A szerző jogai és az állampolgárságon alapuló bármilyen megkülönböztetés tilalmának viszonyát elemzi az Európai Unió bíróságának közelmúltban meghozott ítélete, amely ismételten leszögezi, hogy a közösségi jog nem alapulhat a szellemi alkotások nemzetközi védelmét hagyományosan meghatározó viszonossági elven
Az ítélet alapjául szolgáló jogvitában az olasz Tod’s vállalat a francia igazságszolgáltatás előtt azzal vádolta a francia Heybraud társaságot, hogy ez utóbbi jogosulatlanul gyártott egy cipőmodellt, amelynek terveire nézve az olasz vállalatnak kizárólagos szellemi tulajdonjoga áll fent. A probléma abból bontakozott ki, hogy jogvita eldöntése során mindenekelőtt arra kellett választ keresni, hogy az iparművészeti alkotásokra Olaszországban érvényes jogvédelem milyen feltételekkel érvényesíthető Franciaországban.
A nemzeti jogok az ipari célra alkalmazható, művészi jellegű alkotások jogvédelmének tekintetében háromfajta lehetőség közül engednek választani. Az első megoldás egyfajta kumulatív védelmi rendszerben egyesíti az ipari célra alkalmazható művészeti alkotásokra vonatkozó különleges védelmet a szerző jogainak védelmével. Ez a rendszer érvényes Franciaországban, ahol a mű egységének alapelvére tekintettel szabadon tehető megkülönböztetés iparilag alkalmazható és kizárólag művészeti alkotások között. A második típusú szabályozási megoldás csak meghatározott feltételek fennállása esetén engedi meg a kumulatív védelmet: ilyen például a védelmet élvező alkotás művészeti értékének kiemelése. A harmadik szabályozási kategóriát alkalmazó országokban a jogvédelem területei egymástól teljesen függetlenek, tehát nem keveredhetnek az alkotásokra és az alkotókra vonatkozó előírások. Ennek megfelelően Olaszországban egymástól elválasztva kezelendő az ipari célra alkalmazható és a művészeti célú szellemi alkotások jogvédelme.
Annak érdekében, hogy az alkotást és az alkotót együttesen, illetve külön-külön szabályozó rendszerek egyike se biztosítson egyoldalúan előnyösebb védelmet, a Berni Uniós Egyezmény ipari célra alkalmazható művészeti alkotásokra vonatkozó előírásai kötelező jelleggel a mű keletkezése helyén irányadó jogot jelölik meg a védelem jellegét meghatározó jogként. A jogvédett alkotások nem megengedett felhasználása esetén pedig annak az országnak a jogát rendelik alkalmazni, ahol a jogosulatlan felhasználás történt.
A fentiekből következően az olasz Tod’s és a francia Heybraud cégek vitájában a kumulatív rendszert alkalmazó francia és az ettől gyökeresen eltérő olasz szabályozás a francia fél számára egyoldalúan előnyös helyzetet teremtett. Ezáltal közvetett módon sérült az Európai Közösségeket megalapító szerződésnek azt az alapvető jelentőségű előírása, amely közvetett módon sem enged meg bárminemű, a tagállamok honosai között azok állampolgárságára visszavezethető hátrányos megkülönböztetést.
