“Gazdájával”, az Országgyűléssel is konfliktust vállalt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a T. Háznak benyújtott éves beszámolójában: a versenyhatóság az állami árszabályozás önmérsékletét szorgalmazza, így célszerűtlennek és elvetendőnek minősíti a beszerzési árnál olcsóbb értékesítés tilalmát. Az ezt tartalmazó törvénymódosítást alig két hete fogadta el a parlament – írja a Népszabadság.

ÉElégséges indok nélkül korlátozzák a piaci versenyt, ezért célszerűtlen és elvetendő beavatkozást jelentenek a gazdaságba az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat egyes megoldásai – olvasható a Gazdasági Versenyhivatal 2002. évi tevékenységéről a parlamentnek benyújtott beszámolóban. A versenyhatóság szakemberei ezzel a nagyméretű kiskereskedelmi láncok működésének szigorúbb szabályozását szorgalmazó törekvésekre utalnak. Az elmúlt években a kiskereskedelemben bekövetkezett koncentráció ugyanis látványosan rontotta az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások alkupozícióját a beszerzéseiket rendkívül koncentráltan végző nagyméretű kereskedelmi társaságokkal szemben. A kiskereskedők és a kisebb élelmiszergyártók szakmai érdekképviseletei úgy vélik: az áruházláncok akaratukat rá tudják kényszeríteni beszállító partnereikre, irreálisan alacsony átvételi árakat és túl hosszú fizetési határidőket írnak elő. A “vevői erővel” történő visszaélések megakadályozására az agrárpiaci rendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat vállalkozott, a beszerzési ár alatti értékesítés tiltását, illetve a fizetési határidők 30 napos maximálását írva elő. A GVH azonban károsnak tartja ezeket az intézkedéseket, mert érdemben korlátozhatják a versenyt. A versenyhatóság szerint az állami szabályozás helyett célravezetőbb lenne egy olyan megoldás, amely az áruházláncokat és beszerzési társulásokat arra kötelezné, hogy – versenyfelügyeleti kontroll mellett – etikai kódexben rögzített önszabályozó vállalásokat tegyenek az indokolatlan jövedelemátcsoportosítást eredményező gyakorlat kiküszöbölésére. A honatyák nem méltányolták ezeket az Ajánlások az Országgyűlés számára fejezetcím alatt megfogalmazott aggályokat, javaslatokat, s március 10-én az eredeti formájában fogadták el a törvénymódosítást.

Piacbarát módszert javasolnak a versenyszakemberek a kábeltelevíziós árak regulázására is. – A kábeltelevíziós szolgáltatások piaca, a szolgáltatók helyi monopóliuma és az azzal való nagyszámú visszaélés tipikus példát szolgáltat arra, hogy a piacon érvényesített árak és áralkalmazási feltételek némelyike szabályozást igényelne, viszont a hatályos ártörvény szűk eszköztára nem alkalmas a probléma megoldására – elemzi a helyzetet a GVH jelentése. A versenytörvény alapján indított eljárások kevéssé alkalmasak a problémák kezelésére, és a legjobb esetben is csak utólag állapítják meg a jogsértéseket, így például a túlzó ár alkalmazását. – Hatékonyabb megoldás lenne szabályozással megelőzni az erőfölénnyel való visszaéléseket, és esetleg csak kiegészítő jelleggel alkalmazni a versenyfelügyeleti beavatkozásokat. A GVH szakemberei azonban csak olyan, közvetettnek, “enyhének” nevezett módszerek “bevetésével” értenek egyet, amelyek a túlzó árak felszámításának kiküszöbölése mellett nem akadályozzák a piac dinamikus fejlődését. Alkalmasnak tartják e célra például olyan kötelezettségek előírását, amelyek “átláthatóvá” tennék a szolgáltatók által érvényesített árakat, s amelyek mellett megmaradnának a versenyfelügyeleti eszközök is. A GVH beszámolója figyelmeztet: a közvetlen, szigorú módszerek (például a költségalapú árképzés előírása vagy a tételes maximált ár meghatározása) nem hagynának mozgásteret a szolgáltató önálló döntésének, így viszont a versenyfelügyeleti beavatkozás kikerülne az eszköztárból.

A hírközlési terület árszabályozási rendszerének teljes felülvizsgálatát, az 1990 óta hatályban levő ártörvény korszerűsítését is indítványozza a GVH beszámoló jelentése. – A szabályozott ár végső deklarálása jogszabály helyett egyedi döntés formáját öltse, s bővüljön a beavatkozás eszköztára – tanácsolják a versenyjog szakemberei. Magyarországon a hírközlési piac az elmúlt években liberalizálttá, többszereplőssé vált. Ez új követelményt teremtett: az egymáshoz kapcsolódó piacokon érvényesített beavatkozásoknak azonos irányba kell hatniuk, egymás hatásait erősíteniük kell, nem pedig rontani. A beavatkozást megalapozó jogszabály ezért a GVH szerint csak áralkalmazási feltételeket (például egy árképletet) rögzíthetne, az egyes vállalkozások szabályozott árait meghatározó egyedi döntéseket a jogalkalmazó hatóságnak kellene kimondania. – Csak azokon a piacokon szabad korlátozni az árkialakítás szabadságát, amelyeken tartós vagy hosszabb távon fennálló piaci erőfölény alakult ki, és kevés az esélye új piaci szereplő megjelenésének. Csak olyan követelményeket szabad előírni, amelyek betartását megbízhatóan és viszonylag egyszerűen lehet ellenőrizni, mindenképpen el kell kerülni a túlszabályozást, az eredményekkel nem igazolható beavatkozásokat – figyelmeztet a GVH.