Belgiumban hétfőn életbe lépett a kegyes halálról, az eutanáziáról szóló törvény, amelynek értelmében az orvosok ezentúl véget vethetnek betegük életének, ha ezt a beteg kifejezetten kéri tőlük.
Hollandia után, ahol április elsején lépett életbe az eutanázia törvény, a szomszédos Belgium a világ második olyan országa, ahol a törvényalkotó lehetővé tette, hogy az orvosok jól szabályozott keretek között eleget tegyenek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek azon óhajának, hogy szakítsák meg kezelésüket és vessenek véget az életüknek. A két ország törvénye nagyrészt hasonló, a holland annyival messzebbre megy, hogy kiskorúaknak is lehetővé teszi az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságot. Ebben az országban egyébként már évek óta nem indítottak bűnvádi eljárást az eutanáziát végző orvosok ellen, de törvényileg csak nemrég szabályozták a körzeti bizottságok által felügyelt, már kialakult gyakorlatot. A kegyes halál eddig nem talált követőkre más európai országban, a két Benelux ország egyes szomszédai, például Németország, megütközve és elítélően, mások feszengve és súlyos fenntartásokkal fogadták e kezdeményezést.
A 16 milliós Hollandiában tavaly több mint kétezer eutanáziát jegyeztek fel, valamivel kevesebbet, mint 2000-ben és közülük csak egy eset akadt fenn a felügyelő bizottságok szűrőjén. A belga törvény értelmében az orvos akkor vethet véget büntetlenül betege életének, ha az illető nagykorú, gyógyíthatatlan betegségben szenved, döntését öntudata birtokában megfontoltan, egyértelműen, ismételten és írásban is közli a kezelő orvossal. Az orvosnak pedig legalább egy kollegájával is meg kell vitatnia, mielőtt eleget tesz a kérésnek. A beteg a törvény értelmében a gyógyíthatatlan kór viszonylag korai szakaszában, még erős fájdalmak vagy eszméletvesztés előtt kifejezheti írásban az eutanáziára irányuló és később teljesítendő kérését. A belga törvény a testi szenvedésen kívül az elviselhetetlennek mondott lelki vagy pszichikai szenvedést is elismeri az eutanázia kérés elégséges indokának. Az orvosnak négy napon belül be kell jelentenie a felügyeleti bizottságnak, ha eutanáziát végzett. A kegyes halál Belgiumban biztosítási szempontból természetes elhalálozásnak számít, az életbiztosítás kedvezményezettje számára tehát ki kell fizetni az elhúnytra kötött biztosítási díjösszeget.
Kedden összeül az a központi orvosetikai felügyelő bizottság, amely figyelemmel kíséri majd a bejelentett eutanáziás esetek törvényességét és ehhez kidolgozza a bejelentő orvosi bizonyítvány szövegét. E bizonyítványnak tartalmaznia kell az eutanáziát kérő beteg személyes adatait és az igényével kapcsolatban megkérdezett hozzátartozók és orvos nevét. Közölni kell a betegség jellegét, a vele járó fájdalmakat és indokolni e fájdalmak csillapíthatatlanságát. Részletesen ki kell fejtenie, hogyan bizonyosodott meg afelől, hogy a beteg saját akaratából, külső befolyástól mentesen jutott elhatározására. Végül közölnie kell azt is, milyen módon vetett véget a beteg életének. A felügyelő bizottság rutinszerűen csak az eutanázia kérés teljesítésének indoklását vizsgálja. A törvény körül erősen megoszlott a belga politikai élet, az orvosi és az általános közvélemény. A katolikus orvosok és kórházak egyöntetűen elutasítják, az orvosok más része viszont túlszabályozottnak és így szinte korlátozónak tartja a törvényt.
