Mindenekelőtt a jövőbeni uniós reformok irányait meghatározni hivatott konvent felállítását emelték ki első értékelő nyilatkozataikban az EU laekeni csúcstalálkozójának résztvevői.

Mivel a kétnapos találkozó szombaton a késő esti órákban ért véget, vasárnap még csak néhány uniós fővárosban hangzott el állásfoglalás. Az Európai Bizottság elnöke, Romano Prodi szerint a csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozat egy új európai jövő felé nyit utat. Prodi szerint a konvent felállításával olyan mértékben nyílik meg az út egy új európai jövő irányában, ami korábban elképzelhetetlen volt. A bizottság elnöke az átláthatóságot emelte ki, rámutatva: a konvent lehetőséget teremt a kormányok számára, hogy a jövőben ne kelljen éjszakai, zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokon számokkal és a többség számára érthetetlen dolgokkal bűvészkedniük. Tony Blair brit kormányfő újságírók előtt hangsúlyozta: a laekeni nyilatkozat egyértelműen arra utal, hogy az EU polgárai egy kevésbé központosított, demokratikusabb, sokkal átláthatóbb Európai Uniót akarnak. Blair határozottan vitába szállt azokkal a nézetekkel, hogy az unió jövőbeni reformjai, egy esetleges majdani közös alkotmány kidolgozása egy európai szuperállam létrehozását eredményezik.

A brit kormányfő meggyőződésének adott hangot, hogy az uniót alkotó nemzetek együttműködése nem valamilyen föderalista szuperállam alapján valósul meg. Silvio Berlusconi olasz kormányfő azt a reményt fogalmazta meg, hogy az intézményi reformokat érintő munka 2003-ig lezárul. Róma szeretné, ha addig aláírnák az új uniós szerződést, hiszen Olaszország éppen akkor lesz a soros elnök – jelentette ki Berlisconi, s meggyőződésének adott hangot, hogy az Európa végső forgatókönyvét éppen az olasz elnökség idején alkothatják meg. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár első nyilatkozatában mindenekelőtt az osztrák érdekek érvényesülését emelte ki. Elégedetten szólt arról, hogy előrelépés történt a nukleáris erőművek közös normáinak kidolgozása terén, valamint a tranzitforgalom szabályozásában, ami – mint emlékeztetett – egyik feltétele annak, hogy Ausztria hozzájáruljon a közlekedési fejezet lezárásához. Az unió tagállamai általános megelégedéssel fogadták, hogy a volt francia köztársasági elnököt, Valéry Giscard d’Estaing nevezték ki a konvent élére. Maga Giscard d’Estaing “kolosszális vállalkozásnak” nevezte az új konzultatív testület előtt álló feladatokat, hangsúlyozva: tudatában van annak, hogy a reformfolyamat buktatókba ütközhet, de derűlátással szólt az EU biztosította keretekben rejlő lehetőségekről.

A külföldi lapok első beszámolóiból kitűnt az is, hogy a csúcstalálkozó résztvevői között néhány kérdésben éles vita folyt. Így például brit sajtójelentések szerint Tony Blair kormányfő akadályozta meg a tagállamok azon kezdeményezésének az elfogadását, hogy a terrorizmus elleni harc további szakaszában Washington, csak a nemzetközi koalíció többi államának egyetértésével terjeszthesse ki a háborút Afganisztánon túlra. Több olasz lap pedig bírálta Silvio Berlusconi miniszterelnököt, hangoztatva, hogy az olasz “akadékoskodás” akadályozta meg a megállapodást az új uniós hivatalok székhelyének meghatározásáról. Több kommentár arra a következtetésre jutott, hogy ez a magatartás fékezi az európai integráció továbbhaladását.