Az Alkotmánybíróság hétfői ülésén köszöntek el kollégái Erdei Árpádtól, akinek március 10-én járt le alkotmánybírói mandátuma. Erdei Árpádot – jelölttársával, Kiss Lászlóval együtt – 1998. március 10-én választotta meg az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjának.
Erdei Árpád 1939. január 15-én született Békésen. 1962-ben szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1962-ben az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársa lett, ahol beleszeretett a szakértői bizonyítás témájába. 1970-ben Király Tibor professzor az ELTE büntető-eljárásjogi tanszékére csábította adjunktusnak. Az oktatás mellett 1977-től tizenhét éven át tolmácskodott. Kollégája ösztökélésére 1985-ben megírta kandidátusi disszertációját az igazságügyi szakértők munkájáról, 1994-ben habilitált. Tíz évig vezette a tanszéket. Részt vett a büntetőeljárási törvény előkészítésében. Fő kutatási területe a bizonyításelmélet és az összehasonlító büntető eljárási jog. 1994-ben az Országos Választási Bizottság, majd 1998-ban az Alkotmánybíróság tagjának választotta az Országgyűlés. 2003 augusztusában kollégái a testület helyettes elnökének választották. Távozása után, március 11-től Paczolay Péter a testület helyettes elnöke.
„Sokat jelentett számomra, hogy alapító tagokkal is együtt tudtam dolgozni. Az első hónapokban inkább csak figyeltem, aztán szépen fokozatosan kaptam a terhelést. Nagyon érdekes ügyeim voltak. Csak néhányat említek: a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag, a lőfegyver-határozat vagy a kábítószerrel kapcsolatos döntés előkészítése” – nyilatkozta az Alkotmánybírák talár nélkül című könyvben.
Erdei Árpád fehér gallérja alatt megkötetlen csokornyakkendő lóg – olvasható a kötetben. – A jogászprofesszor laza eleganciával hordja a nyakravalót, mintha arra készülne, hogy a következő pillanatban szakavatott mozdulatokkal megkösse azt. Elmondása szerint százhúsz-százharminc darabból álló kollekciója van otthon, és egy-egy időszakban tíz-tizenötöt szokott hordani. Ha valamelyiket megunja, akkor újat választ.
