A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzését átfogó jelleggel az ÁSZ az önkormányzati és az államháztartási törvény alapján végzi, kiemelt figyelmet fordítva a megyei, Budapest fővárosi és kerületi, megyei jogú városi és városi önkormányzatokra.
Az Országgyűlés határozatban kifejezett egyetértésével ezen felsorolt önkormányzatoknál készített számvevőszéki jelentéseket – kivéve a városi önkormányzatokat – a 2003. évtől kezdődően nyilvánosságra hozzuk.
Az ÁSZ a 2004. évben 371 helyi önkormányzat és 150 helyi kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának átfogó ellenőrzését végezte el. A 2004. évben lefolytatott ellenőrzéseknél alapvetően a 2003. évi gazdálkodásra koncentráltunk, de a helyszíni vizsgálat befejezéséig figyelemmel kísértük a pénzügyi-gazdasági folyamatokat és egyes gazdasági tendenciák megítélésénél a megelőző három év adatait is értékeltük. Az ellenőrzött önkormányzatoknál tapasztaltak összegzése mellett az önkormányzatok gazdálkodásának országosan jellemző tendenciáit és főbb adatait, gazdálkodási mutatószámait is bemutattuk. Az önkormányzatok gazdálkodását több éve egységes program alapján ellenőrizzük, ezáltal az átfogó ellenőrzések megállapításai lehetőséget adtak arra, hogy a korábbi évekkel összehasonlítható elemzésükre vállalkozhassunk, az arányokat, a trendeket és a tendenciákat is bemutassuk.
Az önkormányzati forrásszabályozási és támogatási rendszer lényegét tekintve nem változott, továbbra is erőteljes a jövedelemcentralizáció, a feladat, hatáskör és felelősség vonatkozásában pedig a decentralizáció jellemzi. A források elosztásában és a pénzügyi szabályozásban alapvető változás nem történt, de kedvezően értékelhető, hogy többszöri javaslatunk nyomán módosult a személyi jövedelemadó megosztása. Országosan az önkormányzatok könyvviteli mérlegben kimutatott eszközeinek értéke a 2003. évben 2811,3 milliárd Ft-tal, a következő évben 383,4 milliárd Ft-tal nőtt. A növekedést döntően a korábban nem, vagy érték nélkül nyilvántartott ingatlanok értékének megállapítása és számviteli nyilvántartásba vétele eredményezte. Az országos átlagos adatok figyelembevételével számított mutatószámok azt jelzik, hogy az önkormányzatok likviditási helyzete az 1999. év óta minden évben romlott.
Az ellenőrzött önkormányzati körben jellemezően „minden második” önkormányzat nem tett eleget gazdasági program-készítési kötelezettségének. A mulasztásban szerepet játszott, hogy a gazdasági program tartalmára, elkészítési határidejére, időtartamára vonatkozóan nincs kötelező előírás, módszertani ajánlás sem. A költségvetési rendelettervezetet az önkormányzatok több mint kétharmadánál az előző évek tényadataiból kiindulva, a várható változások hatásának figyelembevételével készítették el. Az előző évekhez hasonlóan azok hiányosan tartalmazták a képviselő-testületek tájékoztatásához szükséges adatokat. Az önkormányzatok közel felénél hiányosan rögzítették a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos szabályokat, jellemzően az előirányzatok évközi változtatásával, az intézményi többletbevételek és a tartalékok feletti rendelkezéssel, a hiány finanszírozásával összefüggő hatáskörök meghatározása maradt el.
A vizsgált polgármesteri hivatalok több mint felénél nem vezettek nyilvántartást a költségvetési előirányzatokról és azok változásairól. Ez szerepet játszott abban, hogy az önkormányzatok közel felénél nem a jóváhagyott előirányzat mértékéig vállaltak kötelezettséget. Az önkormányzatok a szabálytalan előirányzatok felhasználásának okait nem vizsgálták, az előirányzat túllépések miatt – az előző évhez hasonlóan – felelősségrevonást nem kezdeményeztek.
