A Luxemburgi Bíróság legutolsó döntése új alapokra helyezi a nemzeti adójogok és az Európai Unió jogának kapcsolatát. Egy, az Európai Bíróság által vizsgált adójogi ügyben hozott döntés szerint a jövedelemadóra vonatkozó holland szabályozás sajátosságai nem ellentétesek a diszkrimináció tilalmának követelményével.
Egy magát ‘D’-nek nevező, Hollandiában dolgozó német állampolgár azt kérte ugyanis a Bíróságtól, hogy állapítsa meg, vajon ellentétes-e az Európai Unió jogával az a holland adóügyi rendelkezés, mely szerint a jövedelemadó tekintetében egy bizonyos adócsökkentési lehetőséget csak holland állampolgárok jogosultak igénybe venni, míg más államok polgárait kizárólag abban az esetben illeti meg ez a jog, ha vagyonuk kilencven százalékban Hollandiában található.
A Bíróság szerint a fenti követelmények lefektetésével a holland kormány nem sértette meg a diszkrimináció tilalmára és a tőke szabad áramlására vonatkozó európai szabályokat.
A döntés Damaso Ruiz-Jarabo Colomer főügyésznek az ügyben tavaly októberben kifejtett véleményével is ellentétes.
A sokak számára meglepő ítélet fordulatot hozhat a Bíróság adóügyekben mutatott eddigi hozzáállásában, hiszen korábban számos nemzeti adójogi szabályt az Európai Unió jogával ellentétesnek talált és megsemmisített.
A tagállamok kormányai mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérik a Bíróság adójogi döntéseit, hiszen azok nagymértékben befolyásolják az európai adófizetők perlési kedvét. Jelenleg egy másik, a Marks & Spencer brit kereskedelmi társaság által beterjesztett adójogi ügy kimenetelére irtányul a legtöbb figyelem: e döntés eredményeképpen ugyanis több milliárd euró értékű adókedvezmény válhat majd bizonyos adóalanyok által követelhetővé.
