A Postabank elmúlt évtizedének története azt bizonyítja, hogy sohasem lehet azt mondani, hogy bármely fejezetét is végérvényesen le lehetne zárni – olvasható a Népszabadságban. A fiókok és páncélszekrények mélyén még szunnyadnak olyan akták, amelyek bármikor képesek új irányt szabni az eseményeknek.
Most éppen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) 2000-es jelentéstervezete, amely a bank több mint százötvenmilliárdba kerülő konszolidációjával kapcsolatban fogalmaz meg súlyos kritikát. A Kehi mellett azonban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálta a konszolidációt, és nem talált olyan hibát, amely arra utalt volna, hogy a bankba a szükségesnél több pénzt pumpáltak volna. Az ÁSZ legújabb jelentésének tervezetében sem sokallja a Postabank-számlát. Sőt, azt állapítja meg, hogy a kétes értékű vagyonelemeket gyakorta túl magasra értékelték. Ugyanakkor a Kehi jelentéstervezete és az ORFK ennek kapcsán elrendelt nyomozása magának a Postabanknak jött a legrosszabbul, hiszen az ügy elriaszthatja a vevőjelölteket az eladás előtt álló hitelintézettől.
