A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 6.5. pontja alapján mentes a személyi jövedelemadó alól az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott korányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása.

(Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár szolgáltatásaira előzőektől eltérő adózási szabályok érvényesülnek.)

Az önsegélyező pénztárak az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003 (XII. 24.) Korm. rendelet (Eösz.) 3. § d) pontja szerint a tagok, illetve közeli hozzátartozóik részére nyújthatnak gyermeknevelési támogatást. A támogatás nyújtásának természetesen alapvető feltétele, hogy a tag, illetőleg közeli hozzátartozója háztartásában gyermeket neveljen.
Előzőeken túl az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló XCVI. törvény (Öpt.) 2. § (9) bekezdése rögzíti, hogy mi minősülhet önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenységnek. Eszerint önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatások, továbbá az egészség védelmét segítő ellátások szervezése, finanszírozása és nyújtása lehet.

Előzőekből következően a szociális ellátásokat az önsegélyező pénztár akkor tudja kiegészíteni, pótolni, illetve helyettesíteni, ha alapvetően az adott ellátási struktúrában, az egyes ellátások feltételrendszerét mintegy leképezve végzi tevékenységét (pl. több gyermek nevelése, fogyatékos gyermek nevelése, nevelt gyermek kora stb.). A pénztáraknak a családok támogatásáról szóló törvény (Cst.) rendelkezéseinek szellemében, az ott kijelölt feltételrendszer, illetve preferenciák figyelembevételével kell végezniük segélyezési tevékenységüket. Ugyanakkor nem kötelesek a Cst. rendelkezéseinek betű szerint történő átvételére.

Az Eösz. 3. § c) pontja alapján az önsegélyező pénztárak által nyújtható szociális ellátások jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátásként nyújthatók. A rendelet 4. §-a azt is kimondja, hogy az ilyen ellátási formák esetében meg kell jelölni, hogy az ellátást mely jogszabály által előírt szociális kötelezettség alapján nyújtja a pénztár. A feltételek tehát semmiképpen nem lehetnek formálisak. Mindenképpen törvénysértőnek kell tehát tekinteni például az olyan szabályozást, amely a tagságot automatikusan jogosítja a segélyre. Továbbá, a pénztár szabályzatában ezen ellátások igénybevételére a rászorultság elvén alapuló feltételrendszert kell kidolgozni.

Így a pénztár a saját maga által kialakítandó feltételrendszerben azon kockázatokat veheti figyelembe, melyeket a jogalkotó a szociális tárgyú szabályozás során kockázatként akceptál, és azok bekövetkezése esetén a személynek támogatást biztosít. (pl. fogyatékosság, munkaképesség csökkenése, jövedelemhez képest aránytalanul magas lakásfenntartási költségek, közüzemi és , egyéb adósságok felhalmozódása, átmenetileg a megélhetést veszélyeztető helyzetbe kerülés, beteg hozzátartozó ápolásához kapcsolódó terhek stb.).

A leírtakat összefoglalva: a pénztár a szabályozás feltételrendszerének és preferenciáinak alapulvételével végezheti szociális segélyezési tevékenységét. Ugyanakkor a jogosultak körét a jogszabályban foglaltaknál tágabban is meghatározhatja, tehát a “törvény betűjéhez” ez esetben sincs kötve.