Két hónap telt el azóta, hogy a Habeas Corpus Munkacsoport levélben kérdezte meg a FIDESZ-MPP, az MSZP, és az SZDSZ elnökét, kormányra kerülésük esetére tervezik-e pártjaik a homo- és biszexuálisok hátrányos büntetőjogi megkülönböztetésének eltörlését.
A választás előtt egy héttel a munkacsoport tagjai az alább olvasható nyilatkozatot tették közzé.
“Az eltelt idő alatt mindössze Kovács László, az MSZP elnöke válaszolt: “A Büntető Törvénykönyv szerintünk is reformra szorul. Az életkori határ kérdésében még nem alakítottuk ki az álláspontunkat. Erről többször folytattunk vitát a parlamenti frakcióban. A büntető törvényi tényállás diszkriminatív elnevezéseitmi is tűrhetetlennek tartjuk.” Kovács László válasza ezen túl közli, kormányra kerülése esetén az MSZP “az elsők között fogja benyújtani az Országgyűlésnek az egyenlő bánásmódról és a diszkrimináció tilalmáról szóló törvényjavaslatot”, valamint hogy “személyes példamutatással és a politikai közbeszéd stílusának megváltoztatásával is fel fogunk lépni a közösségi tolerancia erősítéséért”.
A Habeas Corpus Munkacsoport szerint a válasz pozitív, ám figyelemre méltó az is, hogy az MSZP elnöke nem adott világos igenlő vagy nemleges választ az eredeti alapkérdésre. Az MSZP antidiszkriminációs törvénytervezete ugyanis nem tartalmaz büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseket, és csak burkoltan tilalmazza a szexuális kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést.
A Habeas Corpus Munkacsoport az SZDSZ elnöke válaszának elmaradását azért tartja sajnálatosnak, mert a párt programja a kérdésre csak részben ad választ azáltal, hogy sürgető feladatként jelöli meg a Büntető törvénykönyvnek a homoszexuálisokat diszkrimináló 199. paragrafusa eltörlését. Ugyanis a gyakorlatban számos eset arról árulkodik, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok nemcsak a 199.§-t, hanem az elvileg minden polgárra egyformán vonatkozó büntetőjogi és eljárásjogi rendelkezéseket is megkülönböztető módon alkalmazzák. E probléma az egyszerű törvénymódosításnál mélyebb lépéseket indokolna.
Különösen nagy kárnak tartja Habeas Corpus a FIDESZ-MPP hallgatását. A párt
- az MSZP-vel és az SZDSZ-szel ellentétben — a tavasszal elzárkózott a Mások c. lap interjúkérelme elől is. Úgy tűnik tehát, a FIDESZ-MPP tüntetőleg negligálja a szexuális kisebbségek egyenjogúságát illető kérdéseket. Így a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű, valamint a szexuális kisebbségek egyenjogúságával egyetértő heteroszexuális polgárok nem tudhatják meg, miként lehetséges, hogy 1998 és 2002 között a FIDESZ-MPP — korábbi, a jogegyenlőséget támogatni látszó politikája ellenére — semmilyen intézkedést nem hozott a szexuális kisebbségek diszkriminációjának felszámolására vagy enyhítésére. A FIDESZ-MPP-nek a programja sem ígéri a szexuális kisebbségek elleni büntetőjogi hajsza megfékezését.
A FIDESZ-MPP-nek a szexuális kisebbségek diszkriminációjával kapcsolatos céljait illetően mindazonáltal támpontul szolgálhat, hogy szlogenjeik általában az eddigi politika folytatását ígérik. A FIDESZ-MP
- MDF kormányzása a hivatalos politika szintjére emelte a szexuális kisebbségekkel és jogvédő szervezeteikkel szembeni arroganciát, lekezelést, önkényt, a diszkriminációval szembeni cinizmust.
