A legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező uniós tagállamok döntéshozatalban élvezett súlyának növelését vetette fel egy londoni javaslat a napokban.
Az elképzelés szerint az EU három húzóállamának (Nagy-Britanniának, Francia- és Németországnak) a mostaninál nagyobb és jobban érvényesíthető beleszólást kellene engedni a közösség ügyeinek intézésébe. Az előterjesztés azzal érvel, hogy az Európai Unió döntéshozatali rendszere már most a működőképesség határait súrolja, s ez csak romlani fog 2004 után, amikor a mostani 15-ről fokozatosan 25-re kívánják bővíteni a résztvevő államok létszámát. Ezt a helyzetet orvosolná a britek véleménye szerint egy olyan grémium létrehozása, amelyben csak a “nagyok” kapnának helyet, hasonlóan az ENSZ Biztonsági Tanácsához.
Ehhez igazodva a tervezetben szerepel: az Uniónak nem a féléves rotációban váltó miniszterelnökök az első emberei, hanem egy olyan személy (a főtitkár), aki folyamatosan betölti ezt a tisztséget. A radikálisabb elképzelések között pedig az is szerepel, hogy a tagállamok vezetőinek tanácskozásai közötti időszakban ez a testület lehetne, amely döntéseket hozhat az Európai Unió fontosabb ügyeiben.
Akárcsak az előterjesztők, a kritikusok is világosan látják: a belső vitára csak a későbbiekben bocsátandó csomag pártolóinak hatalmas ellenállással kell majd számolniuk az új testületbe nem, vagy csak részben bevont államok, elsősorban az olaszok és a spanyolok részéről. Ezeknek az országoknak a vezetőit már az is felbőszítette, amikor (tavaly novemberben) Tony Blair brit kormányfő hatszemközti vacsorára hívta meg francia és német kollégáját, hogy megvitassa velük az afganisztáni helyzetet és teendőket. Akkor a kényelmetlen helyzetből úgy sikerült kimenekülnie a Downing Street leghíresebb lakójának, hogy gyorsan meginvitálta az olasz, a spanyol, a belga és a holland miniszterelnököt, valamint Javier Solanát, az EU biztonsági és külügyi főbiztosát. Az eset mindenesetre már akkor jelezte: a “három nagy” nem zárkózik el attól, hogy külön utakra lépve keresse az Európai Unió jövőbeni sikerének receptjét.
