Válsághangulatban kezdte meg csütörtökön utolsó előtti plenáris ülését az Európa jövőjével foglalkozó konvent, amelynek vitáira konszenzuskeresés helyett – most éppen – az intézményi status quo hívei és ellenfelei közötti szembenállás nyomja rá a bélyegét.
A válság veszélyére Dominique de Villepin francia külügyminiszter figyelmeztetett, aki azonban ugyanazzal a lendülettel leszögezte, hogy Franciaország nem kér egy “leértékelt Európából”, és a fennálló állapotok tartósítását sem tudja elfogadni.
Figyelmeztetése válasz volt 18 ország kormányküldötteinek előző napi állásfoglalására, amely szerint ők viszont a nizzai szerződéssel szentesített intézményi egyensúly megbontását nem hajlandók elfogadni.
A most már szinte hetente változó és a konvent munkájának finisére lassanként áttekinthetetlenné kuszálódó frontvonalak közül ez a legújabb: az egyik oldalon a radikális reformokat elvető 18 ország, a másikon az EU hat alapító tagja. Ez utóbbiak, élükön Franciaországgal és Németországgal, változatlanul meg vannak győződve arról, hogy a kibővülő uniót csak mélyreható átalakítások tehetik működőképessé.
Az alapítók egy ideje arra készülnek, hogy ennek érdekében közös javaslatokkal is előállnak, diplomáciai források csütörtöki közlése szerint azonban ennek a valószínűsége egyre csekélyebb. Németország ugyanis váratlan fordulatként elutasította a majdani esetleges megegyezési alap egyik kulcselemét.
Az állandó elnöki tisztség bevezetése körüli éles vitákat látva a Benelux-országok egy olyan kompromisszumos megoldást javasoltak, amely szerint a tagállamok külügyminisztereiből álló általános ügyek tanácsának munkáját az Európai Bizottság elnöke irányította volna. Németország azonban elvetette az elképzelést, amely álláspontja szerint a végrehajtói jogkörök összekeveredéséhez vezetne.
Csütörtökön már Jean-Luc Dehaene volt belga miniszterelnök, a konvent egyik alelnöke – a javaslat kezdeményezője – is elismerte, hogy ez a változat aligha bizonyul kivitelezhetőnek.
Gijs De Vries holland kormányküldött szerint a hat alapító most az elnökség újabb javaslataira vár, s majd ezek fényében dönti el, célszerű-e mégis saját kezdeményezést tennie.
Az elnökség újabb javaslatai, ha megszületnek a plenáris ülés pénteki folytatásán, most már valóban a huszonnegyedik órában kerülhetnek a tanácskozó gyűlés elé. Ha a küldötteknek az ettől számított egy héten belül sem sikerül kompromisszumra jutniuk – másféle megoldás elképzelhetetlen -, akkor elvileg kétféle dolog történhet.
Az egyik az, hogy Valéry Giscard d’Estaing, a testület elnöke – múlt heti nyilatkozatának megfelelően – nem terjeszti elő az alkotmányos szerződés tervezetét a június 20-21-i szaloniki csúcson. Ez a konvent kudarcának nyílt és látványos beismerése lenne, amit természetesen mindenki kerülni akar.
A másik lehetőség az, hogy az alkotmánytervezet több fontos ponton egyértelmű javaslatok helyett választási lehetőségeket fogalmaz meg, és a tagállamokra – közvetlenül a kormányközi konferenciára – bízza a döntést. Sokan ezt is kudarcnak tekintenék, de e tekintetben már megoszlanak a vélemények.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az intézményi status quo megőrzése mellett kiálló 18 ország összetartása is látszólagosnak és alapvetően taktikai jellegűnek tűnik. Tény, hogy több fontos kérdésben – például a szavazati súlyok újraosztásának ügyében – ez a csoport sem egységes.