Közel minden második ellenőrzött polgármesteri hivatal nem rendelkezett SzMSz-szel, minden negyediknél a gazdasági szervezet feladatait nem rögzítették ügyrendben. A polgármesteri hivatalok az operatív gazdálkodással és a munkafolyamatba épített ellenőrzéssel kapcsolatos felelősségi és hatásköröket jellemzően a jogszabályi előírásokkal összhangban határozták meg.
A szabályozási hiányosságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a munkafolyamatba épített ellenőrzés színvonala nem javult a korábbi évekhez viszonyítva.
Az adósságot keletkeztető kötelezettségvállalásokat megelőzően az ellenőrzött önkormányzatok közel kétharmada az önkormányzati törvényben előírt felső korlátot nem vizsgálta. A jogszabály az adósságot keletkeztető kötelezettségvállalás éves felső határának megállapításakor nem rendelkezik a több éven keresztül fizetési kötelezettségként jelentkező, felhalmozási kiadásokhoz kapcsolódó, szerződésen alapuló kötelezettségek beszámításáról.
A vagyont érintő döntések meghozatalakor az önkormányzatok több mint egynegyede nem tartotta be az előírt szabályokat. A vizsgált önkormányzatok közel fele az államháztartási törvényben foglalt előírás ellenére nem határozta meg rendeletben azt az értékhatárt, amely felett csak versenytárgyalás útján lehet vagyont értékesíteni, vagy a használat, hasznosítás jogát átadni, illetve törvénysértően lehetővé tették, hogy a képviselő-testület döntésével eltérjenek a nyilvános pályáztatási kötelezettségtől.
A céljellegű támogatást nyújtó önkormányzatok több mint harmada írt elő az államháztartási törvénynek megfelelően számadási kötelezettséget, ezen önkormányzatok esetében azonban a támogatott szervezetek és magánszemélyek több mint egyharmada nem számolt el. A számadások tartalmi és formai felülvizsgálatát, ellenőrzését a támogatást nyújtó, vizsgálattal érintett önkormányzatok mintegy harmadánál végezték el. A támogatások ellenőrzésének módját központi jogszabály nem írja elő.
Az ellenőrzött önkormányzatok kétharmada a költségvetésében forráshiányt tervezett. Ez az arány a korábbi vizsgálati tapasztalatokkal összehasonlítva romló tendenciát mutat. Az egyensúly megteremtése érdekében az ellenőrzött önkormányzatok közel fele takarékossági intézkedéseket vezetett be, működési kiadásait csökkentette, az önként vállalt feladataira fordított kiadásait visszafogta, felhalmozási kötelezettségvállalásait mérsékelte, a bevételek növelése érdekében vagyontárgyakat értékesített, egyéb bevételi forrásokat tárt fel. A vizsgált önkormányzatoknál felerősödött a pályázati pénzeszközök megszerzésére irányuló törekvés. A források biztosítására, a kiadások mérséklésére hozott intézkedések a vizsgált önkormányzatok több mint 40%-ánál nem bizonyultak elégségesnek a forráshiány rendezésére, ezek az önkormányzatok ÖNHIKI támogatásában részesültek. Ez az arány megegyezik a 2003. évben tapasztaltakkal.
A közbeszerzési törvény előírásait a vizsgált önkormányzatok háromnegyede betartotta az egyes beszerzési típusoknak megfelelő értékhatár alkalmazásakor, illetve a becsült érték egybeszámításakor. Ugyanakkor a vizsgált önkormányzatok harmada nem tartotta be a közbeszerzési törvényben foglaltakat, mivel nem írt ki közbeszerzési eljárást, annak ellenére, hogy az árubeszerzésre, szolgáltatásvásárlásra fordított összeg meghaladta a költségvetési törvényben előírt értékhatárt.
