A román büntetőtörvénykönyv szerint egytől hat hónapig terjedő börtönbüntetést kaphatnak azok, akikről bebizonyosodik, hogy házasságtörők. Ennek ellenére a hatóságok azt állítják, Romániában “nem szokás” ilyesmiért pereskedni.
Az 1964-ben kidolgozott, és ma is érvényes büntetőtörvénykönyv a félrelépést büntetendő cselekményként tartja számon. Az előírás szerint a házasságtörő fél bíróság elé idézhető, és ha a panaszt tevő társ és a hatóságok képviselői bebizonyítják róla, hogy megcsalta hitvesét, pénzbírságot vagy akár börtönbüntetést is róhatnak rá.
Annak ellenére, hogy a törvény időszerűtlennek tűnik, a büntetőtörvénykönyv módosításakor fel se vetették az átfogalmazás szükségességét. Romániai jogászok szerint főleg azért nem, mert ez a bűncselekmény az ortodox egyház tanaival is ellentétben áll, hiszen az egyház úgy tartja, a házasságtörés az egyik legnagyobb, válásra okot adó bűnnek számít. Ennek ellenére a görög-keleti egyház szóvivője is azt állítja, nem a bírók, hanem Isten előtt kell “megfizetni a tettért”.
Jogi megfogalmazásban házasságtörésnek a házasságon kívül fenntartott nemi viszony minősül. Ha a megcsalt társ panaszlevelet nyújt be a bíróságnak, és bizonyítékai is vannak, a “bűnös félnek” mindenképp fizetnie kell. A konkrét bizonyítékok viszont nélkülözhetetlenek: leghihetőbb az, ha a félrelépőt tetten érik, vagy ha kompromittáló levelet találnak, amelyben a hűtlen maga vall.
A lefülelési forgatókönyv a klasszikus: abban az esetben, ha valamely fél sejti, hogy társa hűtlen, és értesíti a rendőrséget, akkor azok a helyszínre indulnak. Ha minden úgy történik, ahogyan azt a felszarvazott házastárs állította, és a rendőrök is tanúsítják az esetet, megvan az elegendő bizonyíték. A tavaly készített felmérések szerint Románia felnőtt lakosságának majdnem huszonöt százaléka legalább egyszer megcsalta házastársát. Az arány egyformán magas a fiatalok és idősebbek körében is.