A FIDESZ-MPP kormányzása alatt minden korábbinál szigorúbbá és önkényesebbé vált a homo- és biszexuálisokkal szembeni büntetőjogi diszkrimináció. Gyakorlattá vált, hogy a “természet elleni fajtalansággal” gyanúsítottakat az első bejelentésre őrizetbe vagy előzetes letartóztatásba veszik. Több esetben is két évet meghaladóan tartottak fogva olyan férfiakat, akiket mindössze azzal gyanúsítottak, hogy egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatokat létesítettek 16-17 éves fiúkkal. Ezek a gyanúsítottak tehát nem veszélyes bűnözők voltak, hanem csak azonos neműekkel csináltak olyasmit, amit milliónyi heteroszexuális felnőtt legálisan tesz. Megszokottá vált a rendőri kényszervallatás, s az efeletti ügyészi szemhunyás. A hatóságok a meleg gyanúsítottakra terhelő, előzetes letartóztatásra okot adó bizonyítékként foglalnak le használatlan gumióvszert, felnőttet ábrázoló aktfestményt, művészfilm-videókazettát, vagy akár a Mások c. meleg kulturális és érdekvédelmi lap példányát is. A hatóságok a bizonyítékokat nem egy esetben előítéletesen manipulálják, a meleg és biszexuális gyanúsítottaknak a törvényesnél szigorúbb elítélése vagy jogaik egyéb korlátozása érdekében.
Mindez nem tekinthető szakszerű, a sértettek védelmében kifejtett bűnüldözésnek, csakis ostobán keménykedő, kifejezetten a szexuális kisebbségekre irányuló elnyomásnak. Annál is inkább, mert a Btk. 199.§-ának következményei
- egész jog- és intézményrendszerünk álszentsége folytán — legtöbbször nem is a vád alá helyezett felnőtteket, hanem éppen a potenciális sértettnek tekintett meleg, leszbikus, biszexuális serdülőket sújtják. E paragrafusra hivatkozva a szexuális kisebbségi fiatalok életét ellehetetlenítik: nem engedik “bezárni” őket a kisebbségi létbe, ámde kizárják őket a többségi társadalomból is, e kettő között pedig nincs segítség számukra.
A büntetőjogi szigor előítéletes egyoldalúsága különösen akkor nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk: miközben a hatóságok nagy erőkkel üldözik a serdülőkkel beleegyezéses kapcsolatokat létesítő melegeket és biszexuálisokat, addig a nők és lányok sérelmére elkövetett, sokszorta súlyosabb, erőszakos bűncselekményeket általában csak tessék-lássék vizsgálat követi. A bizonyítékok manipulálásának tendenciája ilyenkor ellenkező irányú: a heteroszexuális bűnelkövetők felelősségének enyhítésére vagy meg nem állapítására vezet.
A Habeas Corpus Jogsegély esetei azt mutatják: az egyértelmű törvényi rendelkezések ellenére állásában marad a feleségét bántalmazó katonatiszt, az anyját bántalmazó rendőr, a beosztott nőt zaklató ügyész, a “buziverésben” résztvevő nemzetbiztonsági tiszt, a kislányát megerőszakoló pedagógus. A feleségüket, lányukat, anyjukat akár életveszélyesen is bántalmazó férfiak cselekedeteire adott hatósági válasz gyakorta látszatintézkedésekben merül ki, például a bíróság próbára bocsátja őket. De gyakoribb, hogy a tényállás megállapítására, vádemelésre sor sem kerül.
Különösen tragikus, hogy még az óvodáskorú kislányok ellen az apa által elkövetett szexuális erőszak és kínzás eseteinek nagy részében is ez a helyzet. A rendőrség ezen esetekben
- képzettség híján — nem ismeri fel a tüneteket, nem hajlandó elhinni a sértett kislányok és tanúskodó nők vallomását, s ezért a lehetséges bizonyítékokat össze sem kívánják gyűjteni. Az ilyen ügyekhez gyakorta eleve úgy állnak hozzá, hogy a bejelentő anyát, nagymamát abnormálisnak tartják, és őt vizsgáltatják hosszasan szexuálpszichológus és elmeszakértőkkel, míg a gyanúsítottat ki sem kívánják hallgatni — sem kényszervallatással, sem törvényesen, sem letartóztatva, sem szabadlábon.
A pedofil erőszaktévők helyett a beleegyezéses meleg kapcsolatok aránytalan üldözése öntelt, a valódi társadalmi veszélyekkel, a nők és gyerekek elleni erőszakkal cinkos bűnbakkeresés. A bűnüldözés ilyen súlyú szakmai alkalmatlansága komoly kormányzati intézkedéseket kívánna, nem pedig a rendőrségi erőszakkultusz gerjesztését. A Habeas Corpus Munkacsoport sajnálatosnak tartja, hogy ezen problémák kezelésére egyetlen pártnak sincs átfogó programja.”