A zárszámadási rendelet esetében megismétlődtek a korábbi években már jelzett, az előterjesztések szerkezetére, tartalmára, részletezettségére vonatkozó hiányosságok. A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodási gyakorlata alapvetően nem változott az előző évben ellenőrzöttekéhez viszonyítva.
Az ellenőrzött önkormányzatok a 2001-2004. években több intézmény-racionalizálási döntést hoztak, a költségvetési intézmények meghatározó szerepe megmaradt, azonban a közhasznú szervezetek száma ezen időszakban 30-cal nőtt, a közszolgáltatásban 67-tel több egyéni és társas vállalkozás vett részt. Kilenc önkormányzat szociális alapellátási és szakosított intézményt hozott létre, intézményeket szüntettek meg, vontak össze gazdaságossági megfontolásból, illetve a feladatellátást közhasznú társaságoknak adták át. Az ellenőrzött önkormányzatoknál az oktatási-nevelési és szociális intézményekben az egy ellátottra, illetve tanulóra jutó kiadások növekedtek a 2001-2003. években, amelyben a központi bérintézkedések miatti személyi juttatások és járulékainak emelkedése volt a meghatározó. Az önként vállalt feladatok kiadásai az elmúlt három évben fokozatosan csökkentek. Az önkormányzatoknál a kötelezően ellátandó feladatok végrehajtását az önként vállalt feladatok finanszírozása nem veszélyeztette.
A belső ellenőrzéssel kapcsolatban felárt hiányosságok változatlanul és ismételten jelezték, hogy a belső ellenőrzések nem tudtak számottevően javítani a gazdálkodás szabályszerűségén, a jogszabályi előírások nincsenek összhangban. Az egyértelmű jogi szabályozás hiánya miatt az intézmények és a polgármesteri hivatal belső ellenőrzésének felelős vezetése és irányítása eltérő volt az önkormányzatoknál. Kedvező, hogy az elvégzett ellenőrzések majdnem háromnegyedét az ütemezésnek és az ellenőrzési célnak megfelelően hajtották végre, az elvégzett ellenőrzések kétharmadáról a jogszabályi előírásnak megfelelő tartalmú ellenőrzési jelentések készültek.
A korábbi ÁSZ ellenőrzések során tett javaslatok hatására bár szerény mértékben, de érzékelhetően javult az önkormányzatok gazdálkodásában, a polgármesteri hivatalok működésében a szabályok betartása, erősödtek a belső kontrollok. A helyi és a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának 2003. évi átfogó ellenőrzéséről készült jelentésben szereplő, a belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek címzett javaslataink közel fele hasznosult, javaslatunkat az önkormányzati és az államháztartási törvény módosítására irányuló törvénytervezetekben figyelembe vették. Nem történt intézkedés többek közt az önkormányzatok kötelező feladatai és ezek ellátását szolgáló költségvetési források egyértelmű meghatározására, a céljelleggel nyújtott támogatások esetében a számadási kötelezettség és a felhasználás ellenőrzésének módjára vonatkozó követelmények meghatározására, a helyi kisebbségi önkormányzatok szabályszerű működése elősegítése érdekében a gazdálkodásukkal összefüggő pénzügyi-számviteli nyilvántartási követelményeket összefoglaló kézikönyv megjelentetésére. Az ellenőrzési tapasztalatok alapján elkerülhetetlen az állami és az önkormányzati feladatok újragondolása, pontosabb meghatározása, a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti hatás- és feladatkör elhatározása és ezekhez kapcsolódóan az önkormányzati finanszírozási rendszer korszerűsítése.
Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a belügyminiszter és a pénzügyminiszter részére javasoltuk a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tételéhez szükséges nyilvántartások kialakítására, az önkormányzati gazdálkodásra és ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok pontosítását, kiegészítését. Az elkészített jelentés az Interneten a http://www.asz.hu címen olvasható.
