Első fokon három és fél éves letöltendő fegyházbüntetésre ítélte az 1956-os több halálos áldozatot követelő Nyugati pályaudvari sortűz kapcsán pénteken a Fővárosi Bíróság Mátai Ottó nyugállományú rendőrezredest.

Az ügyészség súlyosításért fellebbezett, a vádlott felmentésért, mert ártatlannak érzi magát; így az elsőfokú ítélet nem emelkedhetett jogerőre, a büntetőper a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik. A vád szerint Mátai Ottó karhatalmistaként az 1956. december 6-i körúti “vörös zászlós” tüntetéssel összefüggésben a Nyugati pályaudvarnál golyószóróból 47 golyót lőtt ki egy több száz fős fegyvertelen csoport irányába. Pénteken az ügyészség a vádat több emberen szándékos emberölés kísérletével megvalósított háborús bűntettre módosította a korábbi befejezett cselekmény helyett, mivel az eljárás során nem lehetett bizonyítani, hogy Mátai Ottó fegyverhasználata következtében meghalt, vagy akár megsebesült volna bárki is. Az elsőfokú bíróság is a kísérleti szakban maradt bűncselekmény miatt mondta ki Mátai Ottó bűnösségét, bár megjegyezte: nem a vádlotton múlt, hogy nem történt személyi sérülés. A bíróság indoklásában hangsúlyozta, hogy nem az ,56-os eseményekről és még csak nem is a december 6-i Nyugati pályaudvari sortűz egészéről mondott ítéletet, csak annak a Mátai Ottónak a 45 év távlatában is bizonyíthatóan elkövetett cselekményeiről, aki nyilvánvalóan nem volt alakítója az akkori eseményeknek. (A büntetőper során tanúként hallgatták ki Biszku Bélát, aki a vádbeli események idején fontos párttisztséget töltött be és Horn Gyula exminiszterelnököt, aki a “vörös zászlós” tüntetés résztvevőjeként vált az események szemtanújává.)Az elsőfokú bíróság is a kísérleti szakban maradt bűncselekmény miatt mondta ki Mátai Ottó bűnösségét, bár megjegyezte: nem a vádlotton múlt, hogy nem történt személyi sérülés.

Az ítéleti tényállás szerint 1956 decemberének első napjaiban az MSZMP vezetése elhatározta a szabadságharc leverése, a november 4-i szovjet intervenció után még tovább élő társadalmi ellenállás letörését akár erőszakos eszközökkel is. A pártvezetés elhatározta, hogy nem tárgyal tovább, lövet. Ennek következménye volt a december 6-i budapesti eseményeken túl a december 7-i tatabányai, a 8-i salgótarjáni, a 11-i egri és a 17-i gyulai sortűz, melyeknek számos halálos áldozata volt. December 6-án a fővárosban kerületi pártszervek a fennálló hatalom melletti úgynevezett “vörös zászlós” tüntetést szerveztek a körútra és ennek biztosítására mozgósították a karhatalmistákat, a rendőröket és a szovjet csapatokat. A “vörös zászlós” tüntetés ugyan nem jutott el a Nyugati pályaudvarig, ám azt ott lévő karhatalmisták az antikommunista bekiabálásokat hallató tömegből ki akarták emelni a hangadókat. Ekkor következett be az első fegyverhasználat, melynek nyomán azonnal meghalt egy, a pályaudvaron vonatra várakozó asszony. Ezután pedig a Váci út felől lőttek rá szovjet páncélautóból a fegyvertelen civilekre, akik közül hárman bizonyíthatóan meghaltak.

Mindezek után érkezett a helyszínre Mátai Ottó vádlott tömegoszlatási feladatokkal. Parancsnoka, aki a vádlott szeme láttára adott le figyelmeztető lövéseket a levegőbe, tüzet vezényelt a vádlott számára. Mátai Ottó pedig golyószórójából 47 töltényt lőtt ki maga elé az utcakőre abba az irányba, amerre egy több száz fős csoportosulás állt 100-150 méteres távolságban. A golyók a macskakövön felpattanva elrepültek az emberek feje fölött, s a hatóságoknak nincs tudomásuk arról, hogy bárkit is eltaláltak volna. Ezt azonban az ügyészség és a bíróság egyaránt úgy értékelte, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal, az esetleges halálos következményekbe is belenyugodva cselekedett. A korábban meghallgatott fegyverszakértő szerint teljességgel kiszámíthatatlan, hogy a nagy tűzerejű 2-3 kilométeres hatótávolságú golyószóróból gránitkockákra leadott félszáz lövedék hová csapódhat be. Csak a véletlenen múlt, hogy nem történt személyi sérülés. A bíróság indoklásában hangsúlyozta, hogy nem az ,56-os eseményekről és még csak nem is a december 6-i Nyugati pályaudvari sortűz egészéről mondott ítéletet, csak annak a Mátai Ottónak a 45 év távlatában is bizonyíthatóan elkövetett cselekményeiről, aki nyilvánvalóan nem volt alakítója az akkori eseményeknek.