, kevesebb azonban a lobbizást szinte az utolsó mozzanatig törvénybe foglaló amerikai megoldásnál. A képviselő a legelfogadhatóbbnak tartja a kanadai módszert, amely azontúl, hogy rendkívül egyszerű, minden célt kiszolgál. Ez a fajta szabályozás nem tesz többet, mint hogy nyilvántartásba veszi a lobbizó cégeket és személyeket, illetve a hozzájuk kapcsolódó témákat. A rendszerbe minden érdekkijárónak kötelessége belépni, ugyanígy adófizetésre is kötelezik őket. Kóródi úgy látja, hogy mindez a magyar szabályozásnál is alkalmazható módszer lehet.

A témához hozzászóló Sándor Péter – a Közgazdasági Egyetem Politikatudományi Tanszékének munkatársa, aki a téma szakértőjének számít – elsősorban kérdéseket fogalmazott meg. Elöljáróban leszögezte: a parlament elé került törvényjavaslattal elégedetlen, az szerinte csupán arra elég, hogy társadalmi, szakmai és politikai vitát indítson el. Sándor úgy látja: mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy szükség van-e egyáltalán törvényi szintű szabályozásra, nem lehet-e azt az etika elvén működtetni? A kérdés szakértője szerint ugyanis rendkívül nehéz meghatározni, hogy hol az a határ, ameddig törvény rendezheti a lobbizás gyakorlatát.

A civil szervezetek képviselői a beszélgetésen szinte egyöntetűen kifogásolták azt, hogy e törvény esetében is az a bevált gyakorlat érvényesült, hogy a civil szervezeteket kötelességszerűen meghallgatták, javaslataik közül azonban egy sem vált a törvény részévé.