Az Alkotmánybíróság is megvizsgálni kénytelen az egyensúlyjavítás céljából elfogadott törvényeket. Több szervezet több beadvánnyal él ugyanis.

A nyári szabadságok után összeülő Alkotmánybíróságnak a Ház által elfogadott egyensúlyjavító törvények szokatlanul sok munkát eredményezhetnek. Ugyanis szinte annyi beadvány született, amennyi törvény átment a Parlamenten, illetve amennyit aláírt a köztársasági elnök. Érdemes néhány fontosabb ellenvéleményről részletesebben is megemlékezni, különös tekintettel arra, hogy az érdekérvényesítő szervezetek – többnyire ezek a szövetségek, egyesületek protestáltak – több jogszabályt együtt is hibásnak ítélnek. De előtte talán érdemes kitérni arra, hogy akadt olyan szabályozás, amelyiknél a jogalkotó rá sem jött az új “önellentmondásra”.

Az egyszerre “hatályos” két adóalapról a minisztériumi főnökséget szóban képviselő szóvivő, illetve az adófőosztály munkatársa például ellentétes véleményt képviselt a múlt héten. A szakértő elismerte, hogy az elvárt adó megszűnteti a veszteségelhatárolás intézményét.

Az eszközre elszámolt értékcsökkenés miatt egyáltalán nem ritka a beruházó cégek esetében az úgynevezett negatív eredmény, amellyel a későbbi adókötelezettség összege mérsékelhető. Az adótanácsadó szervezetek is úgy látják, hogy ha az adózó adóalapja nem éri el az adóévben az eladott termék beszerzési értékével, illetve a külföldi telephely bevételével lecsökkentett összes bevétel 2 százalékát, akkor végső soron előállhat olyan helyzet, hogy a vállalkozás nem tud majd élni a veszteség elhatárolásával. A PM hivatalos érvelése szerint viszont semmi sem akadályozza meg a társasági adóalap negatív mivoltát, s persze azt, hogy a vállalkozás elhatárolja veszteségeit.

Az szinte bizonyos, hogy az Alkotmánybíróságon köt ki a házipénztár adójának az ügye. Az új szabályozás azt mondja ki, hogy az üzletmenet indokolta mértéknél nagyobb házipénztári állományra vetnek ki 20 százalékos adót, azaz az éves forgalom 0,8 százalékát meghaladó mértékről, illetve 300 ezer forint feletti ilyen összegről van szó. Az Alkotmánybíróság elé kerülő beadványokban az áll például, hogy nincs értelmes magyarázata a házipénztári pénz mennyisége tiltásának, a szankcionálásnak, s az államnak nem lenne szabad nem a vagyoni és jövedelmi viszonyok alapján pénzt elvonni.

Hamis beállítás és hamis következtetés, hogy a vállalkozások döntő többsége eltitkolja tevékenységének eredményét, azaz kollektív bűnösség vádjával lehetne illetni őket, mint ahogyan azt a kormányzat meg is teszi, amikor a bizonyítási teher megfordításával és az ártatlanság vélelmének figyelmen kívül hagyásával, sejtéseken nyugvó adóelvonási gyakorlatot akar érvényesíteni. Ez a VOSZ-os érvelés ölt testet alkotmánybírósági beadványban, illetve annak deklarálásában, hogy nem támogatja a jogbizonytalanságot eredményező intézkedések bevezetését. Vitatják annak jogosságát is, hogy a vállalkozásoknak az adórendszerbe történő évközi radikális beavatkozással visszamenőlegesen is hátrányt okozhatnak. A vállalkozók szövetsége is elutasítja – az Alkotmánybíróságnál pedig megtámadja – az úgynevezett elvárt adó jogintézményének bevezetését. Kicsit dodonaibban fogalmazott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mondván, még lát esélyt az alkotmánybírósági beadványa visszavonására, ha a kormány garanciákat ad megszorításainak meghatározott időn belüli befejezésére. Amúgy az MKIK-nak is az adótörvényekkel van alapvető baja, s jogászokkal, közgazdászokkal, adószakértőkkel vizsgáltatja a törvényeket. Amúgy pedig az a kamarai alapvetés, hogy a megszorítások, amennyiben szerves részei az általánosabb reformfolyamatoknak, akkor elfogadhatók, támogathatók. A legbékésebben a gyáriparosok reagáltak, a stabilitási programot ugyanis szinte felkarolták, kivált, ha az államháztartás kiadási szerkezetét is rendbe teszi a kormányzat.

A legharciasabb szakmai szövetségnek a bankárok szervezet bizonyult, amennyiben megtámadják a kamat- és kamatjellegű bevétel címén befolyt összeg után 5 százalékos befizetési kötelezettség elrendelését. A jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét látják a törvény elfogadásában. A szolidaritási adó szeptember 1-jei bevezetését is sérelmezik a bankok, mivel azt a két évvel ezelőtt bevezetett különadóval együtt súlyos többletteherként könyvelik el. (a kamatkülönbözet 6 százaléka vagy 8 százalék többlet nyereségadó) terhét is viselnie kell a szektornak. Kiszámolták, a 25-30 milliárd forintot vonnak el banki ágazati adó címen, további 20 milliárdot szolidaritási adó elnevezéssel, amúgy pedig ahhoz nem fér kétség, hogy a többletkiadást végső soron az ügyfelek fizetik meg.